Tekerés a Fertő-tó partján
Régió: Nyugat-Magyarország, Ausztria
Fertőrákos - Purbach: 42 km
Purbach - Illmitz See komp - Mörbisch Fertőrákos: 58 km
Táv összesen: 100 km
A túra időpontja: 2008. augusztus 9-10.
Az aktÃv pihenést nem éppen visszautasÃtó barátaim egyik nap azzal kerestek meg, hogy nem
szállnék-e be a csapatba, mert szeretnék megkerülni a Fertő-tavat egy nyugodt, városnézős, kellemes hétvége keretében.
Természetesen kaptam az ötleten és nem kellett sokáig győzködni... El is indult a szervezkedés, jött a rengeteg e-mail,
Ãgy menjünk, ott aludjunk, ezt nézzük meg. Mire észbe kaptam, már ott is voltak értem és indultunk is.
A péntek éjszakát a talán leghÃresebb magyar oldali településen,
Fertőrákoson töltöttük. Késő éjjel értünk oda,
de még hátra volt az ismerkedési est, melynek keretében megbeszéltük a másnapi tervet is. A 309 km2 vÃzfelületű
Fertő-tó hazánk és Ausztria (németül a tavat
Neusiedler See-nek nevezik) közkedvelt pihenő és kiránduló
övezete. A 115 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő szytepptó nyáron kellemes, huszonfokos vizével, kedves tóparti
településeivel, szőlőföldjeivel és a mindenkit megállásra késztető borozóival számtalan pihenési és kikapcsolódási
lehetÅ‘séget kÃnál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A szervezÅ‘k egyre több mindent villantottak fel ezekbÅ‘l a lehetÅ‘ségekbÅ‘l,
Ãgy egyre lelkesebben vártam a szombat reggeli indulást. Mire összeszedtük magunkat és felpakoltuk az összes cókmokot a
bringákra, a Nap is kisütött és igazán kellemes időben vágtunk neki a túrának.
Én még nem jártam az országnak ezen szegletében, úgyhogy lelkesen tekintgettem körbe a nyeregből, miközben elhagytuk
Fertőrákost
SopronkÅ‘hida felé. Gyönyörű, igazi mélyzöld szÃnekben pompázó, erdÅ‘s domboldalak, kék ég, fehér
gomolyfelhők és a meszi távolban a soproni torony. Alig megyünk pár száz métert, máris ráfordulunk az Ausztria felé vezető,
egykori árnyas földesúri útra. Kerékpározásra kÃválóan alkamas az út, kicsi forgalommal. Pár kilométert haladhattunk az
árnyat adó fák között, mikor elénk tárul a
határátkelőhely Magyarország és Ausztria között. Az egykori, két
teljesen más világot elválasztó határra egy egyszerű, beton kapu emlékeztet, mellette pedig emlékkő áll: 1989. június 27-én
ezen a helyen szakadt le a vasfüggöny. A felületes szemlélő ma már csak abból veszi észre, hogy átért a határon, hogy a
táblák egyik pillanatról a másikra németül feliratozottak. Az emberek barátságos pillantások közepette pihennek meg e
helyen, van aki megkongatja a harangot, van aki csak leül pár percre. Továbbállunk. Egy mindenki számára frissÃtÅ‘ lejtÅ‘s
gurulás után lassan beérünk az első osztrák faluba,
St. Margharetenbe. A Fertő-tó körül a tó teljes hosszában
kiépÃtett kerékpárút megy, ami - különösen az osztrák oldalon - nagyon jól ki van táblázva. Hamar el is hagyjuk a szombat
délelőtt nem igazán nyüzsgő falut és észak - északnyugatnak haladunk tovább
Eisenstadt (Kismarton) felé.
Ausztriához méltóan, mégha épp csak a határon vagyunk is, a távolban már megjelennek a pár száz méter magas dombok, a
folyamatosan kavaró szélerőművek - no és sajnos az esőfelhők is. El is kapott minket a zuhany széle, úgyhogy nincs más
választásunk, mint megállni egy út menti borozónál, ahol nagy szeretettel kÃnálják a környékbeli borokat. Ez egyébként
mindenhol jellemzÅ‘: minden második porta borozó vagy pince, ahol a gazda igyekszik minél több vendéget becsábÃtani egy
kis kóstolóra. Mire késő délután Kismartonba érünk, már ismét ragyog a Nap, az utcák tele vannak nyüzsgő emberekkel. Mi
azért tettünk kitérőt erre, hogy megnézhessük az eisenstadti
Esterházy-kastélyt, amely eredetileg
egy 13. századi vár volt, és amelyet a család a 17. század második felében alakÃtott át barokk stÃlusú kastéllyá. Azóta a
család rezidenciájaként és számos rendezvény szÃntereként szolgál. A kastély - érdekes módon - a város szÃvében áll, két
hatalmas kapun közelÃthetÅ‘ meg. Egyik oldalán közvetlenül a kapu elÅ‘tt kezdÅ‘dik a szépen kitérkövezett belvárosi sétálóutca,
mÃg a másik oldalon a modern város hÃvogat minket. (BÅ‘vebb információ a kastélyról német nyelven
itt
érhetÅ‘ el.) Miután mi magunk is meggyÅ‘zÅ‘dtünk arról, hogy a fÅ‘urak ez esetben is tudták, hova kell épÃtkezni, tovább
indultunk a tó felé. A bringaút szépen kivezet a városból, és most már komolyabb szintkülönbséggel sem kell számolnunk. Az
útvonal:
Schützen - a kertek alatt tovább -
Purbach am Neusiedler See. Ezzel a mai távot teljesÃtettük:
megérkeztünk a purbachi kempingbe! Itt természetesen zajlott az élet, mindenfelé kempingező emberek, sátrazók, bringázók
és fürdÅ‘zÅ‘k. Nincs mese, nekünk is el kell kezdenünk felállÃtanunk a sátrainkat: csomagok bringákról le, sátorok kibont,
vázak felállÃtva, sátrak kipeckelve és már kész is a mi kis "sátorfalunk". A kellemes tekerés után már nem is vágyunk
másra, mint egy igazán finom vacsorára! Ha már egyszer Ausztria, akkor mindenképpen meg kell kóstolni a májgombóclevest
(Leberknödelsuppe), és ha már Bécs közelében is vagyunk, akkor mindenképpen a tányérra kell kerülnie egy bécsi szeletnek
is (Wiener Schnitzel). Aki szereti a kulináris élvezeteket, az mindezt egy jó kis osztrák sörrel öblÃtse le, de
megengedett a kint is népszerű búzasör (Weissbier) fogyasztása is.
Vasárnap reggel viszonylag időben útra kélt a társaság, mert a mai nap a tegnapinál is több látnivalót - no és tekernivalót
- tartogatott. Frissen és lelkesen ültünk vissza a nyeregbe, hogy elérjük az első úticélt. Purbachból kiérve valahol jobbra,
a messzi távolban néha-néha felsejlett a tó csillogó vize, balra pedig a környező dombok adtak otthont a mindenfelé érő
szőlősföldeknek. A bicikliút mindkét oldalán szőlős volt, az ember már-már azon volt, hogy menet közben meg-megkóstol egy-egy
szem szÅ‘lÅ‘t, annyira hÃvogatóan néztek ki a majdnem érett fürtök.
Breitenbrunn előtt elfordultunk a tó felé, és egy
osztrákokkal és magyarokkal zsúfolt strandra értünk, ahol volt minden: stég, kavicsos, de fokozatosan mélyülő part, játszótér,
minden, ami egy családi strandoláshoz nélkülözhetetlen. A bátrabbak közülünk is bemerészkedtek a tóba, lemosva magukról az
út porát és felfrissülve a melegben. Rövid pihenő után lenyomtunk egy komolyabb távot:
Winden am See,
Jois,
Neusiedl am See,
Weiden am See,
Podersdorf am See. Szerencsére a kerékpárút egyre közelebb kanyargott
a tóhoz, mert már nagyon vágytunk arra, hogy végre láthassuk a vizet is! Az út hol szőlősök között, hol aranyos kis
településeken, hol árnyékos erdÅ‘kben, hol pedig kis fahidakkal tarkÃtott, pusztás részeken haladt. Az utolsó nagyobb etapra
már délután került sor: Podersdorfból indulva, végig a teljesen sÃk, pusztai hangulatot idézÅ‘ füves mezÅ‘kön át
Illmitzig,
majd onnan
Illmitz See-ig. A part itt teljesen kiépÃtett, strandolók, büfék, játszótér - és komp. Elérkezett az idÅ‘,
hogy hazafelé vegyük az irányt, úgyhogy felszálltunk a
Mörbischbe induló kompra. A hajó alja megtelt kétkerekűvel,
a tetÅ‘rÅ‘l pedig szép kilátás nyÃlt majdnem a teljes tóra, a rövid, 20 perces kompút során. AmÃg a komp a kikötéssel bÃbelÅ‘dött,
ámulva szemléltük a kikötÅ‘ben felépÃtett szabadtéri szÃnpadot, ami erÅ‘sen kihasználta a tavat, mint természetes dÃszletet.
Igazi élmény lehet itt egy szÃndarab! Végül már csak az utolsó kilométerek voltak vissza: Mörbisch szinte mindenkinek
nyomott hagyott a szÃvében, mert ez a település egyszerűen tüneményes: akinek ideje engedi, mindenképpen töltsön itt el
egy félórát!
Pamhagen - Pomogy felé elindulva Mörbisch fölött elérjük az osztrák-magyar határt, ezúttal hatamlas
piros-
fehér-
zöld tábla jelzi, hogy ismét a Magyar
Köztársaság területére értünk. Még pár tekerés, és visszaértünk túránk kiinduló pontjához, Fertőrákosra.
A FertÅ‘-tavon több komp is működik, Ãgy hosszabb-rövidebb bringás túrák is szervezhetÅ‘ek. Tavasztól Å‘szig a tó partjára
látogatókat a
Neusiedler See kártya
segÃti a tó kÃnálta lehetÅ‘ségek minél szélesebb körű kihasználásában.