Góré túraoldala - Tengerszem-csúcs, Magas-Tátra, Szlovákia
 
201934.229.24.100#2019#07#23#0#58

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Poprádi-tó - Tengerszem-csúcs - Poprádi-tó
Táv: 12 km
Függőleges szintkülönbség: 1000 méter
Tényleges szintkülönbség: 2000 méter
Idő: Poprádi-tó - Chata pod Rysmi:            3:30 óra
       Chata pod Rysmi - Tengerszem-csúcs: 1:00 óra
       Tengerszem-csúcs - Poprádi-tó:           3:00 óra
Összesen: 7:30 óra
Figyelem! A Tengerszem-csúcsra felvezető piros út
november 11. és június 15. között ZÁRVA van!

A túra időpontja: 2010. augusztus 21.

APoprádi-tó partján álló menedékházban, a Horsky Hotel Popradské pleso hangulatos, kétszemélyes szobájában ébredtünk. A tegnapi nap izgalmai még élénken éltek bennünk, de azért a megtett út jóleső fáradalma vissza-visszahúzott a puha ágyba. Mikor kinéztem az ablakon, ragyogó kék eget láttam. Ezt nem lehet annyiban hagyni, meg kellett néznem közelebbről is! Kinyitottam az ablakot, és bejött a már csak kellemesen hűvös nyár reggeli levegő. A madarak csicseregtek, a nap melegen sütött, minden adott volt egy kellemes túrához. A jó időre szükségünk is volt, mert ma magasra készültünk, és látni is szerettünk volna! Hamar összedobtunk egy kis magyaros reggelit, bakancsok a lábra, és már indultunk is az újabb kaland felé!

A menedékház előtti műúton hatalmas a tömeg, a szép időben rengetegen jöttek ki a hegyekbe. Ugyan alig múlt kilenc óra, de a Menguszfalvi-völgy (Mengusovská dolina) "bejáratánál" elhelyezett "csomag-tároló" már üres. A Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékháza étellel és itallal kínálja a betérő túristákat, ami egy igen kellemes dolog, de vajon hogyan jutnak fel az élelmiszerek olyan magasra? A menedékház üzemeltetői furfangosan kitalálták, hogyan oldják meg ezt a kérdést: a Poprádi-tóig fel lehet jönni autóval, így idáig könnyen el tudják juttatni az élelmiszer-csomagokat. Ahol már nem tudnak autóval tovább menni, építettek pár tárolót, ahova le tudják rakni a felhozott csomagokat. Innentől a túristák kezükbe vehetik az irányítást: aki felvisz egy csomagot, annak megköszönik és kap egy csésze igazi tátrai teát. Az összefogás nagyon jellemző itt, hiszen mire mi ideértünk, már nem volt csomag... utunkat a kék jelzésen kezdjük. A túristaút először széles és egyáltalán nem megerőltető, majd hamarosan körbevesznek minket az egyre alacsonyabb fenyők, az út beszűkül és egyre kövesebb lesz. A terep is kezd egyre nehezebbé válni: sokszor nagyobb kődarabokat kell kerülgetnünk, ill. az út ismét a Tátrára jellemző kirakott kőösvény lesz. Közben tőlünk balra a 2421 méter magas Satan csúcsa tör komoran az ég felé. Tőlünk jobbra is meredek hegyoldal magasodik, csak sejtjük, hogy valahol meg kell majd másznunk ezt az oldalt. Közben patakok folynak át az úton, az egyiken kisebb fahídacska vezet át. Egyre melegebben süt a nap, így jólesik arcot mosni a friss, jéghideg vízben. A következő kanyar után már látjuk a völgy végében magasodó Mengusovsky Volovec csúcsát, amelynek 2227 méteres magassága bár nagynak tűnik, de meg sem közelíti a mai célmagasságunkat. Jó fél órája gyalogoltunk már, mikor elértük az elágazást: itt kell eldöntenünk, hogy a völgyben haladunk tovább a rejtett szépségek felé, vagy elforulunk jobbra, a mellettünk magasodó hegyoldal felé, és a piros jelzésen kapaszkodunk a Tátra középső tömege felé. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Magas-Tátra Nemzeti Parkban (TANAP) számos olyan túristaút van, amelyik - egy szűk nyári időszakot kivéve - a túrázók és a nagyközönség előtt zárva van. A téli időszakban ennek oka egyértelmű, a havas-jeges csúcsok oldalában sokszor veszélyes lenne a mászás. A tavaszi időszakban az élőlények életterének jelentős mérétkű zavarása miatt nem látogathatóak ezek az útvonalak. A pirossal jelzett ösvény is egy ilyen útvonal.

Pár kanyar múlva az út erőteljes emelkedésbe kezd, amelyet ellensúlyoz a Zabi-patak, ami hangos robajjal megannyi zúgót képezve folyik le a hegyoldal kisebb-nagyobb sziklái és kövei között. Több kanyarral másszuk meg a "vízesés" magasságát, majd a patakot magunk mögött hagyva a terep is változik: a kövek helyett apró kavicsos szerpentinen haladunk felfelé, egyre magasabbra. A folyamatos felfelé kapaszkodás energiát igényel, így gyomrunk is egyre gyakrabban jelez: ha felértek a legközelebbi tetőre, akkor bizony kellene egy "utó-reggelit" tartani! De addig még hátravan néhány kanyar. A nap melegen süt, a szellő kellemesen fújdogál, így amikor felérünk és megpillantjuk a Zabie-tavakat, már egész kis csapat pihent a hegyoldalban. Mi is beállunk a pihenők táborába, és amíg újult erőre kapunk, gyönyörködünk a tavak érdekes színű vizében (a tóban a körülötte lévő hegyormok sziklái tükröződnek vissza, innen az érdekes, szürkés színe). A tó közepén hatalmas sziklák alkotta kis sziget magasodik, háborítatlanul. Egy-egy profi mászó elindul a tó partján, magyarázataik alapján ők az egyik szemközti ormot tűzték ki célnak a mai napra. Morfondírozni is érdekes azon, hol szeretnének mászni, mert nem sok olyan részt látni, ami a laikus számára is egyértelműen mászhatónak tűnik... de ugyanez igaz a túristaútra is. Szemünkkel követjük a hömpölygő emberáradatot, és bizony nem gondolnánk, hol fogunk menni mi is pár perccel később... útra is kelünk, és a sziklák között haladva ismét egyre meredekebben kaptatunk felfelé. A meredek hegyoldal egyszercsak sziklafalhoz ér: dejó, ismét láncos szakasz következik! Ez a rész nem olyan meredek, inkább a teljesen sima sziklafelület miatt van szükség a kapaszkodást lehetővé tevő láncokra. Mivel csak egy lánc van felszerelve, így a nagy érdeklődés miatt kis tumultus alakul ki, és várnunk kell a láncos rész aljánál. Az alsó szakaszt kétféleképpen is megmászhatjuk, így itt érdekesebb és gyorsabb is a haladás, de a felső láncnál türelmesen várakoznunk kell. De végül feljutottunk! Az elmúlt pár percben jópár métert leküzdöttünk függőlegesen, és most már a hegyoldal közepén vagyunk! A tó partjáról nem gondolta volna az ember, hogy ilyen "könnyen" fel lehet ide jutni! Csalókák ezek a sziklás hegyoldalak, mert nagyon jó utak vezetnek rajtuk, annak ellenére, hogy első pillantásra az ember nem gondolná, hogy itt tényleg fel lehet menni! A kaptatónak azonban még közel sincs vége: a kanyar után előbukkan a mai célunk közvetlen oldala is, még van mit menni, A kanyarok hatalmas lépcsőkké alakulnak, melyeken gyorsan faljuk a függőleges métereket, de lassulunkk is egyben, mert az egyes lépcsőfokok meglehetősen magasak. A kiépített kőlépcső tetején zászló fogad minket, majd megérkezünk a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházához, a 2250 méteres magasságban működő Tengerszem Menedékházhoz (Chata pod Rysmi). A házat most épp felújítják, illetve bővítik. Szállást egyelőre nem nyújt (talán ezért a bővítés?), de finom szlovák ételeket és jéghideg sört kaphatunk. Sőt, a jó időre való tekintettel a kollégák a teraszon grillezik az illatos kolbászokat és virsliket... annak ellenére, hogy ilyen magasan vagyunk, rengeteg a fáradhatatlan túrista! Akinek sok lenne a jóból, egy panoráma toalettel segíthet magán. Bizony, tábla hirdeti, hogy a "mosdó" felejthetetlen panorámát nyújt. Nos igen, akár az ablakon nézünk ki, akár a lábunk előtt, alattunk elterül a több száz méter mély völgy, amin egész idáig felfelé jöttünk... valóban szép panorámás!

A csúcstámadás viszont még hátra van! Ha felnézünk magunk elé, akkor csak egy, a két csúcs között megbúvó kis gerincet láthatunk, de még ez is elég magasnak tűnik. Jól látható út kanyarog felfelé, a terep itt már egyértelműen csakis sziklás, így a gyaloglás is egy kis odafigyelést igényel. A Váha-nyeregig jó félóra az út, de itt már láthatóvá válik a tátrai panoráma egy része. Először az ember csak ott áll megbűvölve, micsoda fantasztikus helyre érkezett. Aztán lassan ráeszmél, hogy ez még korántsem minden, hiszen innen nem lehet teljesen körbe látni. A csúcsért még küzdeni kell egy kicsit: először felfelé haladunk, majd megközelítjük a csúcsot. Azért az út vége is tartogat még kalandos szakaszokat: keskeny utak, nagy lépések, a végén pedig meglehetősen meredek sziklafalat kell megmásznunk. De ha feljutottunk, akkor elmondhatjuk: megmásztuk a 2503 méter magas Tengerszem-csúcsot, vagy szlovák nevén a Rysyt. Biztos? Ugyanis két csúcs magasodik előttünk: egy nagyobb, ami tele van túristákkal, és egy magasabb, ami a valódi csúcs. Ide még egy kicsit másznunk kell, a magas sziklákon azonban elég jó fogások és lépések vannak, így pár perc alatt fent is vagyunk. Maga a csúcs nem túl nagy, viszont teljes körpanorámát biztosít a Magas-Tátrára és a lengyel oldalra is. Az országhatár Lengyelország és Szlovákia között itt húzódik, a másik út, ami a Tengerszem csúcsra vezet, bizony Lengyelországból jön fel. E tényt kövekkel leszorított, színes zászlók is megerősítik. A nap ragyog, az égen alig vannak felhők, előttünk pedig elterül a csodálatos Magas-Tátra:


Annyi csúcsot, ormot és völgyet látunk a szép időben, hogy bizony segítségül kell hívnunk a térképet ahhoz, hogy be tudjuk azonosítani az előttünk magasodó hegyeket. A közvetlenül alattunk megbűvó aprócska tavak és a lengyel Tátra talán egyik legkedveltebb célpontja, a Morskie Oko segít a tájékozódásban. Jobbra előttünk (a fenti képen is jobbra), a legmagasabb csúcsok között ott kell lennie a teljes Magas-Tátra legmagasabb csúcsának is, a 2655 méteres magassággal büszkélkedhető Gerlachfalvi-csúcsnak (Gerlachovsky stít). Tőle kicsit beljebb (a fenti képen kb. középen), a csipkés gerincek egyike az a Lengyel-nyereg és a Rovátka, ahol előző nap jártunk! Érdekes innen "madártávlatból" visszanézni, merre is jártunk előző nap. A hegység másik oldalán (a fenti képen balra) azok a gerincek magasodnak, amelyek környékére holnap tervezünk felmenni. Megdöbbentő érzés, hogy ekkora távolságokat teszünk meg egy-egy túra alatt, és hogy ezzel a Tátra nagy részét be is járjuk! Napközben és a térképen nem tűnik ekkorának! Élvezzük a jó időt, pihengetünk kicsit, majd azért lassan megindulunk lefelé, hiszen még 1000 méternyi ereszkedés vár ránk. A csúcs oldalában haladva előbújik a felhők közül az a völgy is, ahol felmásztunk: a Zabie-tavak vize innen fentről mélykék színekben pompázik, hiszen most az ég tükröződik bennük, nem a környező sziklák. Távolabb, a Satan és társai zárják le a hegységet. Az ereszkedés monotóniáját újra és újra megtöri a fantasztikus táj, a szikla és a semmi birodalma. Ebben a magasságban már rég nincsenek növények, így nagyon jó érzés volt, mikor újra abba a magasságba értünk, ahol elkezdtek megjelenni a nagyon aranyos, apró fenyőcskék, majd egyre nagyobbra nőttek, végül pedig már ismét a megszokott erdei környezetben gyalogoltunk. Rengeteg élménnyel, csodálatos panorámával a szívünkben ültünk le boldog fáradtságban a poprádi-tavi menedékház teraszán, közvetlenül a tó partján. Míg a hátunk mögötti gerincet egyre kevésbé világította meg a lemenő nap rózsaszínű fénye, nagyon jól esett a helyi specialitásnak számító mákos túrógombóc és sztrapacska - no és hozzá az elmaradhatatlan borovicka, a szlovákok oly jellegzetes ízű, és nem kevésbé erős fenyőpálinkája.



Poprád-tavi menedékház Menguszfalvi-völgy Zabi-vízesés A szürke Zabie-tavak A kék Zabie-tavak Zabie-tavak Koronás király Fel a csúcsra! A Magas-Tátra középső vonulatai Tengerszem-csúcs Felhőbe burkolódzva Morskie Oko A Lengyel-nyereg és a Rovátka Játékos Köztük rejtőzik a Gerlachfalvi-csúcs Váha-nyereg A Zabie-tavak a csúcs oldalából Kilátás a nyeregről Tengerszem-csúcs menedékház Köves út lefelé Ott voltunk fent! Őreink Menguszfalvi-völgy

1. nap 2. nap 3. nap