Góré túraoldala - Tátrai-magisztrálé, Zöld-tó (Zelené pleso), Magas-Tátra, Szlovákia
 
201934.229.24.100#2019#07#23#0#25

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Kis-Tarpataki-völgy - Tátrai magisztrálé - Lomnici-csúcs - Zöld-tó
Táv: 12 km
Függőleges szintkülönbség: 550 méter
Tényleges szintkülönbség: 1575 méter
Idő: Téryho chata - Zamkovského chata                         1:40 óra
       Zamkovského chata - Kőpataki-tó (Lomnici-csúcs) 1:00 óra
       Lomnici-csúcs - Zöld-tó                                            3:00 óra
Összesen: 5:40 óra
Figyelem! A Lomnici-csúcs és a Zöld-tó között a piros út
november 11. és június 15. között ZÁRVA van!

A túra időpontja: 2007. augusztus 7.

Elérkezett a Tátrai-túra talán leghosszabb napja. A kitűzött útvonal nemcsak távolságban volt a leghosszabb, hanem szintkülönbségben is. Igaz, a Rysy megmászása szintkülönbségben több volt, de most velünk volt hű útitársunk, a Nagy Hátizsák is. Szerencsére mindenki jól bírta a távot, szívem szerint inkább sárga kategóriába sorolnám ezt a túrát, dehát a kategórizálásnak is megvannak a maga szabályai (azért az 1500+ méter szintkülönbség megérdemli a piros kategóriát).

Fantasztikusan kék égre ébredtünk. Ízletes reggeli után odakint kellemes meleg köszöntött minket, úgyhogy egyből a poló és rövidnadrág páros nyert. Küzdöttünk is, mire az összes meleg ruhát sikerült beletuszkolni a zsákba... :) Korán indultunk, így lent a völgyben még párás volt a levegő. A menedékház mellett rögtön egy komolyabb ereszkedéssel kezdtünk (zöld ösvény), ami a völgybe érve elég lankássá szelidült. Ennyi nap után, amit a 2000 méteres magasság birodalmában töltöttünk, jólesett egy kicsit fákat, virágokat látni. A táj bájossá változott: az út mellett patak csörgedezett, néhol kisebb tavacskát alkotva a fák között. Idilli volt. Ereszkedésünk során jöttek velünk szembe a menedékházba ételt-italt cipelő hordár srácok. Hihetetlennek tűnt, pedig a saját szememmel láttam... ennyi mindent nem is lehet egy ember hátára felpakolni, és mégis. Izzadtak is szegények rendesen... Az egyik kanyar mögül már fakerítés tűnt elő a patak mellett, úgyhogy gondoltuk már nem lehetünk messze a völgy aljában megbúvó Zamkovského háztól. Még pár kanyar és meg is érkeztünk. Természetesen nem tudtuk megállni, hogy ne üljünk le egy korsó sörre :) Épp a még előttünk álló utat böngésztük a térképen, mikor csöpörögni kezdett az eső. Beültünk a házba, ami pillanatok alatt megtelt az eső elől menekülő kirándulókkal. Kellemes, hangulatos kis hely volt, a falakon a Tátrára és az itteni életre jellemző eszközök és trófeák sorakoztak. Igazán korrekt köürnyezet egy kis hűsítő sörhöz! Nem is baj, hogy az eső miatt elidőztünk itt egy kicsit. Ez volt még igazán jó dolog a kirándulás során: senki nem hajtott, ha be akartunk térni valahova, bementünk, ha le akartunk ülni, akkor leültünk. Belefért.

Mikor alábbhagyott az eső, mi is továbbindultunk. Ismét rátértünk a Tátrai magisztráléra (Tatranská magistrála), amely most egy komolyabb emelkedővel kezdődött. Miután felértünk, a Lomnicky hrb oldalában haladtunk végig. Jobbra tőlünk szépen látszottak a Tátra lábánál épült üdülőtelepülések, és a távolban Svit, Poprad és Késmárk városa. Egyszercsak megpillantottuk a tátralomnici felvonó középső állomását is, de ettől a pillanattól még majdnem fél óra kellett ahhoz, hogy felérjünk az 1751 méteren fekvő Kőpataki-tóhoz (Skalnaté pleso), ahol a Tátra legnépszerűbb felvonójának középső állomása található. A felvonó érdekessége, hogy a Lomnici-csúcsra (Lomnicky stít, 2634m) csak evvel a felvonóval lehet felmenni. Az egykabinos felvonó drótkötélpályályát nem tartja egyetlen oszlop sem, csak a két épület. Elég félelmetes érzés lehet ott lógni ezen az egy kötélen :) A hely népszerűségéből adódóan rengeteg emberrel találkoztunk a tónál. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek - mindenki erre járt, nagy volt az élet és a nyüzsgés.

Egy hosszabb pihenő után mi is tovább indultunk, hiszen még hátra volt egy - akkor még nem tudtuk, de - igen kalandos szakasz. A piros út az obszervatórium mellett kapaszkodott fel a hegyre, a szokásos tátrai kőlépcsőkön. A lépcsők kőtengerhez vezettek: végig a Késmárki-csúcs (Kezmarsky stít) oldalában sziklás-köves terepen haladtunk, viszonylag oda kellett figyelni, hova lép az ember. Ha kicsit hozzászokunk a "kavicsokhoz", akkor még mókás is a köveken való mászkálás. A csúcsot megkerülve megváltozik a terep: a köveket felváltja az apró köves-földes túristaút, amely szerpentinnel vezet fel a sedlo pod Svistovkou (2023 méter) nyeregre. Innen már látszik végső állomásunk, a Zöld-tó (Zelené pleso) és a partján álló menedékház. De ne siessünk ennyire előre!
Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, felmásztunk a nyereg melletti Velká Svistovka csúcsra, ahonnan körbe lehetett látni mindent: az előttünk elterülő Zöld-tó völgyét (Dolina Zeleneho plesa), mögötte a Jahnaci stít (2230 méter) és társainak csúcsait, a Velky Kosiar (1950 méter) kopár sziklái által uralt hegygerincet, és magunk mögött, abba az irányba, honnan mi is jöttünk, Tátralomnicot (Tatranská Lomnica) és a Késmárki-csúcsot.

Szép napos idő volt, így tényleg mindent tisztán látni lehetett, ám a szemközti gerinc mögül csúnya sötét felhők közeledtek. Jobbnak láttuk nekiindulni, biztos ami biztos. A túra utolsó szakasza egy 450 méteres ereszkedés a hegyoldalban, szerpentinen. Közben egyre durvább felhők buktak át a szemközti hegyeken, de nem tudtunk gyorsabban menni, mert a szerpentin csúszós volt. Oda kellett figyelni. Éreztük, hogy ebből még baj is lehet. De aztán megfeledkeztünk a közelgő viharról, mert egy újabb láncos szakasz állt előttünk: ez a lánc rövid és könnyen megmászható volt. Épp a közepénél járhattam a láncnak, mikor valami elkezdte verni a fejem. Jég volt. Hát igen, minden igyekezetünk ellenére azok a csúnya felhők elkaptak minket, és most az összes jeget, amit eddig összegyűjtöttek, mind a nyakunkba zúdították. Gyorsan körülnéztem, merre vannak a többiek. Beállni sehova nem tudtunk, mert csak a puszta kőfal volt mindenhol. Egyik társam épp az alsó lánccal küzdött. Gyorsan lekaptam a zsákomat, felvettem az esőkabátomat és bebugyoláltam a táskámat is, de a jég csak nem akart alább hagyni. Most már felöltözve vágtam neki az utolsó szakasz láncnak, ami csúszott a jégtől. Érdekes egy érzés jégesőben sziklát mászni, csak azt tudom mondani, hogy ki kell próbálni! A lánc aljánál betakargattuk egymást, s közben a jég is sima esőre váltott át. Így meneteltünk tovább, a Zöld-tó felé. Amíg a hegyoldalon mentünk lefelé, nem is volt semmi gond, bár kétségtelen, hogy kegyetlenül eláztunk, esőkabát ide vagy oda. Mindenünket nem lehetett teljesen bebugyolálni, a víz meg olyan, hogy a legkisebb rést is megtalálja. Főleg ha sok víz van :) Ahogy leértünk a völgybe, jött a ráadás. Rengeteg víz zúdult le néhány perc alatt, ezért a völgy alján a túristaösvényen patakokban folyt, nem is, zúdult lefelé a víz. Nem volt sok választásunk, bele kellett lépnünk. Így tettük meg az utolsó métereket, aminek meg is lett az eredménye... Mire a menedékházhoz értünk, vagy másfél deci víz locsogott a cipőmben...Soha nem áztam még így el. Persze a történethez hozzátartozik, hogy mire lepakoltunk, addigra kisütött a nap... :)


Malá Studená dolina A Malá Studená dolina felső része Téry-csúcs Étel-ital hordók Malá Studená dolina Művészi Maly Studeny potok Tatranská magistrála Lomnicky stít, Skalnaté pleso Lomnicky stít Tátralomnici felvonó Skalnaté pleso Zelené pleso Svistovkou szerpentin Jahnaci stít Dolina Zeleneho plesa Jégeső után

Kedvcsináló Szállásaink 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap 6. nap 7. nap