Táv: 3,5 km
Szintkülönbség: 50 méter
Idő: Csákvár parkoló - Haraszt-hegyi tanösvény - Csákvár 2,5 - 3 óra
A fotózás időpontja: 2007. december 28. és 2008. január 12.
Karácsonykor gondoltunk egyet, és kinéztük a túristatérképen a Csákvár feletti hegyek
között kanyargó Haraszt-hegyi tanösvényt. Rövid táv, barlangok szegélyezik, tehát izgalmas, és nagyobb hóban és hidegben
is biztosan teljesíthető. Ugyan karácsonykor nem sikerült eljutnunk ide, de pár nappal később igen. Az ösvény nagyon szépen
rendben van tartva, 7 állomáson tájékoztatnak minket a mindenféle ritka látnivalókról, miközben kellemesen sétálhatunk az
erdőben. Egy könnyed, délutáni kirándulásra tökéletesen megfelel a hely! (Részletesebb leírást
itt találtok.)
Mikor először ott jártunk decemberben, frankó hideg volt - no és mindefelé köd, köd és köd. Alig lehetett pár métert látni
a magasabb gerincekről. Így kilátás ugyan semmi nem volt, viszont a fákra és sziklákra fagyott zúzmara elegendő fotós témát
kínált. No de ma reggel arra ébredtem, hogy végre egy hónapnyi ködös - párás - fagyos hideg után szépen süt a nap, ragyogó
kék az ég, és kellemesen meleg van odakint. Rajta, ezt a ragyogó alkalmat ki kell használni! A múltkor úgysem tudtunk végigmenni
az ösvényen, úgyhogy elhatároztuk, ismét megkeressük a Csákvár feletti hegyekben kanyargó Haraszt-hegyi tanösvényt és ezúttal
szép időben is bejárjuk!
A Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány gondozásában álló tanösvény igazi kikapcsolódást nyújt kicsiknek és nagyoknak,
fiataloknak és időseknek egyaránt.
Amint meglátjuk a Csákvár vége táblát a Csákvárt Gánttal összekötő úton, már lassítsunk is, mert jobbra azonnal felbukkan egy
parkoló. Az ember hajlamos az előtte és bal kéz felé húzódó, még mindig hóval fedett gerincet bámulni, és így könnyen
elmulaszthatjuk a kis parkolót. A tanösvény innen indul és ide is érkezik vissza. A kijelölt utat végig zöld falevél jelzi.
Ahogy beérünk az erdőbe, néhány méter után kettéválik az út: itt a jobb oldali leágazáson kell haladnunk. Rögtön meg is
állhatunk egy percre az első pihenőnél: Cserszömörcés karsztbokorerdő a neve. Az ösvény innentől a gerincek közötti
szűk völgyben halad, enyhén emelkedve. Hamar el is érjük a második állomáshelyet: Keleti gyergyános karsztbokorerdő.
Itt a vállalkozó kedvűeknek ajánlom, hogy kapaszkodjanak fel a tábla mögött magasodó gerincre. A szomszédos gerincek mellett
egy kis bepillantást nyerhetünk a Csákvártól délre fekvő sík vidékre is, de ez még csak a kezdet! Tovább haladva a völgyben,
hamarosan az Irtásrét alatti hatalmas kőszikla mellé érünk, ahonnan kedves kis falépcső vezet fel Irtásrétre. A lépcsősor
megmászása után egy nagyobb "rétre" érünk, itt jobbra fordulva kell a gerincen tovább haladnunk, amíg el nem érjük Irtásrétet.
A megfáradt vándort egy pad csalogatja, de akiben van még szusz, az siessen ki a gerinc szélére, mert innen gyönyörű kilátás
nyílik pont arra a részre, ahol eddig jöttünk. A napsütésben élesen kirajzolódik előttünk a havas-jeges gerinc, mögötte a
másik, amire pár perccel korábban másztunk fel, a távolban pedig elvész a téli párában a síkság... igazán nem mondhatjuk,
hogy nem változatos ez a vidék! Ha még nem sikerült a kedveteket meghoznom, akkor álljon itt egy kép, ami ezen a szép helyen
készült:
Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor irány vissza a pad elé, és itt a fákat megkerülve keressük az utat tovább. Épp egy ereszkedés
következik, úgyhogy a lépcsők könnyen megbújnak a hóban. Ha rátaláltunk az ösvényre, akkor már sima út vezet a negyedik
megállóhelyig, ez pedig nem más, mint a Molyhostölgyes erdő. Az út mellett dús erdőket és különleges fákat láthatunk.
Még egy kis ereszkedés, át a másik hegyre, aztán egy kis kapaszkodás, na még egy kicsi és már látszik is előttünk a
Sziklai vegetáció. Itt érdemes egészen a gerinc végéig elmenni, mert gyönyörű kilátás nyílik az alattunk elterülő
Csákvárra és a tőlünk jobbra húzódó Kőlik-gerincre. Aki sziklamászós kedvében van, az egy kicsit ereszkedjen alá, fog találni
egy-két "kavicsot". Az út azonban nem erre visz tovább, így ha kigyönyörködtük magunkat, akkor sétáljunk vissza a táblához,
és a táblával majdnem szemben ereszkedjünk le a völgybe. Sajnos itt nincs túristajelzés, csak a kanyarban, a völgy alján tűnnek
fel az első zöld levelek... a völgyben ismét kiépített lépcsőkön ereszkedünk, egészen a hatos tanhelyig. A
Kőlik-völgyi sziklahasadékok táblánál forduljunk meg, és máris előttünk áll az előző magaslat oldalában a hasadék...
Ha közelebbről is megnéztük a denevérek kedvelt lakhelyét, akkor egy kellemes 20 perces sétával érhetünk vissza a parkolóba
Csákvár határában. A legutolsó házak kertje már majdnem az ösvénynél ér véget! Az utolsó állomáson (Rálátás a Szólókőre)
még egy pillantást vethetünk a Szólókőre és a kezdődő síkságra, mielőtt végleg elérnénk a mai séta kiindulópontját.