Góré túraoldala - Kis-Tarpataki-völgy (Malá Studená dolina), Magas-Tátra, Szlovákia
 
202454.146.154.243#2024#03#28#20#58

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Nagy-Tarpataki-völgy - Priecne nyereg - Kis-Tarpataki-völgy
Táv: 7 km
Függőleges szintkülönbség: 400 méter
Tényleges szintkülönbség: 750 méter
Idő: Zbojnícka chata - Priecne sedlo 2 óra
       Priecne sedlo lánc                      1 óra
       lánctól - Téryho chata               1 óra
Összesen: 4 óra
Figyelem! A Priecne sedlon átvezető
sárga és a Kis-Tarpataki-völgyet (Malá Studená dolina)
átszelő zöld út november 11. és június 15. között ZÁRVA van!
A hágón átvezető sárga út egyirányú a Zbojnícka chata felé!

A túra időpontja: 2007. augusztus 6.


Maradt az előző napi ragyogó napsütés, úgyhogy rövidnadrágban és egy szál polóban vágtunk neki a mai falatnak. Azaz csak indultunk volna, mert nem találtuk a jelzést. Furcsa volt, mert a Tátrában minden szépen ki van táblázva, de mégsem akart előkerülni a kiírás. Viszont a térkép alapján belőttük a helyes útirányt, és hamarosan a sárga felfestéseket is megtaláltuk. Nem is foglalkoztam a dologgal tovább :)

Próbáltuk kitalálni, vajon melyik hágón fogunk majd átkelni a szomszédos völgybe, de nem volt szerencsénk: az út meglepő kanyart vett. Miután megközelítettük a völgyet uraló hegyláncot, elkezdtünk felszerpentinezni az oldalában. Ebben a magasságban csak a puszta kő maard meg, ezért hol köveket másztunk, hol kirakott kőúton gyalogoltunk. Menedékházunk egyre messzebb került tőlünk, ahogy kanyarogtunk a hegyoldalban. Egyszer csak megpillantottunk egy igazi gyönyszemet, ami üde színfoltja lett a köves csúcsoknak. A Sivé-tó (Sivé plesá) friss víze nemcsak felfrissített minket, de vizében visszatükröződtek a környező hegyek is. A látványtól újult erővel vetettük bele magunkat a további menetelésbe: újabb köves, kevésbé és durván meredek szakaszok váltogatták egymást, mikor megláttuk a szembejövő embereket a hegyoldalban. Ahha, szóval akkor oda megyünk, az alatt a csúcs alatt fogunk átmenni a gerincen. Húú de jó messze van! De mi csak gyűrtük és gyűrtük a kilométereket, és aztán eljött amire vártunk: ott álltunk a hágó alatt, az utolsó 50 méter volt csak hátra, de az majdnem függőleges. Ejha, nem semmi terep, akkor esélyes lesz valami lánc is tutira. Már előre örültünk neki. És valóban, az utolsó néhány métert csak láncba kapaszkodva tudtuk megtenni. Eredetileg arra gondoltunk, hogy majd a hágón letelepszünk és gyönyörködünk egyszerre a két völgyben, mert a mai túra nem volt túl hosszú, így bőven lenne időnk bámészkodni. Mikor felértünk, kiderült, hogy ez nem fog összejönni, mert a hágó nem nagyobb két embernyi helynél, úgyhogy itt majd nehéz lesz piknikezni :)

Aztán kikukucskáltam a társam válla mögül, és megláttam, mi vár ránk. A távolban magasodó hegyek nagyon jól néztek ki, már látszott a Tátra legnépszerűbb csúcsa is, a Lomnici-csúcs velem szemben. Aztán elkezdtem a közelebbi részeket is megvizsgálni, míg kénytelen voltam azt a következtetést levonni, hogy bizony itt az eddigi (és azóta már tudom, hogy az egész Tátrában a) legdurvább láncos sziklamászás elé nézünk. Hát akkor nosza rajta! Nincs más hátra, mint előre! Az első akadály egy öt méteres szakasz volt, ahol a lánc is vízszintesen ment vállmagasságban. Eddig nem is lenne probléma, de a lábadnak nem sok támasza volt... főtt is a fejünk, hogyan menjünk át. Volt is küzdés rendesen: ki fönt, ki lent próbálkozott, de valahogy átvészeltük a mászást. Akkor még azt hittük, egy rövid szakasz lesz csak, de a lánc csak nem akart elfogyni. Bevallom őszíntén, én oda vagyok a láncos-mászós-"akciós" részekért, és ez most is így volt - az elején. Mert ott voltunk hárman, hosszúak voltak a láncok, sokat kellett egymásra várni igen szűk sziklaperemeken, a hátunkon volt a 15 kilós zsák, nem igazán láttad hova lépsz, viszont melletted ott tátongott a több száz méteres szakadék...hamar rájöttünk, hogy ez már nem vicces. Nagyon oda kellett figyelni - magadra és a többiekre is. Voltak könnyebb szakaszok, ahol a szikla kiképzése hasonlított egy lépcsőére, úgyhogy simán le lehetett ereszkedni. De voltak olyan részek is, ahol a kő sima volt, nem tudtad a lábad sehova sem beakasztani. Ilyenkor egyetlen lehetőség maradt csak: bíznod önmagadban és a láncban, megszorítani a láncot, hátradőlni és csak a láncba kapaszkodva, a sziklától el-elrugaszkodva lemászni a következő biztonságos részig. Nagyon szép részen ereszkedtünk le, de azért bőven volt ebben a falban kihívás - főleg hogy mi lefelé mentünk. Jó egy óránkba telt, mire a 100-150 méteres szintkülönbséget leereszkedtük. Nem tagadom, hogy nem esett jól utána a biztonságos földön leülni...

Nem tudom, van-e a Magas-Tátrában még olyan túristaút, aminek elvileg kötelező haladási iránya van. Bevallom, én erről nem tudtam (a térképeken egy apró nyíl jelzi ezt a túristaúton). Így utólag jó buli volt fordítva menni, nagyobb adrenalinszint-emelkedéssel járt így a lefelé mászás, az biztos. Fölfelé sokkal könnyebben meg lehet oldani ezt a láncos szakaszt is, és rögtön nem is olyan riasztó az egész. Nagy valószínűséggel azért felfelé egyirányú ez a szakasz, mert nagyon sokan járnak erre, és a láncok mellett nem igazán van lehetőség egymás biztonságos kikerülésére. Ezért érdemes betartani az irányt, mert ha sokan jönnek szembe velünk, könnyen lehet, hogy órákat is kell várnunk fent a gerincen, mire le tudunk ereszkedni!

A lánc aljától egy komolyabb ereszkedés várt ránk, elég nehéz terepen. Keskeny volt a kitaposott ösvény, ráadásul sűrűn teletűzdelve kövekkel, ami csúszóssá tette az utat. Vagy 20 percnyi kemény ereszkedés után értünk el a "kereszteződéshez", ahonnan a Kis-Tarpataki-völgyet (Malá Studená dolina) átszelő zöld jelzésen haladtunk tovább. Az út itt már könnyebb terepen haladt, bár a végére azért tartogatott egy kis mászós-ereszkedést. A Pat Spisskych-tavaknál (Pat Spisskych plies) hatalmas, lecsiszolt felületű kövek terpeszkednek, ahol jólesett egyet elnyúlni - táskástul, úgy ahogy voltam :) Innen már tényleg csak méterekre van a túránk során legmagasabban, 2015 méter magasan fekvő Téryho chata, amely a 19. század végén Téry Ödön kezdeményezésére épült fel, és többszöri felújítás után mind a mai napig várja a lelkes túrázókat.


Velká Studená dolina Javorovy-csúcs Sivé-tó, Ostry-csúcs Siroká veza és a hágónk Priecne sedlo Malá Studena-völgy a hágóról Itt ereszkedtünk le Priecne sedlo Pat Spisskych plies Naplemente Este Este Mellettünk a tónál...

Kedvcsináló Szállásaink 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap 6. nap 7. nap