Góré túraoldala - Vadregényes kirándulás a Cuha-völgyben
 
201754.80.209.254#2017#10#20#16#20

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Bringával a Balaton körül
Táv: 228 km
Balatonakarattya - Köveskál: 74 km
Köveskál - Balatonszárszó: 112 km
Balatonszárszó - Balatonakarattya: 42 km
A túra időpontja: 2012. július 27-29.

Annak idején sajnos sérülés miatt nem sikerült teljes egészében körbetekernem a magyar tengert, de most ismét eljött az idő, hogy kétkeréken hódítsuk meg a Balatont. A lehetőségek most már ismerősen lebegtek a szemünk előtt, ennek ellenére azért egy kisebb fajta kihívás volt, hogy találjunk egy olyan háromnapos hétvégét, ami mindannyiónknak jó és az idő is kedvez egy kis sportos tekerésnek. A választás egy közepesen meleg július végi hétvégére esett :)

A rajtvonal ezúttal Balatonakarattyán várt ránk: az egyébként nem mindig kitáblázott Balatoni körutat most nem volt nehéz megtalálni, mert az utcánk végében ment, de azt azért meg kell hagyni, hogy a kerékpárút jelölésével még mindig akadnak nehézségek... a legtöbb helyen az egyértelmű kereszteződésekben szépen ki van táblázva az útirány, viszont azokon a helyeken, ahol elsőre nem világos, merre is van az előre, ott bizony hiányoznak a táblák... (azért kétségbeesésre semmi ok, ugyanis más is járhatott hasonló cipőben, de ők egy festék sprayvel felszerelkezve vágtak neki az útnak és az aszfaltra segítségképpen hiánytpotló nyilakat fújtak :) Az első méterek után indultunk is hegynek fel, itt éreztem először, hogy mégiscsak 3 napi cumó van a bringa fenekén... de aztán csak felkapaszkodtunk a "dombra", és egy hirtelen lejtőn ki is értünk a Balatont északról kerülő 71-es főútra. Szerencsére azért sokat nem kell a nyáron meglehetősen forgalmas úton menni, hiszen a lejtő végében már látszik a tábla a vasúti átjáróban. Innentől kezdve végig bicikli úton lehet menni, ami helyenként egész közel halad parthoz, sokszor keresztezi a síneket, és bizony sokszor a tótól messze, a vasút és a főút túloldalán, erdősebb - táborosabb tájakon halad. Ilyenkor, mint pl. a kenesei magasfal tövében, a tó közelségét csak a "Balaton illatból" érezzük, a házak többnyire eltakarják a kilátást.

Ahogy telnek a kilométerek, mi is egyre jobban belemelegszünk, és lassan, de biztosan :) hagyjuk magunk mögött Akarattya után Balatonkenesét, majd Balatonfűzfőnél ráfordulunk a tó északi oldalára, ahol mindig biztosan lehet tudni, hogy merre van a jó irány: ha szembe fúj a szél, akkor jó felé kerekezünk! :) Nem volt ez másképp most sem, de szerencsére a szél jóval gyengédebb volt, mint 5 éve... annak ellenére, hogy péntek van, rengetegen jönnek velünk szembe. Számomra kicsit meglepő volt, hogy nagyobb túrákra is milyen sokan vállalkoznak: a legtöbb bicikli szépen meg volt pakolva cuccokkal... a lakott területeken kívül mindenhol jó a bicikli út, a településeken pedig a csendesebb utcákban kanyargunk a nyaralók között. Kellemes az idő, bár ahogy közeleg a dél, egyre melegebb lesz a bicón is. A menetszél lassacskán már nem elég, egyre gyakrabban jelenik meg a szemeim előtt a lángos és a jéghideg sör... :) Ilyen gondolatok között suhanunk el Balatonalmádi, Alsóörs és az öreg vizimalmáról híres Csopak házai mellett. Csopak az első hely, ahol közvetlenül a part mellett tekerünk: a tó látványa újabb erőt ad a következő kilométerekhez. Előttünk egy kis dombos emelkedő, majd egy bal kanyarral a tó felé vesszük az irányt, és szépen beérünk Balatonfüredre, ahol érdemes egy kicsit megpihenni a Tagore-sétány hatalmas fái között. A déli melegben az árnyékos fák alatt sokan sétálnak, a tekerést nem csak az emberáradat, hanem a bisztrók felől terjedő lángos - gyros - pizza - halászlé illat is nehezíti... A fák közül előbukkan a tó is, szemben velünk a Tihanyi-félsziget és a Balaton északkeleti csücske. A visszhangot most nem halljuk, de az apátság tornyai innen is jól kivehetőek :) A sétány után a vitorlás kikötő mellett tekerünk, rengeteg a butik, majd az egykori Helka hajó helyére épített étterem mellett elhaladva szép lassan kiérünk Füredről. Az "északi part fővárosát" elhagyva hamarosan választhatunk: egyenest Keszthely felé kerekezhetünk tova, vagy bekukkantunk a félszigetre. Mi bevállalósok voltunk és balra vettük az irányt a Tihanyi-félsziget felé. Kb. 500 méterre ide egy szabadstrand és némi "balatoni éttermi egységek" találhatóak. Természetesen itt már rá kellett pihenni az előttünk álló etapra (egyre pánikszerűbben láttam magam előtt a lángost): a napernyők alatt sorra kapjuk a jókora, ropogósra sült sajtos-tejfölös lángost és hozzá az elmaradhatatlan jéghideg sört! :) Vigyázni kell, hogy ne együk nagyon tele magunkat, hiszen van még hátra. A déli napot kibekkeltük itt, van aki a strandon hűsítette magát, van aki az árnyékból nézte szemközt Füredet és a Balaton-felvidéket.

Egyszer azonban minden jónak vége szakad, így mi is elbúcsúztunk a tájtól, felültünk a drótszamárra és elindultunk Tihany felé. Az út eleinte a félsziget oldalában kanyargott, majd hamarosan ismét válaszút elé kényszerültünk: jobbra fel hamar, de egy igen meredek kaptatón érünk az apátsághoz, balra fel egy kicsit tovább tart az út, de nem annyira meredek. Mindegy melyik utat választjuk, úgyis megizzadunk! :) Az apátsághoz viszont érdemes felkerekezni, ugyanis innen csodálatos kilátás nyílik a Balaton keleti medencéjére: minden, ami a Tihanyi-félszigettől keletre fekszik, innen nagyon jól látható. Megkeressük a világosi magaspartot is, ahol alig két nap múlva fogunk majd tekerni... no, de még nem tartunk ott! Felpattanunk és egy lejtőben gazdag, könnyű szakaszba kezdünk: legurulunk a szigetről, majd sorra hagyjuk el Aszófőt, Örvényest, Balatonudvarit és Balatonakalit, hogy a zánkai gyermektábor után ideiglenesen elhagyjuk a Balatoni körutat és jobbra fordulva Zánka felé folytassuk utunkat. A kereszteződésben balra fordulva nekivágunk a domboknak: a szőlősorok vidáman néznek ránk a napsütésben, a Hegyestű oldalában pedig csillog az út. Arra megyünk? Hűű de fönt van! De már nincs sok hátra, még egy kis emelkedő és pár kanyar múlva beérünk a mai célállomásra, Köveskálra. A falu a Káli-medence csücskében fekszik, a szőlőföldek mellett takaros porták, régi parasztházak és kézművesműhelyek bújnak meg a kis utcákban. Szállásunk a falu "felső" részében, az Iskola utcában található: egy túristaházban szállunk meg. A kiadós vacsi után még egy kis beszélgetésre futja a túristaház udvarán, de lassan mindenkit elnyom az első nap távja és a következő nap mégnagyobb távolságának gondolata...



A cél az első naphoz hasonlóan egy korai indulás volt (lett volna), de a reggeli egy kicsit elhúzódott, így igencsak izzadtunk, mire a falu határába értünk... a műúton Kővágóörs felé indultunk, a bukkanó tetején tőlünk jobbra suhantak el a kőszobrok és a Kornyi-tó, melynek vizét már sokszor fenyegette a teljes kiszáradás, de most szerencsére volt még egy kis víz benne... az első hosszabb megállás a kékkúti forrásnál volt: az út mellett egy apró csövön lehet kóstolót venni a közeli Kereki-forrás vizéből. Ugyan ez a víz nem olyan ízletes, mint korábban a kékkkúti forrás vize volt, de ennek ellenére elég népszerű: most is sokan vártak 5 literes kannákkal a kezükben a sorukra... utunk innentől kicsit begyorsult: Kékkút után a bányató és a salföldi kőtenger mellett eltekerve Ábrahámhegy felé hagytuk el a Káli-medencét, és itt értünk vissza a Balatoni-körútra. A bicikli út itt viszonylag síkban megy, "csak" kitartóan kell tekerni: Badacsonyörs, Badacsonytomaj majd Badacsony következik. Itt felvetődik a gondolat, hogy a komp milyen kényelmesen vinne át Fonyódra, de természetesen ez még viccnek is rossz! :) A kései indulás miatt itt már nagyon éget a nap, és igazából a haladást az is nehezíti kicsit, hogy ezen a szakaszon (egészen Szigligetig) nincs kerékpárút, csak ha megmásszuk a fél világot... de a főutas etapnak is vége, balra kanyarodunk Szigliget felé, és itt már bringaúton, erdőben és kellemesen hűvös árnyékban haladunk tovább. Szigliget után ismét csak gurulni kell, elmarad mögöttünk Balatonederics, majd lekerekezünk a tó partjára, és a csapat Balatongyörökön dönt úgy, hogy itt az idő: lángosra és sörre van szükség! Az ebéd után frissítő pancsolás, majd vissza a nyeregbe. Az út eleinte a házak között, majd nádasos szakaszokon vezet, elhagyjuk Vonyarcvashegyet és Gyenesdiást, s szinte észrevétlenül érünk be Keszthelyre. Ha már idáig eljöttünk, akkor a mólón kötelező a második árusnál egy fagyi: hatalmas a gombóc, ínycsiklandozóan néznek ki a fagyis tégelyek, és valóban nehéz választani! :)

A fagyi után irány tovább, hiszen még a táv kétharmada hátra van! A bringaút kiírása itt nem épp önmagáért beszél, de csak haladjunk végig egyenesen. Egyszercsak azt vesszük észre, hogy kiértünk a városból. Elértünk a tó túloldalához! Most már a nyugati oldalon kerekezünk dél felé, itt az érintetlen természet közelében megyünk: balra a tó a nádas mögött, jobbra a Kis-Balaton térsége sejlik. A bringaút a vasút mellett megy, majd nemsokára balra fordulunk Balatonberény felé: itt a tó délnyugati csücske! Pár kilométer után beérünk Berénybe, majd Balatonmáriafürdő következik, és innentől kezdve tulajdonképpen nem is mindig tudjuk, hol járunk éppen: a települések annyira összeépültek, hogy gyakorlatilag Balatonvilágosig csak nyaralók, házak és főterek között megyünk. Az út már-már unalmasan egyenes, csak itt-ott kell egy utcával lejjebb vagy feljebb tekerni. Ahogy közeleg a késő délután, a nyaralók kertjéből egyre több helyen száll fel a füst. Ez még nem is lenne baj, de ezzel együtt a grillvacsora illata is egyre gyakrabban csapja meg az orrunkat... nincs mese, "felhergelve" érünk a Fonyód előtti hídhoz, ahonnan már felsejlik a tó. Fonyódra érve elengedjük a vonatot (számomra hihetetlen, hogy még 2012-ben is kézzel eresztik le és emelik fel a sorompót egy ekkora állomáson), majd a kikötőben egy sör társaságában pihenünk le a parton. Előttünk a ma megtett teljes etap: szemben velünk a Badacsony, Szigliget és a többi tanúhegy, balra a távolban pedig Keszthely. Rövid pihenő után szánjuk rá magunkat az utolsó szakaszra: a bringaút továbbra is a házak között kanyarog: Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes grillvacsival fűszerezett utcáin haladunk. Helyenként az út egészen a part mellett megy, az egyik ilyen megállónál a naplementét is megcsodálhattuk. Már majdnem teljesen sötét lett, mire a mai célállomáshoz, Balatonszárszóhoz érünk. Megcsináltuk! :)



Elérkezett az utolsó nap. A mai táv már nem vészes, és a terep is kellemes: csak kitartóan kell menni a sík vidéken - legalábbis ezt gondoltuk reggel. Az árnyas, fákkal szegélyezett lenti úton vezet a bringaút, és pikk-pakk beérünk Balatonföldvárra, ahol a kikötő végébe muszáj kimenni. Ugyan a kis kilátó festés miatt le volt zárva, de a hullámtörő kövekről is nagyon szépen látszik a teljes északi part: a Badacsontól a Tihanyi-félszigeten át a tó keleti partjáig mindent lehet látni. Kellemes szél fúj, így a levegő is tiszta, ill. tele van a tó vitorlásokkal. Földvár után Zamárdi, a déli part fővárosa és egyben a Balaton buliközpontja, Siófok következik, mígnem Balatonvilágosnál nincs mese, fel kell másznunk a világosi magaspartra. Ez egy viszonylag rövid, de annál meredekebb kaptató, de a fal tetejéről még egy utolsó pillantást vethetünk a Balaton keleti medencéjére. Vetünk is, ugyanis a távolban egyre csúnyább felhők tornyosulnak... Világoson áthajtva egy újabb fal tetején tekerünk, és pár kilométer után kiérünk a főútra, de itt már látjuk a végét: előttünk a Balatonakarattya tábla. Megérkeztünk! Megcsináltuk!

A bicókat még napsütésben sikerült feltenni a kocsira, de hazafelé már igencsak sötétlettek a visszapillantó tükrök. Az autópályán pedig a heves eső szépen lemosta a balatoni hosszú út porát...


"Kis" tókör "Nagy" tókör Téli Tihany (TT) TT újratöltve