Góré túraoldala - Nagybörzsöny falu, Börzsöny
 
201754.80.209.254#2017#10#20#16#13

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Nagybörzsöny
Táv: 15 km
Függőleges szintkülönbség: 585 méter
Tényleges szintkülönbség: 1200 méter
Idő: Nagybörzsöny - Magyar--hegy: 2 óra
       Magyar-hegy - Salgóvár: 1 óra
       Salgóvár - Nagybörzsöny: 2,5 óra
Összesen: 5,5 óra
A túra időpontja: 2008. február 2.

Végre kezdünk kijönni a télből, február elejét írjuk a naptárban, úgyhogy mindenképp itt az ideje egy kis mozgásnak! Egész komoly remény volt a jó időre (legalább nem esik és kicsit süt a nap is), és mozgatta is a fantáziámat a Börzsöny, ahol eddig még csak a Csóványost sikerült meghódítanom, úgyhogy minden ok megvolt arra, hogy a Banda elinduljon egy hosszú hétvégére a Magyar Hegyekbe.

A 130 méter magasan fekvő Nagybörzsöny község jópofa helyen fekszik. Az ember a magyar-szlovák határfolyó, az Ipoly völgyében autózik, itt-ott láthatjuk is a folyót. Aztán egy hirtelen kanyarral ráfordulunk a faluba vezető nem épp lankás és kanyargós útra. Még be sem értünk a faluba, de máris vár ránk a 13. században épült Szent István templom. Miközben keressük a szállásunkat a modern kor vívmányait követve (Google Maps), egyszer csak azt veszem észre, hogy ráfordultam a falut átszelő patakra. Igen, ez nem vicc: az út a patakon át vezet! Szállásunk sikeres elfoglalása után sétáltunk egyet a faluban: a község főtere számtalan túristaút kiindulópontja, szinte a Börzsöny bármelyik része felé útnak indulhatunk innen. A falu utcáiban bóklászva hihetetlen csönd és nyugalom vár ránk: az utcákban takaros porták, sokszor régi, eredeti parasztház stílusban maradtak meg az épületek vagy ilyen stílusban újították fel őket. Természetesen mindenhol lóg a falon a paprika, a régi szerszámok, vagy épp a borospince ajtaja kandikál ki a fák közül. Közvetlenül a főtér mellett áll az 1847-ben építeni kezdett evangélikus templom. A templom mögött áll a ma már csak műemlékként funkcionáló Nagybörzsönyi Vizimalom. A Börzsöny-patak vizét felhasználó malom igen nagy jelentőségű volt a környékben, de 1998-ban akkora árvíz vonult végig a patakon, hogy a faluban több helyen is komoly károkat okozott (hidakat mosott el). A magas vízállás tönkretette a patak vizét a malom kerekére terelő gátrendszert is, amelyet sajnos a mai napig nem tudtak helyreállítani. Így a malomkerék ma már nem forog, de az egykori működésről hű képet kaphatunk. A komoly tudású gépeket bárki tanulmányozhatja, illetve a gondnok hölgy is készségesen mesél egy mára már letűnt korról, a molnárok életéről és lehetőségeiről. Ha már úgyis itt jártunk a pataknál, elindultunk a mentén. Minél kiljebb értünk a község "központjából", annál érdekesebb lett a falu hangulata: elfogytak az aszfaltozott utak, a patakon korhadt fahidak íveltek át, és egy olyan világ képe sejlett fel előttünk, amiről ma már csak nagyszüleink elmeséléseiből hallhatunk. Az udvaron farkukat vidáman csóváló kutyusok, némelyik megmorogja az idegeneket, mások békésen dugják ki orrukat a kerítésen, amíg a két porta közti füves, kitaposott utakon bandukolunk a Börzsöny előttünk magasodó csúcsai felé. Akit bővebben is érdekel a község élete, a látnivalók és a lehetőségek, az keresse fel a község (most már nem hivatalos) honlapját a www.nagyborzsony.info címen, vagy a község hivatalos önkormányzati oldalát a www.nagyborzsony.hu oldalt.

Túránkat a kék és piros, közös jelzésen kezdjük meg. Az út alig észrevehetően kanyarog ki Nagybörzsönyből, és egy lankás - völgyes rész oldalában kanyarog. Ez a völgy a Magyar-völgy, amelyre kicsit később teljes panoráma nyílik egy, az erdő szélén álló vadászlesből. A les lépcsője a frászt hozta rám, de érdemes leküzdenünk az ellenérzéseinket és körbenézni a vadászok székéből is. De térjünk vissza a völgy oldalában tekergő műúthoz, mert egyszer csak jobbra kell fordulnunk, és ezt bizony semmi más nem tudatja velünk, mint egy felfestés az aszfalton. Aki elmélázik, simán túlmegy rajta... mivel egész éjjel esett, így most megkezdjük vaddisznó életünket, és nekiállunk dagonyázni. De a sárral való küzdelemnek meglesz a jutalma, ugyanis hamarosan el is értük a 240 méter magasan fekvő Bogár-kertet, ahonnét a piros jelzésen haladunk tovább. Eddig a túra inkább bemelegítő jellegű volt, ám most elkezdődik a kaptató a Magyar-hegy oldalában, amikoris mintegy 470 méter függőleges szintkülönbséget kell leküzdenünk 3 km alatt. Ha már elég volt az emelkedésből, akkor kellemesen megpihenhetünk egy erdészházikó udvarán, ahol padok és asztalok csalogatnak minket egy kis pihenőre. Az út meredeken kaptat felfelé a hegy oldalában, majd egyenesen a tető felé fordul, és még inkább emelkedik. De ekkorra már igazi magaslatokban járunk, és ha kicsit letérünk az útról, akkor ilyen kép tárul elénk:
Igen, ott szembe velünk, valahol a felhőkbe burkolózva, az a Börzsöny legmagasabb pontja, a 938 méter magasra törő Csóványos. Ugye, hogy van miért küzdeni és felkaplatni a csúcsig? Innen egyébként már nincs messze a Magyar-hegy, s mire felérünk, addigra a szintkülönbség java részét is magunk mögött tudhatjuk. A tábla alatt álldogálva lesz először az a kellemetlen érzésünk, hogy mintha fáznánk. Biza előkerülnek még a sapkák is! Teljesen beöltözve bandukolunk a gerincen, vagy legalábbis közel hozzá. Egész sötét lett. Körbenézek, és mindenhol azt látom, hogy a fák között tör előre a csúf, szürke köd. No, ennek már fele sem tréfa! Minél közelebb értünk uticélunkhoz, annál inkább beljebb kerültünk a ködbe. A végére már semmit sem láttunk, és ha csaptál egyet a karoddal, akkor érezted a vizet, a párát. Legalább elmondhatjuk, hogy felhőben is jártunk! :) Még egy-két hajmeresztő látvány a ködben (egyik-másik fekete faág elég ijesztően nézett ki a sötétszürke ködben, beillett volna egy parás filmbe igazán!) és megérkeztünk első célállomásunkhoz, a 715 méter magasan álló várromhoz, a Salgóvárhoz. Ez egy hatalmas szikla, amit hátulról lehet bevenni és megmászni, míg előtte várfalszerűen kiépített kőfal húzódik. A szikla tetejéről nagyon szép kilátás nyílhat a Börzsönyre, ezért szereti oly sok túrista felkeresni ezt a helyet. Mi ebből semmit nem látunk, csak egy-két közeli fát és a szürke ködfelhőt. Itt születik meg az elhatározás, hogy eredeti terveinkkel ellentétben nem megyünk tovább a közeli Holló-kőhöz, hanem átvágunk és visszafordulunk. Ilyen időben úgysem látnánk semmit sem, és időközben egyre nagyobb lett az esélye egy élvezetes esőnek. Nos, erre nem kellett sokat várni, még le sem értünk a felhő alá, és máris elkezdett esni. Hideg nem volt, bár a talaj mentén még fagyott, mert láttunk befagyott tócsákat. Viszont a víz feláztatta a talajt, és hamarosan térdig érő sárban bandukoltunk visszafelé. Néhány perc után az ember beletőrödik az esőbe, a sárba, mindenbe, és utána kifejezetten élvezetes volt gyalogolni az erdőben. Nem megszokott körülmények, az biztos - és ez az embert garantáltan ki tudja kapcsolni! Persze azért jól esett az erdészház tornácán a táska mélyéről előhalászott meleg tea is, de itt már mindenki a vendéglátóinktól kapott szilvapálinkára gondolt... ez adott erőt az utolsó méterekhez :))) Az eső kopogoását hallgatva értünk vissza Nagybörzsönybe, ahol már kezdett világosodni, és mintha az eső is szemerkéléssé csillapodott volna. A már jól ismert patakba így, csuromvizesen már nyugodtan beleállhattunk, legalább lemostuk a csukáinkat. Ekkor már mindenki a jó meleg fürdőről álmodozott...

Nagybörzsöny Evangélikus templom, Nagybörzsön Vizimalom Szortírozó Adagoló 1 Adagoló 2
Nagybörzsöny Börzsönyi-hegyoldal Köd 1 Köd 2 Köd 3 Salgóvár Kilátás Salgóvárról 1 Kilátás Salgóvárról 2 Kilátás Salgóvárról 3 Salgóvár 1 Salgóvár 2

Szállásunk Csóványos Nagybörzsöny