Góré túraoldala - Vadregényes kirándulás a Cuha-völgyben
 
2024107.23.85.179#2024#03#19#12#34

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Zirc - Cuha-völgy - Zirc
Régió: Kelet-Bakony

1. variáció Táv: 8 km (csak oda)
Szintkülönbség: 20 méter
Idő: Zirc - Porva-Csesznek vasútállomás: 2-2,5 óra
       Porva-Csesznek - Zirc: 15 perc 
A túra időpontja: 2008. május 2.

2. variáció
Táv: 13 km (csak oda)
Szintkülönbség: 50 méter
Idő: Zirc - Porva-Csesznek vasútállomás: 2 óra
       Porva-Csesznek vasútállomás - Vinye: 2 óra
       Vinye - Zirc: 25 perc 
A túra időpontja: 2008. május 12.
A túra időpontja: 2011. január 22.

Több forrásból is hallottam már a Veszprém - Győr közötti vasútvonalról, ami jelen esetben azért érdekes, mert ez a vonal az ország egyik legszebb vidékét szeli át. (A magyarországi vasútvonal-bezárások áldozatául esett a Veszprém - Győr vonal is, ami azt jelenti, hogy a Cuha-völgyben közlekedő menetrend szerinti járatok megszűntek. 2010 első felében azonabn a hétvégéken továbbra is üzemeltet a MÁV napi néhány járatot.)Nos, ha ez így van, akkor nekem is ott a helyem! Az első variáció csak egy kisebb, mindenki számára gond nélkül járható részt mutat be, míg a második variáció a teljes völgyet bejárja. Az "extra fáradozásért" cserébe egy technikailag könnyen bejárható, ám vadregényes helyekben annál gazdagabb szurdokvölgyet kapunk cserébe.

Túránk kiindulópontja a zirci vasútállomás, mert terveink szerint visszafelé vonattal jövünk majd. Aki autóval érkezik ide és Székesfehérvár felől jön, annak mindenképpen ajánlom a következő irányt: Várpalota - Tés - Bakonynána - Olaszfalu - Zirc. Várpalota fölött, az első komolyabb kaptatóknál érdemes megállni és vetni egy pillantást vissza, Inota irányába: a 363 méter magas Baglyas vonulata királyként uralja a környező síkságot. Tovább folytatva utunkat, ilyenkor tavasszal zöldellő fák borulnka koronaként az útra mindkét oldalról. A látvány önmagáért beszél! Tést elhagyva újabb kalandok érnek bennünket, ugyanis az út leszűkül, és teljesen elhagyatott, ember nem lakta erdőkön kanyarog. Itt-ott kihagynak a fák és ezeken a helyeken szép kilátás nyílik a Bakonyra. Egy-két érdekes kanyar, szerpentin, és már ott is vagyunk a célunknál: beérünk Zircre.
A piros jelzés a város központjában indul, a vasútállomás pedig a város szélén van, így kénytelenek vagyunk vagy visszamenni a központba, vagy elindulunk kifelé a városból a 82-es számú főúton. Még el sem hagyjuk a buszpályaudvart, mikor balra egy kis földút egy hídhoz vezet: ez a mi utunk! Az első adandó alkalommal forduljunk jobbra a házak között, és már rajta is vagyunk a keresett piros jelzésen! Úgy negyed órányi séta vár ránk a házak között, mikor leérünk a Bakony legszebb völgyét kialakító Cuha-patakhoz. A túristaút kicsit trükkös, ugyanis nekünk át kell kelnünk a patakon és a másik oldalán kezdődő földúton kell folytatnunk utunkat (ottjártunkkor nem volt piros jelzés, csak beljebb kicsit). Tulajdonképpen itt kezdődik maga a völgy és az igazi túra. A Nap ragyogóan süt és melegíti a hátunk, az ég nem is lehetne ennél szebb kék, a fák pedig zöldellnek körülöttünk mindenfelé. Az egyetlen hang a folyamatos madárcsicsergés mellett az saját lépteink zaja. Pillanatok alatt igazán idilli környezetbe kerülünk - távol minden emberi alkotástól. Hamarosan a mezőt felváltja az erdős - fás vidék, és a patak is odakanyarog a közvetlen közelünkbe. Tőlünk balra a patak csörgedezik, tőlünk jobbra pedig a sínek futnak. Sokszor megközelítjük a vasútat, ott megy a túristaúttól alig egy méternyire. Máskor hidakon megy át a sín, ami alatt a Malom-ér vize csörgedezik. Vállalkozókedvű lurkók vidáman kiabálhatnak a betonhíd belsejében, nagyon jó visszhang van a völgyben! És ezzel el is érkeztünk az első akadályhoz: kereszteznünk kell az úton átfolyó patak vizét, ami most egy combosabb lépéssel megoldható volt. De ne aggódjunk, lesznek még itt nagy átkelések! A patak közben egyre dagad, egyre több víz lesz a medrében és egyre szélesebbé is válik. De nem csak a patak nő, mert ekkor tőlünk jobbra már az 509 méter magasra törő Cuha-hegy tornyosul. Azért közben a lábunk elé is nézzünk, mert az út ide-oda kanyarog a patak körül, és nem egyszer át is kell kelnünk az egyre vadregényesebb patakon. Ez többnyire farönkökön való átkelést jelent, de olykor a sodrásban megakadt, kisebb-nagyobb kövek is a segítségünkre vannak. Szárazabb időben és kisebb eső után ezek az átkelések biztosan nem okoznak gondot, inkább csak szinesítik a kirándulást. Komolyabb eső után azonban akadhatnak nehezebb szakaszok! (Ha valaki erre a túrára adja a fejét, mindenképpen javasolt valamennyire vízálló cipőben nekivágni.) Még le sem csillapodott az emberben a vízen való átgázolás izgalma, amikor jön a következő megmérettetés: a piros jelzés keresztezi a vasúti sínpályát. Noha ritkán jár erre a vonat, mégis ne felejtsük el, hogy ez egy ugyanolyan vasúti személyszállításban résztvevő pályaszakasz, mint bármelyik másik, így mindig számolnunk kell azzal, hogy bármikor jöhet egy vonat. Ennek megfelelően szenteljünk kellő figyelmet a síneken való áthaladáskor! Innentől kezdve kicsit eltávolodunk a pataktól, az út kiszélesedik, egyenletesebbé válik és jobban bent kanyarog az erdőben. Tavaszkor a fák gyönyörű zöld színben pompáznak, amit még jobban kiemel a fák lombja között átszűrődő napfény: a levelek a világos és sötétebb zöld minden árnyalatában pompáznak körülöttünk! A patak állandó morajlását is átveszi a madárcsicsergés, mivel amíg a fákban gyönyörködünk, észrevétlenül is feljebb kerülünk a patak medrétől. De mielőtt belefeledkeznénk a körülöttünk lévő természetbe, már gyereklárma üti meg a fülünket: ebből már sejtjük, hogy hamarosan megérkezünk a Porva-Cseszneki vasútállomásra. Így is lett. A patak egyszer csak egy nagyobb S kanyart ír le, az S közepén széles fahíd ível át a sínek irányába. A híd lábánál faasztalok és fapadok várják a a pihenni vágyókat, sőt a merészebbek még süthetnek-főzhetnek is a kultúrált tűzrakó helyen.
Az első kirándulás célja a kellemes mozgás utáni sütögetés, úgyhogy mi is letelepedtünk az egyik asztal mellé és már neki is álltunk a tűzcsiholásnak. Hamarosan ropogott is a fa, hmm, van ennél szebb hang? :) Előkerültek a virslik, hagymák, paradicsom, paprika és a szalonka már perzselődött is a parázson, a frissen tákolt, igazi erdei fából készült nyárson. Közben a bátrabbak a patak vizében hűtötték italaikat. Sercegett a zsír, isteni illat terjengett a piruló hagymától, csicseregtek a madarak, be-besütött a Nap, melengetve a hátunkat és közben a többi kiránduló vidám gyerekei csipogtak szerte a patak partján. Mi kellhet még egy ideális kikapcsolódáshoz?
Ez a hely sütögetésre/bográcsolásra is kiválóan alkalmas, mert a Vinye felől autóval is megközelíthető, így minden főzési kellék probléma nélkül a helyszínre szállítható. A nagyobbik pihenőrész akár 8-10 ember számára is alkalmas, a gyerekek pedig bőven találnak elfoglaltságot a patakparton és az erdőben, amíg az ebéd rotyog a bográcsban... Az egyetlen dolog, amiért küzdeni kell: kié legyen az egyetlen sütőhely? Érdemes igencsak korán ide érkezni, hogy biztosan mi vehessük birtokba a terepet! :)
A völgy természetesen visszafelé is gond nélkül bejárható, de aki szeretne inkább az ország egyik legszebb völgyében vonattal zakatolni és kicsit felidézni a régi időket, amikor a gőzösök még nyugodt sebességgel haladtak a hasonló tájakon, őnekik ajánlom a vonatot vissza Zircre. A kis piros-sárga Bzmot motorvonat hangos dudálással érkezik Vinye - Győr felől, figyelmeztetve a kirándulókat, hogy most az a bizonyos ritka vonat érkezik. Zsúfolásig megtelik a három kis kocsi, majd a vonat a rá jellemző döcögéssel megindul. Mindössze negyed órát élvezhetjük a Cuha-patak völgyét "innen a magasból", mert a vonat hamarosan begördül Zircre, hogy onnan folytassa útját Veszprém felé.

Aki a hosszabb túrát választja, nem élvezheti sokáig a frissen sült szalonka és virsli ízét, mert őrá még egy újabb, kalandokban gazdag völgyszakasz felfedezése vár! Az eddigi szakaszt nyugodtan tekinthetjük "bemelegítésnek": ugyan a széles erdei út tovább folytatódik, elhaladunk a Felszabadulási emlékmű mellett is (alig hagyjuk el a vasútállomást, tőlünk jobbra, a meredek domb tetején, a fák között megbújva áll magányosan az emlékmű kőoszlopa), majd eltávolodunk a pataktól és az erdőben kanyargunk tovább. A fák között imitt-amott süt csak be a nap, jól is esik kicsit az erdő nyugodt hűvöse. Már épp belefeledkeznénk az erdei környezetbe, mikor az első komolyabb átkeléshez érünk: a patak többször is keresztezi az utat, ám itt már sokkal szélesebb és a víz is több benne, mint korábban. Ezért az átkelések egyre izgalmasabbak! A legtöbb helyen a patak medre kővel ki van rakva az út teljes szélességében, így akin túrabakancs vagy vízálló cipő van, nyugodtan átgázolhat a vizen. Vigyázzunk azonban, mert egyes helyeken mélyebb a patak, mint amilyennek látszik, és könnyen érhet bennünket jeges meglepetés! Aki nem akarja próbára tenni cipője vízálló képességét, csak a saját egyensúlyérzékére számíthat: többnyire keresztbe fektetett farönkökön és köveken mindenhol át tudunk kelni, nagyjából szárazon. Az ember még ki sem pihente az előző átkelés izgalmait, mikor már jön a következő gázló. És ez így megy mintegy 20-30 percen át. Közben egyre feljebb jutunk a völgyben, így az is egyre vadregényesebbé válik. A patak medrében egyre több a kő, a megakadt fa, ezáltal fel-felduzzad a víz, ami később kis "vízesésekben" jut tovább az újabb és újabb akadályokon. A kanyarban már feltűnik egy vasúti híd is! A Cuha-völgyben a 19. század második felében felépített vasútvonal komoly műszaki megoldásokat követelt az építőktől, mert a Bakonynak ez a része nem igazán alkalmas terep a vasúti nyomvonal vezetéséhez. Sok helyen sziklákat kellett szétrobbantani, máshol hidakat kellett építeni, míg három helyen nem volt más választás, mint alagutat fúrni. Mi most az első alagútnál járunk. Ha a híd mellett felkapaszkodunk a sínek mellé, akkor balra találjuk az első alagutat: a 110 méter hosszú alagút kanyarodik, ezért sötét van benne! A bátrabbak oda-vissza szaladgálnak az alagútban, persze mindenki kiabál és ordítozik közben. Noha nagyon sokan mászkálnak az alagútban, és az alagút közepén van kialakítva süllyedék, ha jönne a vonat, azért adjuk meg a kellő figyelmet az alagútnak és a vonatnak, ha már bemerészkedünk! E kis kitérő után igazi szrudokban találjuk magunkat: jobbra is, balra is sziklák és hegyoldalak, a vonat is magasan, megerősített oldalú alapon megy, lent pedig a Cuha kanyarog kövek, kidőlt fák és egyéb természetes akadályok között. Az egyik kanyarban feltűnik egy újabb alagút, aminek az oldala nem zárt, hanem csak oszlopok "tartják a hegyet" a vonat fölött. A kanyarban aztán eltűnik az alagút, de a másik oldalon máris hatalmas kövek köszönnek le ránk - onnan fentről, a magasból. Egyszercsak egy hatalmas vasúti viadukt áll előttünk: hihetetlen, hogy a vonat ott, abban a magasban fog elhúzni majd velünk is, pedig így van! A hídnál kezdődik az a mintegy 1 km hosszú tanösvény, amely a völgyet lezáró Vinyéig bemutatja a szurdok kialakulását, élővilágát, az erdei és a vizi környezetet. Az út itt ismét kicsit könnyedebbé válik, lépten-nyomon asztalok és sütögetőhelyek mellett haladunk. Azért a felső szakasz sem unalmas, mert a patak számtalan helyen keresztezi az utat és bizony minden egyes alkalommal át kell verekednünk magunkat a vízen! A tanösvény faragott táblákkal mutatja be az errefelé őshonos fákat, miközben völgyoldalnyi sziklák tornyosulnak fölénk. Egyikben-másikban még kisebb mélyedéseket is találunk, amikbe egy ember éppencsak belefér. A szurdok ezen része elég népszerű, nagyon sokan jártak itt, úgyhogy mindenfelé gyerekzsivalyt lehet hallani. A padok tele voltak, a tűzrakóhelyekről pedig füst szállt az ég felé. Egészen a szurdok végénél akad még egy szalonkázó hely, kicsit távolabb a túristaút "forgalmától", ahol szintén érdemes betervezni egy kis sült kolbászt. Nagyon tudja az ember gyomra díjazni az ilyen ötleteket a szurdoktúra után! Ha jóllaktunk, akkor egy kisebb kaptató vár még ránk, mielőtt beérünk Vinyére, a Cuha-szurdok felső végénél fekvő településre. Ha valaki megéhezett a sok tűz láttán (hmmm, isteni illatok terjengtek ám!), de nem készült, ne búsuljon, a völgy bejáratával épp szemben máris egy csárda várja a fáradt és éhes túrázókat. A vasútállomás, vagyis tulajdonképpen a peron innen már látszik is. Odaérünk mi is, mikor már hallani lehet a Bzmot dudáját: figyelem emberek, jövünk! A vonatra felszállva átélhetjük újra mindazokat az élményeket, amiket az elmúlt pár órában is, csak most egy kicsit magasabbról szemléljük a szurdokot. Átszáguldunk a viadukton, az alagutakon, ahol korábban (valószínűleg) mi is kiabáltunk. Jó 25 percünk van minderre, ugyanis ennyi idő kell a kis vonatnak, hogy visszazakatoljon velünk a völgy alsó végéhez, Zircre.(Ha már úgyis Zircnél járunk, érdemes ellátogatni a Cseszneki Várhoz, részben magáért a várért, részben pedig az onnan nyíló kilátásért a Bakonyra. Részletek a Tippek részben!)

A Cuha-völgye télen is maradandó élményt nyújt: ugyan a fák kopaszak, az erdő kihalt és hideg, de ha szerencsénk van, akkor a táj ridegségét megtöri a hó és a patakba oldalról befolyó kisebb vízfolyásokon kialakuló jégformációk. Maga a Cuha elég vizet szállít ahhoz, hogy a mínusz néhány fokos, több napos hideg se fagyassza be, viszont a patakmederben lévő kövek körül a megfagyott vékony jégréteg szép képződményeket eredményez. A beömlő kisebb vízfolyások már nem ilyen szerencsések, az ő vizük bizony befagy, így kisebb "jégeséseket", jégcsapokat és érdekes jég alakzatokat figyelhetünk meg a patakmederben. Ha valakinek mindez kevés lenne, akkor növelheti adrenalin szintjét úgy is, hogy a piros jelzés több helyen is átkel a Cuha-patakon, ami magasabb vízállás esetén helyenként komoly problémát jelent. Ha télen vagy nagyobb esőzés után keressük fel a völgyet, mindenképp vízhatlan cipőben vágjunk neki a túrának! Váltócipőről érdemes gondoskodni, ill. kis gyerkőcök nem biztos, hogy élvezni fogják, ha vizesek lesznek...

   

Cuha-patak, Zirc A Cuha-völgy bejárata Kardosrétnél Tipikus Cuha-völgy: erdő és vasút Épp elférünk a sínek mellett Malom-ér Híd alatt... Sínpálya Cuha-patak Cuha-patak már az úton is Egy meredekebb átkelési hely Cuha, de patak? Cuha-patak 2 Pompázik a bakonyi erdő Ideális szalonka-sütő hely Porva-Csesznek vasútállomás A Cuha Porva-Cseszneknél Patak és túristaút Átkelés Erdőben Még nyugodt a patak
Alagúúúúúúúúúúúút! Ez ugyanaz az alagút, csak kívülről Sínperspektíva Vadregényesedik a Cuha Alagúúúúúúúúúúúút 2! Cuhább Őrangyalaink MÁV Viadukt Cuha-szurdok Sziklánk Vinye A piros jelzés Zircen kezdődik Jeges árnyak Akiért olyan sokat küzdöttünk! Cuha Jégbefagyva Jégtünemény 1 Jégtünemény 2 Menetel a Cuha Jégfólia Téli erdő Havas szolgálatban Híd a Porva-Csesznek VÁ-nál Tükörkép Utunk... Alagút a szurdokban Vinyénél