Góré túraoldala - Tatranská Kotlina, Magas-Tátra, Szlovákia
 
20193.92.92.168#2019#11#19#01#0

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Kis-Tarpataki-völgy - Tátrai magisztrálé - Lomnici-csúcs - Zöld-tó
Táv: 11 km
Függőleges szintkülönbség: 800 méter
Tényleges szintkülönbség: 900 méter
Idő: Chata pri Zelenom plese - Velké Biele pleso 0:40 óra
       Velké Biele pleso - Chata Plesnivec              1:30 óra
       Chata Plesnivec - Tatranská Kotlina           1:30 óra
Összesen: 3:40 óra
A túra időpontja: 2007. augusztus 8.

Csodásan sütött a nap és finom virslit kaptunk reggelire. Kezdésnek igazán jó volt ;) Sajnos elérkezett az utolsó nap, amit a hegyen tölthettünk, és ez bizony azt jelentette, hogy ma le kellett ereszkednünk... Nem igazán akarta egyikőnk sem elhagyni a hegyet. Jól megvoltunk mi itt fent!

A Zöld-tótól többféle úton is visszatérhetünk a "civilizációba". Mi a piros magisztrálén indultunk el. Annak ellenére, hogy le akartunk menni a hegyről, az első 40 percben sikerült elég frankón felfelé mennünk. Cikiztek is érte a többiek :) Az előző napi jégeső miatt helyenként állt a víz az ösvényen, így kicsit küzdeni kellett, hogy ne legyünk rögtön az első száz méter után nyakig vizesek. Persze mindenki hátán ott lógtak a vizesebbnél vizesebb ruhadarabok és cipők - a Tátrában csak így tudod megszárítani a cuccaid: kiteszed a zsákra, és az egész nap fujdogáló szellő (vagy a menetszél? :) estére megszárítja neked. Egyszercsak abbamaradt az emelkedés, egy éles bal kanyarral befordultunk a kis fenyők közé. Mikor kiértünk, ott álltunk a Velké Biele pleso partján. Ahogy megálltam a víz mellett, furcsa nyugalmat, amolyan idillt éreztem. Az utolsó hely, amit meglátogatunk. Víz. Szélcsend. Kék ég. Mi kell még? Mi lehet ennél több, amit egy nyugalomra vágyó túrista kívánhat? Le is ültünk a kis tetős asztalhoz, hogy rápihenjünk az utolsó szakaszra.

A tónál még mindig eldönthetjük, melyik úton jutunk vissza a Tátra lábához. Mi a zöld utat választottuk. A tótól távolodva ereszkedni kezdtünk (na végre, mondták a többiek :), és ahogy leértünk az 1500 méteres magasságra, megjelentek a füves mezők, tele a Tátrára oly jellemző rózsaszín virágokkal. Bármerre is néztünk, mindenhol rózsaszínű foltok tarkították a mezőt. Lassan megjelentek a fenyőerdők is, úgyhogy az út nagy részét kellemes árnyékban tehettük meg. Az egyik kanyarban hangokat hallottunk: megérkeztünk a még mindig 1290 méteres magasságban álló chata Plesnivec-hez, ahol energiatartalékként befaltunk egy nagyobb adag csokit :) Innen már nem lehet messze, a táj is az itthonról is ismert erdős hegyoldallá változott. Már hallottuk az erdészeket dolgozni és nem is olyan távol ki is tudtuk venni az autókat, mikor csöpögni kezdett az eső. Az előző napi jégből tanulva azonnal megálltunk és előszedtük az esőruhát. A döntés helyesnek bizonyult, mert mire mindannyian felöltöztünk, eleredt az eső. Egy darabig meneteltünk az esőben, de aztán annyira rákezdett, hogy inkább beálltunk a fák alá. Igen kitartóan esett, úgyhogy hamarosan le is heveredtünk. Aztán vártunk. És vártunk. Csak nem akart elállni, de legalább alábbhagyott, mi pedig úgy határoztunk, ennyi viztől nem olvadunk el, és elindultunk a falu felé. Még néhány lejtő, ami frankón csúszott a sártól, és megláttuk Tatranská Kotlina házait... leértünk. Visszaérkeztünk. Megcsináltuk! 7 nap. 65 km. 7625 méter szintkülönbség. Nagyon jóleső érzés volt!

Ott álltunk a buszmegállóban, és vártuk a buszt. Már csak egyetlen feladat maradt: visszajutni az autóhoz, ami a Csorba-tónál várt minket hűségesen. Tatranská Kotlinától busszal mentünk Tátralomnicig, ahol felszálltunk a Tátrai Elektromos Vasútra (Tatranská Elektrická Zeleznica, TEZ). A vonat végigmegy a Tátra lábánál, érint szinte minden fontosabb települést. A vonat ablakából még egyszer visszanéztünk, merre is jártunk az elmúlt egy hétben. Mivel körbebuszoztuk és vonatoztuk a hegyet, a teljes útvonalat végignézhettük.

Van még valami, amit sajnos meg kell említenem. A vonatból nagyon jól látszott az a pusztítás, amit pár évvel ezelőtt az a bizonyos vihar a Tátrában végzett. Óriási területen hiányzik az erdő: nincs ott semmi, csak a kifordult gyökerek és a semmi közepén magasodó szállodák. Borzasztó. És ez van végig a sínek mellett. Felfoghatatlan.

Kedvcsináló Szállásaink 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap 5. nap 6. nap 7. nap