Góré túraoldala - Canyoning Gelati
 
201754.80.209.254#2017#10#20#16#23

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Canyoning a Gelati kanyonban
Idő (a kanyonban): ~ 3,5 - 4 óra
A túra időpontja: 2010. augusztus 5.

Canyoning. Mennyi minden izgalmas dolgot rejt magában ez a kifejezés. Pár héttel korábban volt szerencsém élőben is kipróbálni mindazt, amiről eddig csak álmodoztam. Nevezetesen a canyoning nevű extrém sportot. Sokan mondogatják azóta is, hogy mi lehet élvezetes abban, hogy a még nyáron is csupán pár fokos (tehát gyakorlatilag jéghideg) vízben teljesen elmerülve fázol, miközben még a sziklákra és egyéb akadályokra is ügyelni kell. Nos, ami a legtöbb embert ebben a sportban megfogja, az valószínűleg nem a hideg víz, hanem az, hogy olyan helyekre jut el az ember, ahova eddig nem igazán. Együtt a folyóval, együtt a vízzel: ha kell, gyalogolunk, ha kell, akkor úszunk, és ha kell, akkor bizony ugrunk. És ez engem annyira megfogott, hogy újra át kellett élnem! Ezúttal a Gelati-kanyonban tettük próbára bátorságunkat!

A canyoning megfelelő körülmények között nem veszélyes sport, de egy-két alapvető dologgal érdemes előre tisztában lenni. A hegyi vizek még nyáron sem melegebbek 6-8 foknál! A víztől való félelem nem megengedett, megbízható úszástudás alapvető elvárás! A komolyabb szurdokokban nagyobb magasságok is előfordulhatnak, így a tériszonyban szenvedőknek nem lesz könnyű dolguk... A kiszemelt szurdokok csak képzett túravezetővel járhatóak biztonságosan! És végül: a canyoning is extrém sportnak számít jogilag, így az átlagos biztosítás nem fedezei a canyoningozás során elszenvedett esetleges sérülések költségeit!

Természetesen ezúttal sem egyedül vágunk neki a kanyonnak (egyedül nekiindulni nem egy szerencsés ötlet, hiszen a folyó és a szurdok alapos ismerete nem árt, ha az ember jó eséllyel épségben szeretné végigcsinálni a kanyont). Vezetőnk, a már jól ismert Anikó, egy teljesen átlagos kanyarban parkol le, majd következik az első móka: be kell öltöznünk. A neoprén ruha nem sokkal nagyobb testünknél, így bizony akadnak érdekes pózok és próbálkozások, hogy minél előbb magunkra varázsoljuk a ruhát. Ha sikerült felküzdeni, akkor jöhet a beülő és a sisak. Nagyon nem érdemes teljesen készre felöltöznünk, mivel a folyóig menetelnünk kell egy kicsit. Az út a mederig nem több pár száz méternél, de egy jókora darabon felfelé kell mennünk, ami az augusztusi melegben borzasztóvá teszi a neoprén ruhát... az első kanyarban épp ezért már hajtogatjuk is le magunkról, inkább majd a vízparton újra küzdünk vele... lassan valami állandó morajlás hallatszik a fák közül, jelezvén, hogy hamarosan elérjük a kanyont. Így is van, a következő kanyarban már látjuk is a vizet!

Magunkra öltjük "védő ruhánkat", és elindulunk a meredek hegyoldalban lefelé, a vízhez. A terep avaros - földes, kicsit csúszik is, és keresztben is rengeteg a kidőlt fa. Óvatosan kell lépkednünk, mert aki nem figyel, könnyen elcsúszhat és már száguld is a jéghideg víz felé! Mikor leértünk, meglepően sekély "patak" fogadott minket. Ez a kanyon teljesen más, mint az Aqua Splash. A víz sokkal sekélyebb, sehol sem kell úszni. Ugyanakkor nem egyszerűen a patakban való gyaloglásról van szó, mert a sebes víz szépen lesimította már a köveket, így azok meglehetősen csúsznak. Sok helyen nem is tudunk gyalogolni, hanem a fenekünkön csúszva kell majd megoldani a továbbjutást. Úszni sehol sem kell, és a legmélyebb helyen is csak derékig ér majd a víz. Ez a szurdok egy sokkal "nyugodtabb" kanyon, mint az Aqua Splash, de azért ez is tartogat meglepetéseket!

Az első néhány méter után nincs mese, bele kell ülni a vízbe. Eddig a legtöbben szó nélkül viselték, hogy bokáig gázolnak a néhány fokos vízben, de azért a beleülés, az már más kérdés. Felhangzanak az első sikolyok, de szép lassan mindenki beleül a vízbe. Először iszonyú hideg, ahogy az ember derekát körbefolyja a hideg víz, de a neoprén ruha segít. Testünk hamar felmelegíti a ruha alá befolyt hideg vizet és ez a vízréteg véd minket később a hidegtől. No és persze az izgalom, mert bent a vízben az ember nem igazán foglalkozik azzal, hogy mennyire hideg vízben van! A leülés nem volt hiábavaló, hiszen rögtön egy "csúszda" vár ránk: a patak egy kikoptatott sziklafalhoz ér, amin kellemes szögben zúdul le a víz. Aha, szóval itt fogunk lecsúszni! Kiülök a sziklaperem szélére, hanyatt dőlök, enyhén behajlítom a lábam és a mellkasomon keresztbe teszem a kezem. Zsupsz! Ellendítem magam, és már visz is a víz! Nagyon jó érzés a víz hátán csúszkálni! Egyre gyorsabban haladok a pár méteres csúszdán, míg végül az aljához nem érek: a slussz poén ekkor jön, ugyanis az ember itt beleül a zúgó alján összegyűlt vízbe, ami akár térdig is érhet. De ha ekkora lendülettel csúszunk bele, akkor bizony nyakig merülünk benne egy pillanatra! Mindenki nevet, én törölgetem az arcomból a vizet, majd helyet adok az utánam következőnek. Ő is hangos csobbanással zuhan bele a vízbe. Továbbmegyünk, gyaloglós és csúszkálós szakaszok váltogatják egymást. Az egyik csúszdánál már kötelet is látok: itt egy kicsit magasabb, illetve meredekebb szakaszon kell lejutnunk, részben csúszva, részben lépkedve. A kötél mindenképp biztonságot ad, de az ügyesebbek kötél nélkül is találnak lépést. Azért nem szabad lebecsülni a zúgót, hiszen a sziklafalon a folyamatosan ömlő víz miatt nem látjuk rendesen a lépéseket és minden vizes, csúszós. De nagyon izgalmas! Bemelegítésnek épp megfelelő! A kanyonban 3 - 5- 7 méteres csúszós/köteles szakaszok váltogatják egymást, ahogy egyre több ilyen részt hagyunk magunk mögött, úgy megy egyre olajozottabban a lesiklás. A nagyobb zúgók már majdnem függőlegesek és lépés sem sok van rajtuk, így itt nagyon jól jön a kötél: átveted a hónod alatt a kötelet, beleülsz a vízbe, és hagyod, hogy vigyen a víz. Természetesen a kötelet fogva folyamatosan állítható a sebesség, így szép kényelmesen le tudunk csúszni a zúgón. Van, aki lassabban ereszkedik és van, aki bátran belevág, a végén persze nagyot csobbanva :)

Mire bemelegszünk, elérjük a kanyonnak a komolyabb arcát, és bizony kiderül a meglepetés is. Előttünk egy 13 méteres ereszkedés, amin már azért nem lehet csak úgy lecsúszni. Anikó már szereli be a biztosítást, ugyanis ő fog minket kötéllel leengedni. Akármilyen félelmetes is, ha az ember le tudja győzni az ellenszenvét és bizony kiáll a sziklaperem szélére, majd beledől a kötélbe, akkor nagyon kényelmesen és flottul le tud ereszkedni. Persze ezt könnyű mondani! Amikor kisétálunk a perem szélére, nem szabad lenézni. Egyszerűen menni kell, és kész. Ha itt az ember megtorpan és töprengeni kezd, akkor csak rosszabb lesz. Ha nem állunk ki pár másodperc alatt, akkor már nem is fogunk. Nagy levegő, ki a szélére, és lehet is beledőlni. Nyújtott lábak, nagyon kicsit rogyasztott térdek, kezek oldalt, nem a kötélben kapaszkodnak. Indulunk is lefelé. Ahogy lépegetünk le a sziklafalon, Anikó úgy ereszt utánunk egyre több kötelet. Ha beledőlünk a kötélbe, akkor nem is kell semmit sem tennünk, csak engedni a gravitációnak és lelépkedni a falon. A kezünkkel tudjuk egyensúlyban tartani magunkat, illetve védekezhetünk is, ha közeledne a sziklafal (ezért tilos kézzel a kötélbe kapaszkodni!). Mikor a perem fejmagasságba kerül, akkor kapunk egy kis vizet a nyakunkba is, ahogy a patak átzúdul a zugó peremén. Aki ügyes, hamar leér és keveset fürdik, aki sokat lépeget a falon, az alaposan átmossa a ruháját. Miután leértünk, kioldjuk a karabinert és feladjuk a következő "versenyzőnek". Jönnek a többiek is, szép sorjában, egyre többen leszünk már lent. Mikor mindenki leért, örömünkben fürdünk egyet a zúgó alatti kis medencében. Mindenki nyakig merült a vízben!

A patak ismét szelidül, gyaloglós és ereszkedős részek váltják egymást, de most nincsenek ilyen nagy köteles ereszkedések. Vagy mégis? Előttünk egyszercsak véget ér a meder, és egy 17 méteres fal tetején találjuk magunkat. De semmi vész, már ismerjük a technikát: ki a szélére, beledőlni a kötélbe és szépen lelépegetni a falon. Ennek az ereszkedésnek az a trükkje, hogy a fal közepén a fal egy kicsit befelé hajlik, emiatt egy kis időre elfogy a lábunk alól a szikla, amin lépegethetnénk. Semmi gond, ereszkedünk tovább, de figyelni kell, mert a lépéshiány miatt ahogy közeledünk a falhoz, nem találunk lépést, így nem is tudjuk ismét elrúgni magunkat a faltól és bizony a legtöbben be is fordulunk emiatt oldalra. Ajajj, de így viszont veszélyesen közelre került a fal, ki a kezekkel és megtámaszkodni! Jól van, sikerült visszanyernünk az egyensúlyunkat, így mehetünk is tovább. Ekkorra már "estünk" annyit, hogy újra legyen lépés a lábunknak, szóval az utolsó méterek már könnyebben mennek. Akik fent vannak, ők tanulhatnak a már lentlévőktől és megpróbálhatják kikerülni ezt a lépéshiányos részt, de azért mindenkinek sikerül mókásan átvészelnie ezt a szakaszt :) Újabb csúszdás és köteles-ereszkedős részek váltják egymást, míg végül elérünk a kanyon utolsó szakaszához, ami egyben a legnagyobb vonzereje is a kanyonnak: egy két lépcsőben összesen 25 méteres ereszkedés vár ránk! Mostanra már sokat gyakoroltuk a köteles ereszkedést, így gond nélkül nekivágunk. Az egyetlen ilyesztő ebben a magasság, de ha már egyszer elindult az ember, akkor már nagyon izgalmas és senkit sem érdekel a magasság... itt azért bőven zúdul alá a víz, szóbal ezt az ereszkedést egyáltalán nem ússzuk meg szárazon! Mindkét szakaszban jócskán kapunk vizet a nyakunkba, sokszor emiatt nem is látjuk, csak érezzük a lépéseket... aztán a robaj halkul, a lábunk talajt fog, megvan az első szakasz! Kicsit odébb kell mennünk, ki kell kerülnünk egy-két sziklát és jöhet az ereszkedés második szakasza is! Az alsó rész egy csupán 9 méteres ereszkedés, jó lépésekkel, és még több vízzel! :) Ha leértünk, kioldjuk a karabinert, ami mehet is vissza a következő jelöltért. Még pár méter a folyóban, és véget ért a Gelati kanyon. Kilépünk a mederből, egy rövid erdős részen kisétálva érünk vissza az országútra.

A canyoning egy nagyon izgalmas és fantasztikus sport, de mint mindenhol, itt is a biztonság az elsődleges szempont, ezért kellő szakértelem vagy vezető nélkül nem szabad nekivágni! Mi minden szempontból elégedettek voltunk a Freelife túrájával, ezért bárkinek merem ajánlani őket. További kedvcsinálóként álljanak itt az általuk készített képek...


Az első csúszda Csúszunk! Csobb! Csúszás kötéllel Köteles ereszkedés A 25 méteres zugó Ereszkedünk! Lassan leérek... Kapjuk a vizet, ahogy kell... Az utolsó lépések

Szállásunk Aqua Splash Gelati