Góré túraoldala - Csóványos körtúra, Börzsöny
 
20243.85.63.190#2024#03#19#05#54

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Börzsönyi körtúra: Királyrét - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét
Táv: 21 km
Függőleges szintkülönbség: 700 méter
Tényleges szintkülönbség: 15000 méter
Idő: Királyrét - Foltán-kereszt          2:15 óra
       Foltán-kereszt - Csóványos       1:30 óra
       Csóványos - Nagy-Hideg-hegy  1:00 óra
       Nagy-Hideg-hegy - Királyrét    2:00 óra
Összesen: 6:45 óra
A túra időpontja: 2007.október 22.

Sokfelé jártam már az országban, de valahogy az Északi-középhegység nyugati bástyájaként a Dunakanyart őrző Börzsöny mindeddig kimaradt az életemből. Ma már tudom, hogy ez hiba volt :) Az ember néha úgy érzi, hogy elege van a világból, mindenből és mindenkiből. No én ilyenkor szoktam elmenni túrázni. Így esett, hogy az október 23-ás soknapos hétvégére is beterveztünk a Csapattal egy kis túrát. Egyik barátom javasolta, hogy menjünk a fővárostól mindössze félórányi autóútra fekvő Börzsönybe, mert ő volt ott korábban, és tuti lesz a hely. Nekem sem kellett több, kaptam a javaslaton és már be is lelkesedtem kellőképpen. Alig vártam, hogy induljunk!

Ősz lévén izgultunk azért, nehogy essen az eső, de végül aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. Viszonylag szép időben indultunk el, néha a nap is előkeveredett a felhők közül, és egyáltalán nem volt hideg. Vác után, ahogy leértünk a Duna-partra már mindenkin kezdett úrrá lenni a túrahangulat, ami csak fokozódott, mikor megláttuk a Királyréti Erdei Kisvasutat. Az idei szezon utolsó napjainak egyike lehetett a mai, de egy népes kisiskolás csoport lelkesen várta az erdei vonatot az egyik állomáson. Az országút is egyre vadregényesebb tájakon kanyargott, hamar beértünk az erdőbe, ahol kerülgettük a kisvasutat, majd néhány kanyar után előtűnt a 260 méteres magasságban fekvő Királyrét. A kedvelt túrakiindulópont ma egész elhagyatott volt, bár a hangulatos vendéglők és padok várták a vendégeket. Gyorsan összeszedtük magunkat, mindenki alaposan beöltözött, és nekivágtunk az erdőnek: a Királyréti-tó mellett a kék négyzet jelzésen indultunk el. Az út eleinte kellemesen haladt a tó mellett, majd némi emelkedőbe kezdett. Ahogy egyre beljebb értünk az erdőbe, úgy kerültek elő az őszi erdő jellegzetes színei: a legtöbb levél már sárga volt, de elvétve előfordult még zöldellő fa is, no és persze a már vöröses árnyalatok sem hiányozhattak. Nem is tudom mikor szebb az erdő, tavasszal, mikor minden szép zöld vagy ilyenkor. Mondhat bárki bármit, ekkora színkavalkád azért meg tudja fogni az embert :) A könnyű erdei terep a Petőfi-forrás és a Suta-berki nyiladék után után bedurvult egy kicsit: az eddigiekhez képest meredek, csúszos rész következett, ahol bizony jól jöttek az út menti fák. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a "fától-fáig" elv alapján valóban fától-fáig rohanni, csúszni, kinek épp hogyan sikerül :) A csúszkálás után elértük a Spartacus kulcsosházat, ahol már a műúton haladtunk tovább. Néhány kanyar, egy kis emelkedő, és újból bevetjük magunkat az erdőbe: a műút élesen jobbra kanyarodik, egyenest be lehet törni az erdőbe, viszont a túristajelzés e két lehetőség között halad tovább: fel kell kapaszkodni a meredek és keskeny sziklafalon, amelyről felsejlik egy kevéske kilátás a Börzsöny déli felére, majd az erdőben kapaszkodunk tovább, egyre csak feljebb és feljebb, magunk mögé utasítva kaptatót, hegygerincet, kidőlt fákat, mindent. Amint kiérünk a fák jótékony takarásából a gerincre, pompás kilátás nyílik a szomszédos Saj-kút bércre, de ugyanakkor megérezzük azt a hihetetlen szelet is, ami ma egész nap fújt. Nem tudom miért, de valahogy jól esett egész nap ebben a még elviselhető szélben gyalogolni... No még pár lépés, és előttünk már látszott a nagy fakereszt és a tisztás, amit Foltán-keresztnek hívnak. A 700 méter magasan fekvő rét padjai igen csábítóak, nem is beszélve azokról az ismeretlen jótevőkről, akik otthagyták a tűzrakó helyen a grill-ökör sütésére alkalmas, faragott husángokat... jaaaaj, de oda is ültünk volna, már csak az ökör hiányzott a nyársra és máris lehetett volna forgatni a husit... de mielőtt elkapott volna minket az ízek kavalkádja, továbbindultunk a kék jelzésen, hiszen még messze voltunk a céltól. Még hátra volt 238 méter leküzdendő magasság: a terep ezt nem felejtette el az orrunk alá dörgölni, mert egy alapos emelkedővel indítottunk. A tetőről a gerincet követve haladtunk, majd újabb emelkedők tették próbára az erőnket. Előttünk nem sok minden látszott, de az mindenesetre sejthető volt, hogy már csökken a domboldal, tehát valahol itt kell már lennie a csúcsnak! És akkor megpillantottuk a fák között, előttünk a mindennél magasabb betontoronyt, ami a Csóványos (938 méter) csúcsán tör az égbe, hogy a kellően merész kirándulók számára, akik le tudják küzdeni ellenérzéseiket és megmásszák a torony vaslétráit, pompás körpanorámát nyújtson minden irányba. Mikor mi fent voltunk, elég erős szél fújt odafent, ezért az ember inkább szorongatta a korlátot, mintsem a tájban gyönyörködött, de azért a kilátás önmagáért beszélt. A toronyból déli irányba láthattuk a Duna-kanyart, Vácot és egyik korábbi kirándulásunk állomását, a Pilisben magasodó és a Duna-kanyarra egyedülálló kilátást nyújtó Prédikálószéket. Tőle keletebbre újabb hegyek magasodtak, melyek oldalába kisebb-nagyobb települések kúsztak fel az őszi szinekben pompázó erdők közé:
Miközben a tájat néztem és próbáltam fényképezni, párszor odébbrakott a szél. Nem volt hideg, de hihetetlenül erős volt, úgyhogy igencsak kellett kapaszkodnom... de ha már így "arrébb kerültem", akkor gyorsan körbenéztem a másik oldalon is, hiszen nem tudhattam, meddig engedi a szél, hogy itt legyek :)))
Mint Magyarország majdnem legmagasabb pontjának a tetején, kint lebegett a korláton a magyar zászló, de nem sokáig tűnődhettünk benne, mert az iszonyatos szél arra késztetett minket, hogy visszabújjunk a viszonylagos fedezékbe. Lemásztunk, vissza a többiekhez, majd melegedés gyanánt útra keltünk a következő célpont felé: a közös piros-kék jelzésen ereszkedtünk le a Csóványos másik oldalán, ami még így lefelé is sokkal meredekebbnek tűnt, mint a másik oldal. Hatalmas sziklák mellett haladtunk, és néha-néha felsejlett a fák között az előttünk elterülő völgy túloldalán magasodó Nagy-Hideg-hegy, ami kedvelt túrista- és síközpont. Miután leereszkedtünk a két csúcs közti völgybe, nekiindultunk toronyiránt a hegyoldalnak. A meredekségéből adódóan kitűnő szánkópálya lehet télen! :) Pár perccel később már a 864 méter magasan épült túristaház teraszán üldögéltünk, a sípálya mellett. Kellemesen sütött a nap, fújdogált a szellő, úgyhogy rápihentünk a még előttünk álló szakaszra. A terasz melletti rét aljában zöldellt-sárgállott az erdő, majd négy óra felé el-eltűnt a nap is. Ekkor már jónak láttuk útnak indulni, mert az ég alja is egyre sötétebb lett. A lefelé vezető piros út először az erdőben vitt, majd réteket szeltünk át, visszatértünk a fák közé és végül egy nagyobb erdei úton ereszkedtünk le Királyrétig. Mire visszaértünk a parkolóba, majdnem teljesen ránksötétedett. Mindenki jóleső fáradtsággal ült be a kocsiba... dejót fogunk ma aludni!


Királyréti-tó Őszi színek Életkép Börzsönyi-táj Börzsönyi-táj 2 Még zöld Tarkaság Börzsöny Sárgaság Tarkaság 2 Őszi színek 2 Csóványos Csóványos kilátó Nagy-Hideg-hegy Nagy-Hideg-hegy kilátás Tarkaság 3 Tarkaság 4

Szállásunk Csóványos Nagybörzsöny