Táv: 5 km
Szintkülönbség: 150 méter
Idő: 2 óra
A túra időpontja: 2007. augusztus 2.
Ahétnapos Tátra-túrát a Csorba-tónál (Strbské Pleso) kezdtük. Miután mindenki felvette túracsukáját,
összeszedte az utolsó utáni kisebb-nagyobb kacatját is, amiről még úgy vélte, hogy bele tudja préselni az amúgy is egyre terebélyesedő
hátizsákjába, eljött az első próbatétel ideje: vajon fel tudjuk venni a zsákunkat? Szerencsére nincs komolyabb probléma, azonban társaim
eltorzult arcát figyelve kezd bennem is nőni a kétely vállam teherbíróképességét illetően. De nem adhatjuk fel már rögtön az elején, úgyhogy
én is felszerencsétlenkedem a zsákot a hátamra (hát igen, ezt is meg kell szokni: hogyan tudsz felvenni a válladra egy 15 kilós hátizsákot
úgy, hogy közben minden épségben marad :) ).
Elindulunk. Magamban azon morfondírozom, vajon milyen lesz? Nem minden nap válik valóra az embernek több éve dédelgetett álma...
izgatottság lesz úrrá rajtam. Közben megérkezünk a túristák körében oly népszerű Csorba-tó partjára. A fák között lavírozva előbújik a tó
partján magasódó híres, háromszög alakú szálloda. A tó körül emberek sétálnak, élik a nyaralók idilli életét. Egy pillanatra mi is közéjük
állunk, majd a piros jelzés látványa visszazökkent a túrával kapcsoaltos gondolataim közé.
A Magas-Tátrában egyáltalán nem nehéz megtalálni a túristautakat. A tátrai túristautak gondozása a TANAP (Tatransky Národny Park, Tátrai
Nemzeti Park) feladata. Bárhol barangoljunk is a hegyvidéken, könnyen észrevesszük majd a messziről is jól kivehető sárga táblákat, melyek
jópofa fafaragványokra kerülnek ki. A táblán minden esetben szerepel a túristaút színe, célállomása és az út megtételéhez szükséges idő.
Saját tapasztalataim szerint ezt az időt legalább másfél-kétszeresen kell számolni ahhoz, hogy nagyjából reaális időt kapjunk.
Ahogy elindultunk a túristaúton, pillanatok alatt magunk mögött hagytuk a "civilizációt". A kocsik zaját, az emberek mormogását felváltja
az erdő neszeinek kavalkádja, a léptek zaja és - a túristákból áradó nyugodt jókedv, amivel egyre csak szelik a
kilométereket. Kellemes erdős úton baktattunk fölfelé, majd hamar szembesültünk a Tátra kemény törvényeivel: nincs enyhe emelkedő vagy
könnyed lejtő. Ha emelkedsz, akkor igen durván meredeken, ha pedig süllyedsz, akkor kegyetlenül gyorsan.
Megvallom őszíntén, sokmindenre számítottam, de hogy a Tátrában is kiépített úton ballaghatunk, arra azért nem. Bárhol jár az ember a hegyen,
szinte mindenhol kőből mesterien kirakott út várja - magasságtól függetlenül. Néhány alacsonyan fekvő út lehet földes, de hamar ráérünk a
köves útra. Az embernek olyan érzése támad, mintha térkővel rakták volna ki a hegyoldalt. Sokhelyen ez mondjuk segít, mert kényelmes távolságokra
vannak a kövek. Egyébként pedig nagyon jól néz ki!
Első napi bemelegítő kirándulásunk a Mengusovská-völgyben (Mengusovská doliná) halad: kalandosnak ígérkező erdei gyalogút után
egyszer csak kiérünk az erdőből, és hirtelen elénk tárul az egész völgy... itt gyakorlatilag mindennel szembesülünk, ami a Magas-Tátrában csak
előfordul: lent a völgyben sötétzöld fenyőerdő, feljebb az erdő aranyos törpefenyők formájában próbál minél magasabbra kapaszkodni a hegyoldalon,
aztán már a fű sem bírja a terepet, és végül nem marad más, mint a magasba törő kopár sziklák, amik őrszemként uralják a völgyet.
Fantasztikusan ragyog a nap, a völgyben előttünk magasodik az Ostrva (1984m) és a Popradsky hreben gerince. Nem tudom Ti hogy
vagytok vele, de az ilyen és ehhez hasonló látvány engem arra serkent, hogy - legyek bármilyen fáradt - mégis érdemes továbbmenni, hiszen a
következő kanyar mögött is legalább ilyen szép vidék vár rám. Ez ebben az esetben is így volt. Minden egyes kanyar újabb részét fedte fel a völgynek,
amíg ereszkedni nem kezdtünk. Stílusos fahídon keltünk át a Hincov-patakon (Hincov potok), majd pár perc elteltével megláttuk a fák között
csillogni egy tó vizét. Ekkor már tudtuk, nincs messze a mai cél. A fák között hamarosan elő is bújt a Horsky hotel Popradské pleso, az
1500 méter magasan fekvő menedékház, mely két napig volt a szállásunk. Mindannyian izgatottak voltunk, hiszen ez életünk első komoly
hegyen-fentalvós-menedékházas túrája. Gyorsan le is tettük a csomagjainkat, és elindultunk a Poprádi-tó (Popradské pleso) körül kialakított
kis sétálóúton. Ott sétálsz a tó körül, jobbra a fantasztikusan tiszta, napsütésben ragyogó víz, balra a helyenként hófolttal tarkított sziklás
csúcsok, körülötted pedig csak a lágyan fújdogáló szellő csap némi zajt. Leírhatatlan. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek inkább
a Poprádi-tó mellett készült képek...