Mátyás-barlang
Régió: Budapest
Táv: 1 km
Szintkülönbség: kevesebb, mint 20 méter
Idő: 2 - 4 óra (erőnléttől ls létszámtól függően)
A túra időpontja: 2009. május 24.
Táv: 1 km
Szintkülönbség: kevesebb, mint 20 méter
Idő: 2 - 4 óra (erőnléttől ls létszámtól függően)
A túra időpontja: 2009. május 24.
Gondoltátok volna, hogy fővárosunk közepén, a Budai-hegység lábainál megannyi, szebbnél szebb és izgalmasabb barlang húzódik az elegáns villanegyedek alatt? Ugye nem. Korábban is hallottam már arról, hogy a világon egyedülálló módon a magyar főváros területén rengeteg karsztforrás és ehhez kapcsolódó üreg található (több száz!), de azért azt nem gondoltam volna, hogy a Duna-parttól alig néhány buszmegállónyira ekkora élményben lehet a gyanútlan polgárnak része. Pedig így van, a Szépvölgyi-út mellett húzódik a barlangászással foglalkozók körében nagyra becsült
A bejáratnál egyből próbára tehetjük a védősisakunkat, ugyanis a kiépített folyosó, ami a barlang bejáratához vezet, helyenként elég alacsony és gyakran hallani koppanásokat. Aha, tehát vigyázni ke... kopp. Jól van, nekem is sikerült bevernem a fejem, de hála a sisaknak, semmit nem érzek belőle. Egy utolsó gyors ellenőrzés, és máris indulhatunk a mélybe. A kiépített teraszról egy 10-15 méter magas létrán ereszkedünk le a barlang szájába, a Bástyának nevezett járatba. Rögtön jön is egy kis hasonfekvés, csúszva mászás, és máris csak egy-egy fejet, hátat vagy épp talpakat látok az előttem lévőből. Hamarosan kiérünk a Kápolnába. A terem onnan kapta a nevét, hogy a barlang már a második világháború idejében is ismert volt az ittélők között, és ők ide menekültek a háború borzalmai elől. Nemcsak menedéket találtak itt, hanem Istenhez is itt imádkoztak. Utunk egy alacsony és keskeny nyíláson, a Mohos-szorítón vezet tovább, ekkor már erősen haladunk lefelé. A mellettem haladó tapasztaltabb kollégák folyamatosan adják a tanácsokat, hogyan könynebb vagy épp célszerűbb venni a barlangi akadályokat. Lefelé menet, csúszáskor érdemes mindig egyik lábunkat kinyújtva előre tartani, hogy gond esetén legyen, ami felfogja az ütközést. A folyosó alján összeszűkül az üreg, itt már csak hason fekve férünk át: félig átkúszol, fordulsz egyet és közben a hátadra is fordulnod kell, hogy a Glória másik oldalán ki tudj bújni a Nagyterembe. Guszti bá összevárja a népes csapatot és közben magyaráz: hogyan alakult ki mindez, mit láthatunk az egyes falakon, és hol kezdődnének a cseppkövek. Miután kigyönyörködtük magunkat, a Vonalzón és a Laci lépcsőn át jutunk el a hatalmas Színházterembe, ahol még a színpadra is felállhattunk. Találkoztunk a barlang Szellemével, ami egy érdekes kőfelület: ki lehet venni rajta egy arcot, és ha megfelelő szögből világítjuk meg, akkor az árnyéka is egy arcot takar. A barlang Szellemével azonban nem szabad viccelni, aki nem tiszteli eléggé, az nem érdemli meg, hogy az ő birodalmában járhasson. Ezért áldozatot kell neki bemutatni: a Színházteremben vannak olyan próbák, amiket közülünk is végig kell csinálnia néhány vállalkozó egyénnek, hogy mi is tudjunk áldozatot bemutatni a Szellemnek. A sikeres áldozás után a Művészbejárón távozunk, és máris a Vadvizek útján csúszunk-mászunk, vagy épp a falakon, pár méteres magasságban járunk, miközben nyomjuk magunkat a vájat mindkét falához. Nagyon jó érzés! Először kicsit borzong tőle az ember, de miután megteszed az első lépéseket, rájösz, hogy ez nem is olyan vészes ám! Amikor túl vagy rajta és sikerült, az különösen jó érzés. Ahogy haladunk, elhagyjuk az Operát és máris ereszkedünk. Itt jön egy kicsit technikás rész: úgy kell lemásznunk, hogy igazából nem látjuk, hova lépünk, illetve nincs is igazán hova lépni. Bele kell ülni egy lyukba, a hátadat nekitámasztod a falnak és kényszeríted magad, hogy csússz lefelé. Természetesen van segítőnk, az ő térdére tudunk érkezni, és így le a földre. Egy jó másfél, két métert kellene magunktól "lépni" ahhoz, hogy leérjünk (Bete-átlépő). Huh, de jó volt! Nincs sok időnk ezen morfondírozni, mert máris haladunk tovább, a szembe oldalon fel kell másznunk! Egyre meredekebb a fal, egyre magasabbra is érünk, mígnem fordulunk jobbra és be is értünk a Földgömb terembe. Ez a terem onnan kapta a nevét, hogy a falakon van az Egyenlítő, aminek mentén az ügyesebbek körbe tudnak menni, csakúgy, mint a Földön. A páratartalom a barlangban 95%, így nagyon kellemes levegőben haladunk tovább az Óriások-útja felé. A barlangnak ez a szakasza kevésbé fárasztó, viszonylag nagy termek és könnyebb mászások váltják egymást. Ez alkalmat ad egy kis szusszanásra, mert úgyis hátra van még egy izgalmas rész: a tágas üregek összeszűkülnek és egy akkora üreg marad, amiben csak fekve fér el az ember, de azt is csak úgy, ha az egyik kezét előre teszi. Na igen, de így nem is olyan könyű ám mozogni! A könyöködön és a lábujjaidon támaszkodsz, és mint a giliszta, hol összehúzod magad, hol kitolod a tested, így tudsz előre haladni. Biztos érdekesen néz ki kívülről ez a mozgás, de ott és akkor nagyon hatékonynak bizonyult. Jó pár métert kell így megtenni, mire kiérünk a tágasabb folyosóba. Mászások, akadályok, kövek, sziklák, és ismét csak egy kúszós alagúthoz érünk. Az előbb már begyakorolt technikával azonban gyerekjáték az átjutás. Itt vár ránk a barlang talán legfurmányosabb szakasza, a Vinkli. Ez egy eszméletlenül extrém hely: az átjáró V alakban szűkül, épp annyi hely van benne, hogy a barlangász hassal rá tud feküdni a jobb oldali falra. Jobb kéz előre, jobb láb hátra, has a falon. Eddig megvan, hiszen csak be kellett feküdni az üregbe. Akkor mehetünk is: a bal kéz és a bal láb épp leér az üreg aljára, tehát szó szerint kézzel-lábbal tudjuk tartani magunkat és előre is így lépegetünk, miközben végig a falon hasalunk. Olyan 2-3 métert kell így megtennünk, amikor is egy picikét tágasabb lesz az üreg, de cserébe el kell fordulnunk jobbra, derékszögben. Igen, el kell fordulnunk, majd utána hasra is kell feküdni, hogy ki tudjunk bújni a Vinkli túlsó végén. Nagyon jó! Nem lehetne visszamenni? Annál is inkább, mert ez a szakasz már ismerős, itt már jártunk, hamarosan véget ér a kaland: Vonalzó, Glória, Kápolna és már el is értük a létrát, amin leereszkedtünk. Még pakolászunk a bejáratnál, de már mindenki ugyanazt fújja: Köszönjük Guszti bá, ez frenetikus volt!
A barlangászás nem veszélytelen sport (a biztosítás szempontjából extrém sportnak minősül!), ezért fontos, hogy legyen köztünk mindenképp e téren tapasztalt társ, túravezető. Bátran merem ajánlani mindenkinek ezt a túrát, mert a hozzánk szegődött kísérő alaposan ismeri a barlangot, tapasztalt a barlangászásban, és rendkívül segítőkész. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, bővebb információért és további részletekért látogasson el a barlang honlapjára!