Góré túraoldala - Vadregényes kirándulás a Cuha-völgyben
 
20243.229.122.112#2024#03#19#10#32

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Bringával a Balaton körül
Táv: 310 km
Székesfehérvár - Balatonrendes: 120 km
Balatonrendes - Balatonszárszó: 100 km
Balatonszárszó - Székesfehérvár: 90 km
A túra időpontja: 2007. május 27-29.

Mindig is voltak stichjeim, nem tagadom. Voltak jó ötleteim és első pillantásra meredeknek, hirtelen felindulásnak tűnő vad dolgaim. Ilyen volt az is, amikor 16 évesen a szüleimet azzal fogadtam egyik reggel, hogy én le akarok tekerni a nagyszüleim nyaralójához a Balaton partjára. Azt mondták, nem vagyok normális :), de nem tiltották meg. És az unokatesómmal letekertünk. Következő évben már legurultunk :) Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer körbe kell tekernem a Balatont! Ez a jó kis gondolat megszületése után évekig szunnyadt bennem, míg el nem érkezett 2007 tavasza, ekkor ugyanis a merésznek tűnő ötleteim valahogy sorra kezdtek megvalósulni... Így ez is. Pünkösdkor felkerekedtünk négyen, és biza megkerültük a Magyar Tengert!

A Nagy Haditerv szerint Székesfehérvárról indultunk. Az első pár méterrel nem is volt baj, mert lefelé kellett gurulni, majd át a városon, ki a magyar úthálózat 70-es számú főútjára. Sütött a nap, izzadtunk, fogyott a víz, kentük a naptejet, már a hátizsákomban is az folyott... Közben azért lelkesen faltuk a kilométereket, elhagytuk Szabadbattyánt, Polgárdit, Lepsényt, és már a távolban felsejlett a Balaton. Igen arra, ott kell lennie. Elérjük a 70-es és 71-es főút kereszteződését, majd kerekezünk tovább Kenese felé. Ráfordulunk a település határában egy benzinkútra, mindenki feltankol valamivel: ki levegőt kér a kerekébe, ki vizet vesz, én pedig előhúzom a kedvenc kekszemet, hátha átsegít a következő kilométereken. Hol van még az ebéd?! (Haveromat sikerült is rászoktatni erre a kekszre... :)
Nagynehezen sikerült rátalálnunk a tó partján végig kiépített kerékpárútra: Balatoni-körút, jelzi a tábla. Innentől ezen kerekeztünk tovább. Kellemes idő volt, szeltük a kilométereket, néha egész közel tekertünk a vízhez. Jó érzés volt. Biztos Ti is sokan vagytok így: mehet az ember a tengerhez vagy az óceánhoz, azért a Balatonnak mégiscsak van valami különleges, megfoghatatlan feelingje, nem? Annyi minden köthető ehhez a tóhoz... itt kerekezni a partján, ez azért nem mindennapos dolog! Ilyesmiken töprengtem, mikor egyszercsak azt veszem észre, hogy elsuhan mellettünk Balatonfűzfő, Almádi, Alsóörs. No itt már jelzett a hasunk is, úgyhogy mindenképpen meg kellett állnunk a strand egyik büféjénél, ahol mit is ehetett volna mást az ember, mint egy hatalmas sajtos-tejfölös lángost! :) Jól esett. Sokáig nem üldögélhettünk, mert még tekintélyes út állt előttünk. Nemsokára beértünk Balatonfüredre, az északi part fővárosába. Ahogy közeledünk a Tagore-sétány felé, egyre több lesz a kellemes napsütést élvező apróság, fiatal és idősebb pihenni vágyó. A kikövezett út közvetlenül a part mellett halad végig: jobbra a szép házak és kúriák egész sora az öreg fák alatt, balra pedig a tó és a Tihanyi-félsziget. Már látszanak a kikötőben állomásozó vitorlások árbócai is. Elsuhanunk a kutak mellett, és beérünk a Zákonyi utca felújított üzletsorai közé. Mintha egy teljesen másik világba csöppent volna az ember... aztán ennek is vége szakad, kiérünk Füredről, és megcélozzuk az előttünk magasodó félszigetet. Balra fordulunk Tihany felé, nagyon szép a kilátás a part mellől. Visszafelé előttünk nyújtózik egész Balatonfüred és a tó keleti széle. Jobbra tőlünk a félsziget magasodik. Kedvet is kapunk és egy lightos jobbkanyarral megkezdjük a kapaszkodást a Tihanyi-apátság felé. Az apátság nem csak a magyar szavakat is tartalmazó alapító leveléről híres, hanem gyönyörű kilátás is nyílik innen a Balatonra is:
Kedvünk támadt kicsit elücsörögni a meleg kőkerítésen, miközben előttünk terült el a fehér vitorlákkal igencsak megtűzdelt Balaton, a félsziget kikötője és a távolban Füred. Ragyogott a nap, vakítóan fehér volt az apátság és rengeteg kiránduló nyüzsgött Tihanyban. Csöpögtek a fagyik, izzadtak az emberek, harsogtak a gyerekek. Lassan útrakeltünk, és a hőséget azzal enyhítettük, hogy leszáguldottunk a félszigetről, vissza a Balatoni körúthoz. Egyre csak suhantak elfele a falvak, és hat óra felé már Zánkánál találtuk magunkat. A tó körüli bringaút itt bevisz a faluba, ahol visszamehetünk a 71-es főútra, de kerülhetünk Köveskál és a Káli-medence irányába is. Mi ez utóbbit tettük. Aki erre jár, mindenképpen érdemes felkeresnie ezt a vidéket, mert nagyon kellemes meglepetéseket tartogat! Jó errefelé tekerni, mert elég kicsi a forgalom és széles az út. Ha valaki szeretne itt eltölteni egy kis időt, annak mindenképpen ajánlom a Monoszló felől megközelíthető Hegyestűt, ami arról nevezetes, hogy elbányászták a hegy fél oldalát, ezért most fél csúcsként tör az ég felé, uralva a Káli-medencét. A hegycsúcsról páratlan panoráma nyílik szinte majdnem a teljes Balatonra! A magaslati levegő után érdemes betérni Kővágóörs, Kékkút vagy Salföld régies házai közé, megpihenni a Kornyi-tó partján (Köveskál és Kővágóörs között félúton, a szobroknál, a domb aljánál húzódik ez a kis tó) vagy felkeresni a Salföld határában húzódó kőtengert. Valaha a Balaton idáig ért és hatalmas köveket hagyott szanaszét maga után. Ha valakinek van még ereje, akkor szép út a Salföld - Ábrahámhegy vonal is.
Mi Kővágóörs - Révfülöp - Pálköve - Balatonrendes irányába hagyjuk el ezt a festői vidéket, ahol a naplemente ért minket. Túl vagyunk bőven a 100. kilométeren, és közeleg az első napi szállás is... ennél már csak a vacsit vártuk jobban! :)))



A második nap reggele tökéletes volt egy kis kerekezéshez: jó korán, már 8 óra előtt útra kéltünk, hogy mindenre legyen bőven időnk. A nap lassan a magasba emelkedett, kezdett felszállni a reggeli pára, pont kellemes volt a hőmérséklet egy kis tekeréshez :) Legurultunk a balatonrendesi vasútállomáshoz, ahol ráakadtunk a bringaútra, ami hol a nádas szélén, hol az erdő szélén, hol pedig a falvakban kanyarog. Jóleső, kellemes tekeréssel hagytuk el szép sorjában Ábrahámhegyet (itt tudunk jobbra elkanyarodni a már említett Salföld felé), Badacsonyt (akinek ideje engedi, mindenképpen éredmes megállni Badacsonyban egy kicsit körüljárni a "belvárost", illetve felkapaszkodni a boráról híres hegy oldalába, mert gyönyörű kilátás nyílik a fél Balatonra a hegyoldalból) és közeledünk Szigliget felé. Ahogy elkanyarodunk a Badacsony mellett, gyönyörű kilátás nyílik a mindenütt zöld erdőkkel borított hegyekre, amelyek jóságosan ölelik körbe azt a "völgyet", amelyben kerekezünk. Balra, a Szigligeti csúcs mellett felsejlik a Balaton vize is. Kellhet ennél hangulatosabb környezet a tökéletes kikapcsolódáshoz? Nem hiszem :) Egy hirtelen balkanyarral a bringaút elhagyja végre a főutat, és a Szigliget oldalában, az erdőben kanyarog tovább, hogy a kaptató tetején befordulhassunk a vár felé vezető útra. Még egy kis combos emelkedő, és már fent is vagyunk a vár alatti parkolóban. Aranyos és hangulatos község ez a Szigliget, az emberek szeretettel várják az idetévedt kirándulókat. Szépen kikövezett járdán toljuk felfelé a bringákat, majd a vár kapujától már keményebben kell küzdenünk felfelé... közben az 1260-ban elkezdett vár romjai között ballagunk már. Akik szeretik a várakat és a történelmet, mindenképpen keressék fel a Szigligeti Várat: a múlt felidézése mellett szépen helyreállított részeket láthatunk, miközben a legszebb kilátás innen nyílik nem csak a Balaton teljes nyugati medencéjére, hanem a környező medencékre és csúcsokra is. Gyakorlatilag körpanorámában lehet részünk a vártorony tetejéről, a magyar lobogó árnyékából. Innen beláthatjuk az egész várat is.

Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban és pihentünk egyet az első etapra, ismét bringára ülünk és kerekezünk tovább. Bőven van még előttünk leküzdendő távolság a mai napra... Szigliget után az út továbbra sem vészes, ha nem akarunk felmenni a Szépkilátó nevű szirtre. Aki nem járt még erre, kötelező felmennie ide, noha a kerékpárút lent, a vasút mellett halad. A Szépkilátótól nyílik a legszebb kilátás a Badacsonyra: nem igazán lehet elfelejteni, ahogy a hegy beleolvad a Balatonba... ezt mindenkinek a saját szemével kell látnia! Itt is el lehet tölteni jó néhány percet, az ember itt úgy érzi, hogy megállt körülötte az idő, és nem is akar továbbmenni... Ha mégis, akkor visszatérve a Balatoni körútra, szinte majdnem a tó partján kerekezhetünk végig Balatongyörök, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás üdülőközségeken át egészen a Balaton nyugati medencéjének legfőbb városáig, az egyeteméről és nyári programjairól híres Keszthelyig. Néha el-elhúz mellettünk egy vonat, balról pedig a strandolók vidám hangja száll felénk. Már-már én is kedvet kaptam a fürdéshez, de az még odébb van! Békésen kerekeztünk a vidám nyaralók között, és egyszercsak ismerőssé vált a környék: beértünk Keszthely központjába, a kis parkhoz a vasútállomás mellett, a mólóhoz és a kikötőhöz, a sétányhoz, a nagy strandhoz, a fagyis bódékhoz... jó 40 km volt már mögöttünk, a déli nap is égetett, úgyhogy hamar ráfanyalodtunk a fagyira... hmm, de finom is volt! Miután rendberaktuk kicsit a gyomrunkat az emeletes fagyival :), muszáj volt egy kicsit a hőséget is enyhíteni, úgyhogy elnyúltunk a keszthelyi öböl mellett és a Balaton vizével hűsítettük magunkat... no igen, ez életérzés! :)

Miután kiélveztük Keszthely minden percét, a strand mögött útnak indultunk, mert a mára kitűzött táv fele még hátra volt. Innen a bringaút erdőben, nádas mellett, nagyon szép helyek között kanyargott. Olyan helyeken is jártunk, ahol egyébként az ember soha nem jár, mert a főút messze esik a tótól. De nem úgy a bringaút! Keszthelytől már nem igazán vészes a terep sem, szinte végig sík helyeken kerekezünk. Elhagyjuk Fenékpusztát, Balatonberényt és innen már a déli oldalon, a települések alsóbb rendű útjain tekerünk. Egyik faluból ki, másikba be, újabb tábla, még két kanyar, és csak fogynak a kilométerek. Lassan beérünk a nagyobb helyekre is, úgymint Fonyódra, Balatonboglárra, Balatonlellére, és végül Balatonszárszóra, ahol ezt a második napot be fogjuk fejezni. Bevallom őszíntén, nem volt akkora a táv, mint elsőre gondoltuk, de azért jólesett az az isteni finom, tárcsában megsütött pácolt hús, amit Gárgő barátomnak köszönhettünk. Ezúton is ezer hála érte! :)



Elérkezett a harmadik, utolsó nap. Már "csak" 90 km volt hátra, vissza Fehérvárig. Szárszótól majdnem a part mentén vezet az út, ezeken a kis utcákon alig van forgalom, így kényelmesen lehet tekerni, nézelődni és beszélgetni. Pár kilométer után beérünk Balatonföldvárra, ahol semmiképp sem hagyhattuk ki a kikötőt. Ezen a kora júniusi napon is tele volt a kikötő érdeklődőkkel - no és persze vitorlásokkal, motorcsónakokkal és egy-két nagyobb hajóval. A mólót végig pecások uralták, de azért ki tudtunk menni a végében álló kilátóhoz, ahonnan be lehetett látni a Balaton teljes középső felét: előttünk terült el az északi oldal Badacsonytól Tihanyig. Bizony, két nappal korábban ott, azon az oldalon kerekeztünk. Iszonyú nagynak tűnik a megtett távolság, ha az ember így nézi a tó partjáról. Közben pedig tudom, hogy mennyit mentünk. Érdekes ellentét. Koránsem olyan vészes, mint amilyennek tűnik! :) A táj viszont gyönyörű:
Földvár után Zamárdi és Siófok következett, érdekes volt úgy átmenni Siófokon, hogy nem éjjel van és nincs buli :) Amúgy hatalmas egy város, vagy egy órát elkerekeztünk Siófokon, és még mindig nem értük át. Balatonvilágos nál még útba ejtettük azt a magaslatot, ahonnan a Balaton teljes keleti medencéjét látni lehet, majd visszatértünk a 70-es főútra, és irány Fehérvár.
Én mindnekinek csak ajánlani tudom a balatoni bringakört, mert soknak tűnik, de nem annyira vészesen megterhelő, hatalmas érzés a tó partján kerekezni, és tényleg számtalan olyan helyre el lehet jutni, ahova az ember amúgy soha nem jutna el. Higgyétek el, megéri!


Tihanyi-apátság Káli-medence Szigligeti-vár Kilátás a szigligeti várból Kilátás a szigligeti várból 2


"Kis" tókör "Nagy" tókör Téli Tihany (TT) TT újratöltve