Góré túraoldala - Canyoning Aqua Splash
 
201754.224.168.206#2017#11#23#22#57

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Canyoning az Aqua Splash kanyonban
Idő (a kanyonban): ~ 2,5 - 3 óra
A túra időpontja: 2010. július 17.

Szerencsés vagyok, mert életem egy újabb álma válhatott valóra a minap... mikor pár éve elmentünk raftingozni, kicsit érdeklődtünk a lehetőségekről, és kiderült, hogy a Salza-n nem csak raftingolni lehet, hanem rengeteg más "extrém sportot" is lehet űzni. Például a canyoningot. Én persze rögtön elhatároztam, hogy egyszer ezt is ki kell majd próbálnom, és most eljött az idő!

A canyoning egy olyan sport, amikor az ember kiszemel magának egy folyót / szurdokot, a tetején bemegy a mederbe, és végigmegy a szurdokon pontosan úgy, ahogy a víz is: ha kell, gyalog, ha kell, ugrással, ha lehet, akkor csúszdázással, vagy ha éppen annyira komoly a fal előttünk, akkor kötélbiztosítással. Teljesen más a világ a víz szintjén, ebből az alsó perspektívából: olyan helyekre jutsz el és olyan dolgokat próbálhatsz ki, amik normál körülmények között lehet eszedbe sem jutnak!

A canyoning megfelelő körülmények között nem veszélyes sport, de egy-két alapvető dologgal érdemes előre tisztában lenni. A hegyi vizek még nyáron sem melegebbek 6-8 foknál! A víztől való félelem nem megengedett, megbízható úszástudás alapvető elvárás! A komolyabb szurdokokban nagyobb magasságok is előfordulhatnak, így a tériszonyban szenvedőknek nem lesz könnyű dolguk... A kiszemelt szurdokok csak képzett túravezetővel járhatóak biztonságosan! És végül: a canyoning is extrém sportnak számít jogilag, így az átlagos biztosítás nem fedezei a canyoningozás során elszenvedett esetleges sérülések költségeit!

Ha alaposan átgondoltátok a fentieket és továbbra is úgy érzitek, ez a sport érdekel Titeket, akkor csapjunk is bele! Vezetőnkkel, Anikóval reggel 9-kor találkoztunk a szervező cég kempingjében. Ahogy autóztok a Salza mentén, lépten-nyomon vadvizi sportokkal foglalkozó táborokat láttok. A túrák mindig reggel, viszonylag korán indulnak, mert délutánra sokszor elromolhat az idő, és a biztonság miatt az időjárási körülményeket nagyon szigorúan veszik (sajnos mi sem tudtunk az eredetileg tervezett kanyonba menni, mert délutánra vihart jósoltak, ami végül meg is érkezett...). Az első ismerkedés után bementünk a "öltözőbe", ahol mindenki kiválasztotta a neki megfelelő méretű ruházatot: neoprén nadrágot, felsőt, zoknit, beülőt és egy sisakot. A felpróbálás nem egyszerű mutatvány, mert a neoprén ruha elég szoros, hogy ne nagyon folyjon alá a víz. Ezért is fontos a jó méret: ha túl szűk, akadályoz minket a szabad mozgásban, ha túl bő, akkor nem véd a hideg víz ellen. A neoprén lényege, hogy minimális mennyiségű vizet enged magába. Ezt a kevés vizet az emberi test felmelegíti, ami megvéd a folyó jéghideg vizétől. Először kellemetlen kicsit bemenni a vízbe, hiszen mindenhol folyik be a hideg víz, de később már nem is érezzük, hogy pár fokos vízben mászkálunk! Belőlem néha szabályosan meleg víz folyt... A sisak létfontosságú, hiszen bármikor kerülhetünk olyan hirtelen helyzetbe, amikor nem tudunk egyszerre mindenre figyelni - no ilyenkor védi fejünket a sisak! Hasznos találmány.

Miután mindenki felpróbálta és utána le is küzdötte magáról a neoprén cuccokat, bezsúfolódunk az autóba és elindulunk a Lackenhof közelében fekvő szurdokhoz. A kanyon "tetejéhez" egy jó 20-30 perces séta vezet, ami a napsütésben és felfelé elég izzasztó, így úgy döntünk: nem öltözünk még be. A felszerelést a beülőbe csomagolva egyszerű hátizsákká alakul a cókmók. Először a folyó medrében indulunk el, majd a partján folytatjuk a kapaszkodást felfelé, végül az erdőben, egy szűk kis ösvényen jutunk el a kanyon "bejáratához". A folyó itt kicsit kiszélesedik, mélyebb öblöket képez, és a hatalmas sziklák ideális terepet jelentenek az átöltözéshez. Rövidnadrág és poló - ez az alapszerkó, erre húzzuk fel a neoprént. Ha megvagyunk, jöhet a beülő: a derekunkra erősített beülő egyrészt védi a fenekünket csúszáskor (van egy ráerősített, ellenálló rész, ami kifejezetten a neoprént védi), másrészt (ami sokkalta fontosabb) kötél és karabinerek vannak ráerősítve, amik a kötéllel segített ereszkedéskor lesznek létfontosságúak. A legfontosabb, hogy a beülőt stabilan magunkhoz erősítsük, mert később ezen fog múlni az életünk... jöhet a sisak. Aki már magára küzdötte a teljes menetfelszerelést, ismerkedhet a vízzel: a mélyebb öblök kiválóan alkalmasak arra, hogy elmerüljünk a vízben, megérezve, milyen is az, amikor pár fokos víz önti el a testünket... nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik! Először kicsit hideg, de pár másodperc múlva már azon izgul az ember, mennyire jó, hogy a ruha fent tartja a víz felszínén és lehet lebegni... wow, most folyott a hátamba a víz! :)

Amíg a többiek is felöltöznek, lehet ismerkedni ezzel a sporttal: rögtön egy 3 méteres ugrással kezdünk: kimászol a szikla oldalára, kiállsz a szélére, lenézel. A kristálytiszta vízben pontosan látszik, mi van a víz alatt, hol van kő, illetve hova kell ugrani. Természetesen a túravezetőnk is segít, mondja mire kell figyelni, hova szabad és hova nem kellene ugrani... Sanyi az első, hajrá Sanyi, mindjárt, ellép és... ugrik! Esik a víz felé, egy hatalmas csobbanás, eltűnik a vízben, majd mikor feljött a víz alól, egy hatalmas ordítás: "Ez valami fantasztikus!" És valóban: én is kipróbálom, kilépek a szikla oldalára, lenézek, lépek még egyet, nagy levegő, ugrom - és esek, esek, esek, majd csobb, a lábam már a vízben, behajlítom, hogy ha valami keményre érkeznék, akkor rugalmasan tudjam csillapítani az ütközést. Már mindenem a vízben, lassulok, el kéne indulni fölfelé, mindjárt, kiérek - leugrottam! Nagyon jó érzés, miközben úszom a part felé, arra gondolok, de jó lenne mégegyszer :) Vissza is mászok, de másodszor már nem ugrunk, hanem csúszunk! Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagy csúszdát. Beleülsz a vízbe, ellököd magad, lecsúszol - csak a végén csobb! :) Csúszáskor érdemes a kezeinket a testünk előtt tartani, mert az esetlegesen kiálló kövek csúnya sérüléseket okozhatnak... Még el sem indultunk, de már elmondhatjuk, hogy ugrottunk és csúsztunk egy 3 métereset! Mikor mindenki leért, elindultunk lefelé a szurdokban: mindenféle akadály váltja egymást, hol egyszerűen csak sétálni kell a mederben, néha bokáig érő vízben, néha derékig érőben, hol nincs más választás, mint az úszás. A kövek csalókák, a mélység nehezen becsülhető, a meder alja közelebbinek tűnik, mint valójában. Talán a legnehezebb mozgás az a sima, egyszerű gyaloglás, mert a folyó alján a mindenféle növénnyel benőtt kövek igencsak tudnak csúszni...Újabb csúszdák, kisebb mászások, hosszabb-rövidebb gyaloglós szakaszok, miközben gyönyörű tájakon megyünk. A víz kristálytiszta, a napsütésben a zöld különböző árnyalataiban pompázik a folyó, attól függően, mennyire mély a meder. Néha egész széles a kanyon, máshol magas és meredek sziklafalak között haladunk. Érdekes innen, a víz szintjéről látni a hegyvidéket, az érzés annyira más, mintha nem is ezen a Földön lennénk. Egyszercsak megtorpannak az előttem lévők: ejha, ide kell leugrani? Bizony, a víz eltűnik, tehát csakis lefelé mehet. Két sziklafal közé, hat méter mélyre zuhan alá a víz, és ez bizony azt jelenti, hogy nekünk is oda, hat méterre kell leugranunk... az ugrást nehezíti, hogy szűknek tűnik a hasadék, illetve a jobb oldalán van egy nagy kő is a víz alatt, amire nem szerencsés érkezni. Összeszedjük magunkat és ugrunk. Lelépsz, miközben az jár a fejedben: Te jó ég, normális vagyok én? Mondjuk most már mindegy, mert esek, esek, és még mindig csak esek. Egyszercsak jön a víz, behajlítod a térded és várod a becsapódást. Itt van! Csobb! Áááááá, a hideg vízben, induljunk el fölfelé. Felérünk, és már evickélünk is kifelé, hogy a következő merész társunknak is legyen helye ugrani. Hű de jó volt! Elhatározom, megyek még egy kört :) Ahol csak lehet, ismétlünk, ugrunk, lecsúszunk, bemászunk. Sok helyen lehetne menni a part közelében is, kisebb vízben, de ugye az nem poén, így mi végig a legmélyebb részeket keressük. Végülis azért jöttünk, hogy a vízben gázoljunk, nem? Telnek-múlnak a percek, majd egy 15 méteres vízeséshez nem érünk. Itt már nem lehet ugrani vagy csúszni, bizony szükségünk lesz a kötélbiztosításra. Anikó beszerel, és indulhatunk is. Először ki kell másznunk a sziklafal szélére, de már itt is biztosít egy, a sziklába erősített drótkötél: a beülőnkön lévő két karabinerrel csatlakozunk a drótkötélhez. A kötélbiztosítás alapja, hogy mindig két karabinerrel menjünk, és egyszerre csak az egyiket csatoljuk le. Az első karabinert elölről, a másikat hátulról (szemből) csatlakoztassuk a drótkötélre. A karabiner biztosító, csavaros részét meghúzni nem szabad, mert megfeszül! Víz alatt ez akár az életünkbe is kerülhet, ha nem tudjuk kioldani... Kimászni a perem szélére nem olyan vészes, egész jó lépések vannak, miközben a kötélben tudunk kapaszkodni. A neheze most jön. A perem szélén vezetőnk ránkerősíti a kötelet, majd szép lassan leenged. Hogy mi a trükk? Merni kell beleülni a beülőbe, és felső testtel is kihajolni. Ha a teljes súlyunkat a beülő fogja, akkor tudunk szépen ereszkedni (ezért lényeges, hogy a beülő stabilan a derekunkhoz legyen erősítve!). Közepes terpeszben, kezeinkkel támaszkodva haladunk lefelé, miközben a vizes sziklafal azért csúszik, így esélyes egy-két megpördülés, de ennyi még belefér :) Szép lassan elérjük a vizet, beleereszkedünk, leoldjuk a karabinert és már mehet is vissza a kötél a következő ereszkedőnek. Visszanézve nem is tűnik olyan magasnak ez a 15 méter, de amikor ott lógsz a levegőben... az más :) Újabb gyaloglós szakaszok következnek, ugrálni is kell kicsit, majd elérkezünk a kanyon legmókásabb részéhez: van egy pár méteres csúszda, ami annyira ügyesen dob a vízbe, hogy nem győzzük abbahagyni a csúszkálást... csúszunk, ugrunk, a vízesés alá állunk, mindent kipróbálunk, amit lehet! Egyszer azonban minden jónak vége szakad, így nekünk is indulnunk kell. A következő kanyarban egy nagy fagát torlaszolja fel a vizet, ide természetesen be lehet és be is kell ugrani! Kiúszunk a fákhoz, ahonnét már látszik a következő ugrás... hó-rukk! Mindenki leugrik, de itt már vigyázni kell, mert az egy évvel korábbi lavina olyan mennyiségű törmeléket szórt a mederbe, hogy nem tudunk tovább haladni: ki kell mennünk a partra. Ez sajnos egyben a canyoning túra végét is jelenti, hiszen leértünk a szurdok aljához.

A canyoning egy nagyon izgalmas és fantasztikus sport, de mint mindenhol, itt is a biztonság az elsődleges szempont, ezért kellő szakértelem vagy vezető nélkül nem szabad nekivágni! Mi minden szempontból elégedettek voltunk a Freelife túrájával, ezért bárkinek merem ajánlani őket. További kedvcsinálóként álljanak itt az általuk készített képek...


Ugrás után Ugorj! Elléptél... Könnyű gyaloglás Köteles ereszkedés Készülj! Csúszda! Lotty! Együtt a csapat! Lavina nyomok

Szállásunk Aqua Splash Gelati