Góré túraoldala - A Gyermekvasút nyomában nappali teljesítménytúra
 
201754.80.209.254#2017#10#20#16#15

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

A Gyermekvasút nyomában teljesítménytúra
Táv: 19,75 km (21 km)
Szintkülönbség felfelé: 705m
Tényleges szintkülönbség: 1300m
Idő: Széchenyi-hegy - Normafa:                  1 óra (4,7 km)
          Normafa - Makkosmária:                 1 óra 40 perc(5,2 km)
         Makkosmária - Erzsébet-kilátó:        1 óra (3,5km)
        Erzsébet-kilátó - Hárs-hegy állomás: 1 óra 45 perc (3,9 km)
       Hárs-hegy állomás - Hűvösvölgy::      50 perc óra (2,5km)
Összidő: 6 óra 15 perc
A túra időpontja: 2011. március 15.

Gyermekvasút. Teljesítménytúra. Miért is ne lehetne e két dolgot összekötni? A MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi Gyermekvasút és a Gyermekvasutasokért Alapítvány megtette, így született meg a már sokadik alkalommal minden évben március 15-én megrendezett 20 kilométeres nappali teljesítménytúra, amely úgy járja végig a Budai-hegység nevezetes pontjait, hogy közben szorosan bevonja a gyermekvasutat is: a túra a a kisvonat végállomásánál indul, érinti az összes megállóhelyet, majd a vasút másik végállomásánál ér véget.

A szervezők reggel 8 és 10 óra között várják a lelkes érdeklődőket a gyermekvasút Széchenyi-hegy végállomásánál. Mi a Városmajorból induló 60-as BKV járattal, vagyis a jellegzetes piros-fehérre festett fogaskerekűvel mentünk fel a 466 méter magasan fekvő állomásra. Mire odaértünk, már jókora sor kígyózott az 1948. július 31-én átadott állomás épülete előtt, a kellemes tavaszi napsütésben sokan döntöttek úgy, hogy beneveznek a túrára. Amíg a sorban álltunk, volt időnk szemügyre venni a kétvágányos állomás végében a váltóállító tornyot és a kocsiszínt. A szervezők ügyességét dicséri, hogy alig negyed órát kellett várnunk, és mi is megkaptuk az útleírást, a térképet és az igazoló lapot. Ezen a lapon fel van sorolva az összes "ellenőrző pont", vagyis az összes olyan tereppont, amit a túra során érintenünk kell és ahol pecsétet kapunk. Az ottjártunkat igazoló pecséteket ezen az igazoló lapon gyűjtjük a nap folyamán. Természetesen az első pecsétet rögtön a rajtnál, még az állomás épületében megkapjuk. 9 óra 25 percet mutat a pecsét.

Útnak indulunk, először a zöld jelzést követjük a hegyen. A kis utcákban szebbnél szebb kúriák mellett haladunk, és egy kilométer után el is érjük az első ellenőrző pontot, az Ybl Mikls tervei alapján készült Széchenyi-kilátót. Az 1898-ban idekerült kilátóból régen szép kilátás nyílhatott a városra, ma azonban a kilátó körüli park hatalmas fái nagyrészt eltakarják a kilátást. A kilátó tövében áll a Széchenyi születésének 100. évfordulóján emelt mellszobor. Itt is begyűjtjük a vidám vasutas gyerekektől a nekünk járó pecsétet, majd néhány kanyar után a zöld háromszög jelzésen haladva kiérünk az aszfaltos utcák képviselte városi világból és beérünk az erdőbe. Az adótornyok melletti nagy mezőt elhagyva az erdőben összeszűkül az út, és megkezdjük az ereszkedésünket a Széchenyi-hegy oldalában. A kanyargós útról be lehet látni a környező dombokat Csillebérc, ill. Budaörs felé, hiszen még nincs sűrű lombkoronája a fáknak. Egyszercsak felsejlik a fák között a második ellenőrző pont, az Úti Madonna kápolna, melynek az 1880-as évekből származó épülete előtt kapjuk a harmadik pecsétünket. Az erdei út tovább visz minket, majd a Farkas-völgy bejáratánál jobbra fordulva egy jelöletlen úton indulunk el a Normafa felé. A völgyben kellemes erdei környezetben visz az utunk, az egyre magasabbra kapaszkodó nap igencsak megizzaszt minket a kaptatón. Az út mentén mély árkok húzódnak, izgalmas bringás terepet alkotva. A táj csalóka, ugyanis semmi nem árulja el, hogy 150 méteres emelkedést kell leküzdenünk a völgy végéig, amikor is elérjük a gyermekvasút Normafa megállóját. 10 óra 34 perckor kapjuk a negyedik pecsétünket. Innen a vasúti pálya mellett haladva sétálunk egészen a Csillebérc megállóig, ahol újabb meglepetés ér minket. Az állomást a sínek mellett elhagyva jellegzetes szuszogó hangra leszünk figyelmesek. Gyanúnkat megerősíti a nosztalgia vonat sajátos sípszója is, és ekkor már tudjuk: vigyáznunk kell a sínek mellett, hisz jön a gőzös! A túrázók félre húzódnak és mindenki ámulattal figyeli a mellettünk éles füttyszóval elhúzó gőzöst, valamint a kecses vagonokat. Az erdő megtelik gőzzel és a szén jellegzetes illatával. Miután a vonat elment, a napsugarak csak nehezen tudnak áthatolni a szénfüsttel teli levegőn, pedig a kopasz fák ágai mindenféle jópofa sötét formákat képeznek a mélykék égbolton...

Hamarosan kiérünk a Normafához, a parkoló mellett elhaladva egyre többen járkálnak lángossal vagy rétessel a kezükben. Az ínyencségeknek nem lehet ellenállni, mi is kérünk egy jó fokhagymás, sajtos-tejfölös lángost. Miközben élvezzük a lángost, gyönyörködünk az előttünk elterülő kilátásban: a Tündér-szikla és a Hármas-Határ-hegy lábainál terül el Buda, húzódik a Duna, partján az Országházzal és Pesttel, míg jobb oldalon feltűnik a mai túra kiinduló pontja, a Széchenyi-hegy:
Az Anna-rét oldalában a zöld jelzésen haladunk, majd a rét távolabbi sarkában egy éles jobb kanyarral lefelé tartunk. Pár perc múlva elérjük a Disznófőt, ahol a kis forrásházban egy vas vadkanfejből csurog a Sváb-hegy legismertebb forrása. Ekkor már 7,4 kilométerre vagyunk a végállomástól és hatodik pecsétünket kérjük. A 375 méter magasan felszínre törő forrástól vissza kell kapaszkodnunk a Normafához, ill. tovább a Virágvölgy-állomáshoz, ahol a pecsét mellé teát is kapunk. Épp elindulunk a peronon, amikor felcsendül az ismerős szuszogás és berobog az állomásra a nosztalgia szerelvény. Elengedjük a gőzöst, majd a sárga, s később a zöld kereszt jelzésen sétálunk következő uticélunk felé. A Virág-völgy és a Csacsi-rét mellett/felett elhaladva egyre lejjebb ereszkedünk, mígnem elérjük a kedvelt rétet Makkosmáriánál. A túra első felének legmélyebb pontján (320 méter) vagyunk, 9,8 kilométerre a rajttól. A kellemes árnyékot adó nagy fák tövében hívogató a pihenés, de haladnunk kell, hiszen még sok van hátra. Talán a túra leghosszabb, folyamatos emelkedése vár ránk: a következő állomás 2,5 kilométerre és 130 méterrel megasabban van a piros jelzést követve. Az út elég széles, kényelmes a séta rajta, de az állandó emelkedés bizony próbára teszi a túrázókat. Szinte mindegyik kanyarban pihen valaki. A fák között felsejlik Budakeszi és a város túloldalán húzódó hegyek. Aztán a közelünkben is megcsillan valami: igen, az ott már a gyermekvasút sínpályája, akkor már nem lehetünk messze! Nem is vagyunk, hamarosan kiérünk a sínek mellé és elérjük a János-hegy megállót, ahol megkapjuk 9. pecsétünket. 12 óra 56 perc. A fiatalok lelkesen írják fel ottjártunk időpontját az igazoló lapra. Még meg sem száradt a tinta a pecséten, mikor morajlás hallatszik az erdő felől. Csak nem a kisvonat érkezik? Debizony... és már hangos dudálással be is gördül a motorvonat az állomásra! A nap kellemesen süt, de azért hűvös az idő ha nem haladunk, úgyhogy gyorsan tovább is indulunk!

A piros jelzést követve felkapaszkodunk a stílusosan talpfákból épített lépcsőkön, majd gyenge emelkedőn sétálunk, hiszen újabb 120 métert kell emelkednünk, mire kibukkan a fák között a János-hegy. A jóidőben sok család kilátogatott ide, a libegővel szemközti játszótérre, ahol a kisgyerekek hangos zsibajjal élvezik a rengeteg fa játékot. A parkolóban zsíros-hagymás kenyeret, perecet és teát árulnak, ígycsiklandozó az illatkavalkád, de nem állunk meg: vár ránk a Budai-hegység talán legteljesebb panorámáját nyújtó kilátója, az Erzsébet-kilátó. Az 527 méteres csúcson - és ezzel a Budai-hegység legmagasabb csúcsán - álló kilátóhoz kétféleképpen is feljuthatunk: vagy a piros jelzést követve oldalról megkerüljük a hegyet, vagy nekivágunk a zöld háromszögnek, és a néhány kőlépcsőt követően ismét erdei terepen kaptatunk meredeken fölfelé, egészen a kilátó hátsó oldaláig. A 23,5 méter magas kilátóba elölről juthatunk be. Érdekessége, hogy a feljárat a közepén van, és kétirányban indulhatunk fel. A végén az egyre keskenyedő emeleteken át ugyanoda jutunk: a legfelső, pár négyzetméteres szintre, ahonnét körbe láthatjuk egész Budapestet és a várost körülölelő hegyeket. A túrára és a szép időre való tekintettel rengetegen vannak a kilátón, így mi most nem megyünk fel, helyette viszont begyűjtjük a 10. pecsétet! A hegyről a piros jelzésen haladva ereszkedünk le, ez egy kellemes séta az erdőben. Néha ki-kibukkan a fák közül a város, sőt, az egyik kanyarban a következő állomás is megfigyelhető. Ha jókor járunk errefelé, akkor még a gőzös füstjét is elcsíphetjük szemben a fák között! Utunk során többször is keresztezzük a János-hegyi-utat, és mikor már egyre hangosabb a Budakeszi út forgalma, akkor sejtjük, hogy hamarosan megérkezünk: átkelünk az úton és az állomás épülete előtti asztaloknál vár ránk a következő vasútállomás pecsétje, megérkeztünk Szépjuhászné állomásra. Ekkor már mögöttünk van a táv háromnegyede, de még fel kell kapaszkodunk a közvetlenül az állomás mellett magasodó Hárs-hegyre is. Épp elindulunk a sínek mellett, mikor hangos csattanással átvált a váltó: aham, vonat érkezik, jobb lesz gyorsan megkeresni a sárga jelzést!

A kisvonat kecses viadukton keresztezi a főutat, innen indul rengeteg túristaút, szerte a Budai-hegységbe. Nekünk át kell kelnünk a síneken és egyenesen előre, a legnagyobb emelkedővel kell szembenéznünk: viszonylag rövid távon, alig 720 méteren kell leküzdenünk azt a 100 méter szintkülönbséget, ami elválaszt minket a Nagy-Hárs-hegy tetejétől. Az emelkedő először nem is tűnik olyan borzasztónak, de aztán a kanyar után megmutatja igazi énjét. Kitartással azonban pár perc alatt le tudjuk gyűrni, és a lankásabb részen már érdekes sziklás-köves rész vesz minket körül. Az erdőben már felsejlik egy kilátó körvonala, de még egy kicsit gyalogolnunk kell, mire elérjük a Kaán-Károly-kilátót. A kőtalapzatra épült fa kilátóban most is nagy a tömeg, így megelégszünk azzal, hogy a kilátó háta mögött táborozó ifjú túraszervezőtől kérünk egy pecsétet. Aki először jár erre, mindenképp másszon fel a kilátóba, gyönyörű a kilátás! Miközben folytatjuk utunkat, azon morfondírozom, hogy tulajdonképpen letudtuk az utolsó nagy emelkedőt is, innen már "csak sétálni" kell... :) Az ereszkedés izgalmas, a kis hegyi szerpentin hamarosan a Bátori-barlanghoz vezet minket, amit Bátori László pálos szerzetesről neveztek el. A XV. században a magyar nyelvű bibliát magyarázó és a szentek életéről könyvet író szerzetes éveken át itt élt. A ma lezárt barlangból sok érdekes régészeti lelet került elő. A merészebbek átmászhatnak a barlang bejáratát rejtő sziklafal tetején, a többiek leereszkedhetnek a túristaúton és átkelhetnek a kis fahídon, ahonnét épp szemben láthatjuk a barlang bejáratát lezáró vas ajtót. A barlangtól lefelé ereszkedünk az erdőben, helyenként köves-sziklás szakaszok teszik változatossá a most még kopár erdei tájat. Hamarosan leérünk a Nagy és a Kis-Hárs-hegy közé, ahol ismét több túristajelzés is találkozik. A "csomópontban" egyenesen haladva, a sárga háromszög jelzésen juthatunk fel a Kis-Hárs-hegy tetején emelkedő, érdekes kompozíciójú fa kilátóhoz. Természetesen a lépcsők itt is talpfákból készültek, méghozzá csigalépcső formájában. 14 óra 40 perckor kapjuk a 13. pecsétet az igazoló lapunkra. Kis kört leírva jutunk vissza az előző kereszteződéshez, ahol most jobbra fordulva, továbbra is a sárga jelzsét követve haladunk az erdőben. Ereszkednünk kell, így nem különösebben megerőltető az út. Egyszercsak felcsillan a sínpálya a napsütésben, és hamarosan egy forgóvillás szintbeli kereszteződéshez érünk. Most nem jön kisvonat, így átkelünk a síneken, de már figyelünk, mert hamarosan előbújik a fák közül a bal oldalon a Hárs-hegy oldalában megbúvó állomásépület, a Hárs-hegy állomás. Az állomás nem is olyan kicsi, hiszen két vágánya, forgalmi irodája és váróterme is van! Érdekessége, hogy az épületben nincs víz. Ottjártunkkor a kanyarból előbújt egy dízelszerelvény, éles dudálással érkezett az első vágányra. Ilyennel fogunk majd mi is visszajönni, töprengtem, de addig még hátra volt 2,5 km. Visszatértünk a sárga jelzésre, majd a jobbkanyarban ráfordultunk az erdei tornapályára. Pár száz méterenként követik egymást a megállók, ahol mindenféle tornagyakorlatot kell(ene) végezni. A jelzés nélküli tornapálya áthalad a vágányon, majd hamarosan kiérünk a Nagykovácsi útra, illetve az út túlodalán a Nagyrétre. A hatalmas füves mezőn családok játszanak, a sarokban büfé és céllövölde szórakoztatja a kisebbeket. A mező közepén vár ránk a 13. pecsét, majd a sárga-kék jelzésen érünk vissza a vársba. A Villám utca meredek aszfaltja jelenti az utolsó kihívást, jó 50 méterrel magasabban érjük el az utolsó előtti ellenőrző pontot: megérkeztünk a Fazekas-hegyre. A hegyet a XIX. század végi építési lázban elbontották, de egy kis rész túlélte a kőbányászatot, s innen szépen látszik Hűvösvölgy és Remete-kertváros. Lefelé bandukolva ismét elérjük a kék jelzést, átkelünk a sínek alatt, és a Hűvösvölgy állomás felé tartunk. Az állomás épületében működő múzeumban kapjuk az utolsó előtti pecsétet. Az állomás épülete mellett áll a Gyermekvasutas Otthon, itt kapjuk a cél pecsétet.

Rövidke sorbanállás után megkapjuk az emléklapot is, mivel a 7 órás szintidőn belül teljesítettük a túrát. 6 óra 15 perc. Ezért bizony jutalom is jár, méghozzá egy gyermekvasutas kitűző! Az élményeken gondolkozva állunk be a sorba, ugyanis a túrázókat pörkölt várja. Jólesik a meleg étel. Közben vonatok érkeznek és indulnak, dudálnak. Lassan szedelőzködünk, visszasétálunk az állomásra és felszállunk az MK45-2003 dízelmozdony által vontatott kisvonatra. Jó idő volt, így a középső, nyitott kocsiba szálltunk. Hangos dudálás, és a vonat már indult is! Kellemes, kómotos tempóban zakatolt a vonat, sorban érintve azokat az állomásokat, ahol napközben jártunk. A Hárs-hegy oldalában a pálya meredeken emelkedni kezdett, küzdött is a mozdony... aztán egyszercsak felgyulladtak a lámpák és beértünk a 198 méter hosszú alagútba. Az 1949-ben épített alagút kanyarodik, így teljes a sötétség benne, de azért a vonatból jól látszik a rendszeres távolságonként kialakított, fehérre meszelt szélű beugró, ahová a vonat elől menekülhetünk... az egésznapos túra után jól esett zötykölődni a délutáni napsütésben. A kisvonatnak jó háromnegyed órára volt szüksége, hogy visszaérjen a mai túra kiindulási helyére, a Széchenyihegy végállomáshoz. Mielőtt elindultunk a fogashoz, megvártuk a mozdonycserét, közben a túrán töprengve...a Gyermekvasút nyomában 20 kilométeres nappali teljesítménytúrán 2011-ben 998 lelkes túrázó indult. Köztük mi is! :)

A részletek szerelmeseinek álljanak itt a túra részletes távolság és emelkedési adatai:

Ellenőrző pontTáv. két
ell. pont között
ÖssztávolságSzintem. két
ell. pont között
Összes
szintemelkedés
Gyermekvasutas Otthon100197500705
Hűvösvölgy végállomás700196505705
Fazekas-hegy7001895050700
Nagyrét1000182500650
Hárs-hegy állomás880172505650
Kis-Hárs-hegyi kilátó10001637015645
Kaán Károly kilátó72015370100630
Szépjuhászné állomás1300146500530
Erzsébet kilátó101013350120530
János-hegy állomás252012340130410
Makkosmária160098200280
Virágvölgy állomás860822085280
Disznófő1840736025195
Csillebérc állomás84055200170
Normafa állomás22404680150170
Kápolna145024402020
Széchenyi-emlék99099000
Széchenyi-hegy végállomásRajt000

Néhány hasznos link a túránk során érintett részekről:
  Budapesti Fogaskerekű Vasút: Wikipedia
  Gyermekvasút: http://www.gyermekvasut.hu
  Erzsébet-kilátó: http://janoshegyikilato.hu
  Kaán Károly kilátó: http://www.gyermekvasut.hu/page.php?71
  További goreturak.hu leírások a környékről: Budai-hegység -> Nagy-Hárs-hegy

Fogas Széchenyi-emlékmű 1. ep: Széchenyi-emlékmű Címerek Park az emlékmű mellett Jön a tavasz! 2. ep: Úti Madonna kápolna 3. ep: Normafa állomás 4. ep: Csillebérc állomás Jön a gőzös! Jópofa Tavasz a budai erdőkben Kilátás Normafáról Őrt állnak 5. ep: Disznófő 6. ep: Virágvölgy állomás A gőzös Virágvölgynél 7. ep: Makkosmária Nézz az ég felé 8. ep: János-hegy állomás 9. ep: Erzsébet-kilátó 9. ep: Erzsébet-kilátó 11. ep: Kaán Károly kilátó A Nagy-Hárs-hegy oldalában Gyermekvasút Vaspálya 12. ep: Hárs-hegy állomás 13. ep: Nagyrét 14. ep: Fazekas-hegy 15. ep: Hűvösvölgy állomás MK45-2003 Térkép Igazoló lap

Budaörs Gyermekvasút Nagy-Hárs-hegy Nagy-Kopasz