Elérkezett a tátrai hosszú hétvégénk utolsó napja, de még nagyon sok élmény várt ránk: mai uticélunk a Magas-Tátra talán legkeresettebb csúcsa, a Lomnici-csúcs és a szerintem legromantikusabb völgye-tava-menedékháza, a Zöld-tó. Ez a rész a Tátra északi/keleti része, gyakorlatilag a hegyvonulat majdnem utolsó gerinceit járjuk be. Mivel ez volt az utolsó itt töltött napunk és este még haza is kellett utaznunk, ezért megengedtünk magunknak egy kis "csalást": a Lomnici-csúcs tövéig nem gyalog mentünk fel, hanem felvonóval.

Ez a nap is ragyogó kék, felhőmentes égbolttal kezdődött. Amióta csütörtök éjjel megérkeztünk, folyamatosan tartott a jó idő, az égen csak délután jelent meg néhány felhő, de ez a magashegységekben teljesen normális jelenség. Hihetetlen szerencsénk volt! (Mikor 3 évvel korábban egy hetet töltöttünk a Tátrában, akkor összesen nem volt ilyen sokáig ennyire szép tiszta idő!) Hamar fel is kerekedtünk, és elautóztunk a szlovák Tátra központjába, Tátralomnicra. Rengetegen mászkáltak a városban, elég nehéz volt parkolóhelyet találni már ilyen kora reggel is. A felvonó (lanovka) jól ki van táblázva, így nem okozott nehézséget az alsó állomáshoz eljutni. Pár évvel ezelőtt a város és a középső állomás között építettek egy új, modern, sok kis kabinból álló felvonót. Régebben ezen a szakaszon is csak egy-egy nagy fülke szállította az utasokat, de ez a megoldás egyre nehezebben bírkozott meg a Tátrát mind nagyobb számban felkereső túristák özönével. Beszálltunk a mi kis kabinunkba, és már kapaszkodtunk is felfelé. Sajnos ezen a vidéken nagyon is látható a 2004-es nagy vihar pusztítása: az egykori fenyvesek egy széles sávban eltűntek, mindenfelé kidőlt fák, gyökerek. Ahogy feljebb érünk, a csúcs megvédte a tájat és szép lassan beér a felvonó a megszokott, erdős tátrai vidékre. Alattunk többször is színes foltok jelzik a túrázókat, akik a felvonó helyett önerőből kapaszkodnak fel a középső állomásig. A mintegy félórás utazás után megérkezünk a 2634 méteres magasságával mégsem legmagasabb, de ugyanakkor a Tátra legkedveltebb csúcsa, a Lomnici-csúcs tövében megbúvó Kőpataki-tóhoz (Skalnaté pleso). Az 1751 méteres magasságban fekvő tó az egész hegységet átszelő ún. Tátrai Magisztrálé nyomvonalán fekszik. Ez a pirossal jelzett túristaút átszeli a Magas-Tátrát, a Csorba-tótól egészen a Zöld-tóig. A jó idő miatt nyüzsögtek a kirándulók a csúcsnál. Járt a legtöbb felvonó, sokan csak a Lomnici-csúcs oldalába mentek fel a kisebb síliftekkel, de hatalmas sor kígyózótt a csúcsra tartó felvonóhoz is. A lomnici-csúcsi felvonó különlegessége, hogy a drótpályát egyetlen oszlop sem tartja!

Mai túránk tulajdonképpen itt kezdődik: a csodás zöld színben pompázó tó melletti fahídon indulunk el, majd a csillagvizsgáló mellett indulunk felfelé: először nem is tűnik olyan vészesnek a hegyoldal megmászása, de csakhamar nincs helye rajtunk a pulóvernek: a napsütésben és a lépcsőzésben igencsak megizzadtunk. Jó negyed órás mászás után felérünk a hegyoldalba, és innentől már "kiépített", nagyobb kövekből kirakott úton haladunk - most már kevésbé fölfelé, mint inkább előre. A közel vízszintes szakaszon kellemes a gyaloglás, viszonylag gyorsan is lehet haladni. Az út a legtöbbször a hegyoldal szélén kanyarog, helyenként a túrázók által emelt kőoszlopok vigyáznak ránk a kanyarokban. Alattunk elterülnek a Tátra lábához épült nagyvárosok: közvetlen alattunk Tátralomnic, kicsit távolabb Poprad. Jól látszik az egykori vihar nyomvonala is. Majdnem egy órája jöttünk már, mikor az út hirtelen meredeken emelkedni kezdett. A kis szerpentin tetején elértük a mai túra legmagasabb pontját, az 2023 méteres magasságban fekvő Morgás-hágót (sedlo pod Svistovkou). A nyeregről pompás kilátás nyílik a környékre: közvetlen mellettünk továbbra is a Lomnici-csúcs tör az ég felé, alattunk a városok. Másik irányban a a Zöld-tó völgye (Dolina Zeleneno plesa) bújt meg a Fehér-tavi csúcs (Jahnaci stít, 2230 méter) lábainál. A hegygerincet a Velky Kosiar (1950 méter) zárja le kelet felől.


A sok gerinc közül ez is egy olyan hely, ahová mindenképp megéri felkapaszkodni, és elidőzni egy picit. A felhők lassacskán megjelennek és beborítják a Lomnici-csúcsot, felidézve bennem a 3 évvel korábbi jeges tapasztalatokat. Ugyanitt álltunk, és néztük a közeledő sötétszürke felhőket, amelyek nem sok jót ígértek... sajnos a látomás beteljesült, nem kevés jeget kaptunk a nyakunkba... de most csodás idő volt, jégesőtől egyáltalán nem kellett tartanunk, így nyugodtan vágtunk neki a 450 méteres ereszkedésnek. A Tátra nem egyszer megvicceli az embert: a Morgásról már látszik a zöld-tavi menedékház, és úgy tűnik, nincs is olyan messze. Mégis, hiába hagytuk magunk mögött a szerpentin egyre több kanyarját, a házikó csak nem akart közelebb kerülni. Az apró kavicsos út hol meredekebben ereszkedett, hol vízszintesen haladtunk. A hegyoldal közepe táján hirtelen meredek ereszkedés következett, majd megcsörrentek a láncok. Felvidultunk, hiszen a láncos szakaszok mindig jó mókák! Két rövidebb láncos mászás várt itt ránk, egyik sem komoly, inkább játékos jellegű. A láncok alatt újabb kanyarok, majd lassan leérünk a völgybe, ahol beérünk a fák közé és ekkor már nem látjuk a menedékházat. Egyszercsak elhaladunk egy kisebb tó mellett, amiben élesen tükröződnek a környező csúcsok. No még pár kanyar, és már látszik a Zöld-tó (Zelené pleso) valóban meseszép, zöld víztükre. Szerintem az egész Tátrában ennek a házikónak van a legaranyosabb stílusa, az ember egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne ülljön le a teraszra, a tó partján egy kicsit. Az étkező hatalmas üveg ablakai a tóra néznek, a tányérokon sült kolbász illatozik...

Rövid pihenő után elindulunk vissza, a város felé. Több úton is lejuthatunk a Tátrából, mi a Tátralomnic felé vezető utat választjuk. Először kis patak mellett haladunk, majd az út erdőben vezet tovább. Itt már kényelmes gyaloglásról van szó, az utak szélesek, néhol aszfaltozottak is. Helyenként nagyon finom, puha tűágyon gyalogolunk, ami nagyon furcsa érzés a folyamatos köveken való mászkálás után. De jól esik! Az erdőből kiérve széles mezőkön megyünk át, aminek egy részét elvitte a vihar. A távolban már felsejlenek Tátralomnic első házai is. Visszafordulva előttünk magasodik a Tátra. Illetve csak magasodna, mert a csúcsok már hatalmas felhőkbe burkolóznak... időközben leérünk a városba, most a házak között vezet az út. Elhagyjuk a régi felvonó épületét is, lemegyünk egy elhagyatott lépcsőn, s ekkor értünk vissza abba a parkba, ahol az autónkat hagytuk. Hát... megcsináltuk! 3 nap alatt 3 gyönyörű útvonalat jártunk be. Az e felett érzett örömünket lassan beárnyékolja a tudat, hogy véget ért egy fantasztikus hétvége. Valahogy a Magas-Tátra is megérezhette, hogy fájó szívvel hagyjuk a hátunk mögött, mert mikor Popradnál visszanéztünk, már az egész hegység egy hatalmas pára-felhő rengetegbe burkolózott...



1. nap

2. nap

3. nap