Régió: Pilis
Táv: 19,2 km (+1,6km a barlangokhoz)
Szintkülönbség (fel): +504m (+150m a barlanghoz)
Szintkülönbség (le): -402m (+150m a barlanghoz)
Idő: Dorog - Kesztölc: 1:20 óra
Kesztölc - Klastrompuszta: 1:45 óra
Klastrompuszta - Piliscsév: 1 óra
Piliscsév - Piliscsaba: 1:20 óra
Összidő: 5:25 óra
A túra időpontja: 2015. július 4.
Az indulás GPS koordinátái: 47°43'23.8"É, 18°43'58.3"K
Az érkezés kb. GPS koordinátái: 47°38'16.9"É, 18°49'46.8"K
Megközelítés: a legkényelmesebb megoldás, ha Piliscsabán felszállunk a vonatra, elvonatozunk Dorogra és visszasétálunk a kiindulóponthoz
(természetesen fordított irányban is teljesíthetjük a túrát).
Vonatozás. Nem is emlékszem, mikor ültünk utoljára vonaton, így már rögtön a túra elején nagy kaland várt ránk: a frissen
felújított Pilisvörösvár - Esztergom vonalon zakatoltunk (helyesebben mondva suhantunk, mert zakatolásnak itt már nyoma sem volt) a fák között. Az
út végén már a vonatból láthattuk, merre visz majd az utunk: borzasztó távolinak és magasnak tűntek a hegyek! :)
A dorogi vasútállomáson nincs OKT bélyegző, ilyenkor a szabályok értelmében bármilyen pecsét megteszi, amin a helység neve egyértelműen
látszik. A MÁV-val kötött egyezség alapján nyugodtan kopogtathatunk a forgalmi irodában, itt vár minket egy MÁV-os pecsét, mellyel az állomás
fennhatósága alá tartozó jelző- és váltóberendezések kezelőpultján bélyegezhetünk a füzetünkbe. A kék jelzésnek az állomáson nyoma sincs, de az
épület bal oldalán, az aluljáróba vezető lépcsőn már látszik a kék! Bizony, át kell kelnünk a sínek túloldalára, így az Országos Kék része az
aluljáró is! Utunk a város külső részein vezet, elhaladunk több park mellett, végül pedig a kertvárosi utcákból is kiérünk. Ez a túra kevés erdős
részen halad, többnyire irtásokon és réteken haladunk, így a lőteret és a kutyaiskolát elhagyva a Nyársasban gyaloglunk. A homokos ösvény és a dombok
jó terep lehet a bringásoknak, mert mindenfelé keréknyom. Később fás-bokros részre érünk, jól esik a tűző nap után egy kis árnyék, majd ismét irtáson
megyünk - s ez váltakozik egészen a 117-es főútig. A mezőről visszanézve fel-feltűnnek Dorog háztetői, előttünk pedig jól látszik a Kétágú-hegy:
balján az elbányászott sarkú Fehér-szirt, jobbján a sziklás - erdős gerinc. Jól nézzük meg a hegyet, mert itt fogunk menni! A műúton átkelve már
a római korban is lakott, ma erősen szlovák ajkú Kesztölcön járunk: a rendezett utcákat a minden háznál gondozott színes, pompázatos virágok
teszik még hangulatosabbá. A "főúton" figyelnünk kell, mert ha átkeltünk a patakon és felértünk a kaptatón, akkor a kék balra tart, de itt könnyen
elvéthető az irány. Ha egyre meredekebb kaptatókon járunk, akkor biztosak lehetünk benne: helyes az irány! :) Most másszuk meg a Kétágú-hegyet: a
szőlősben egyre közelebb érünk a gerinchez:
Érdemes néha hátranézni, mert a mezőkről egyre nagyobb részt látunk a tájból: előttünk a most megmászott Cseresznyés-hát (alatta Kesztölc), mögötte a
Gerecse, még távolabb már a Vértes hegyei magasodnak (a kép bal oldala és közepe). Észak felé (a kép jobb oldala) Dorog, Esztergom és a Duna - a messzi
távolban pedig északi szomszédunk, Szlovákia:
A természetvédelmi terület határát jelző tábla mellett egy erdősávba érünk, ha ezen túljutottunk, akkor a sziklák alatt, egy elhanyagolt, felsejlő
földút keresztezi a felfelé tartó kék és zöld jelzést: itt forduljunk jobbra és kövessük az utat. A mai túrának ez a legszebb része: balunkon a
fehér sziklákkal teletűzdelt hegygerinc, jobbunkon szabad kilátás a Pilis nyugati felére, a Gerecsére és a Vértesre. Bőven jut idő nézelődésre, mert
az út többnyire szintben halad, kényelmes a gyaloglás. Egyszercsak egy gazos, alig látható ösvény csatlakozik hozzánk (zöld kereszt), ami egy
hasonlóan elhanyagolt bozótosban pár száz méter után el is hagy minket jobbra. Itt érünk be az erdőbe, s rövid emelkedés után elindulunk lefelé a
hegyről, a Kesztölcről Klastrompuszta felé vezető műút felé. Az ereszkedés itt-ott meredek, többnyire kellemes, a műút pedig sűrű, dús erdőben
vezet. Kb. 20 perces gyaloglás után érünk Klastrompuszta "központjába", az egykori pálos rend 13. században épített templom és kolostor
romjaihoz. Özséb esztergomi kanonok 1246-ban vonult a Pilisbe, összefogta a környező barlangokban remeteként élő szerzeteseket és megalapította a
klastrompusztai kolostort, melynek romjai között a mai napig tartanak szentmiséket. A Kéktúra bélyegzője is itt, a számos túristaút találkozásánál,
egy villanyoszlop oldalán, a szokásos ládikában található. A kék a romok előtt vezet ismét az erdőbe.
Klastrompuszta "fölött", a Csévi-szirtek mészkőtömbjében alakult ki a hévízek kőzetoldó munkája révén a Legény- és Leány-barlang, melyek
már az újkőkorban is lakottak voltak és együtt mintegy 13km hosszú járatrendszerrel büszkélkedhetnek! A kolostor romjait elhagyva, a kaptató tetején
indul egy kis ösvény - a térképünkön még piros négyzet, a valóságban már piros omega - a barlangok felé. Ha kereszteztük a piros sáv jelzést, akkor
kövessük a barlang jeleket és tartsunk jobbra, a hegyoldal felé. Az utolsó méterek nagyon meredek mászásba mennek át, lefelé nem árt az óvatosság! Kb.
negyed óra alatt érünk fel a 7m magas és 4m széles "szájú" Legény-barlanghoz. A fülkéből szép kilátás nyílik a Kétágú-hegyre, ahol korábban gyalogoltunk.
Utunk kellemes erdei környezetben vezet, egy kisebb kaptató végében áll az óriási Szent Péter fa, valóban monumentális jelenség. Lassan kiérünk az
erdőből, színes virágokkal teli, illatos mezőkön ereszkedünk, mígnem elérjük Piliscsévet. A kék sokáig a házak között kanyarog, kiérünk a
főútra, majd a település túlsó határában ismét bevetjük magunkat az erdőbe, ám ezúttal a szelíd emelkedőt a mély, süppedős homok teszi felejthetetlenné.
A sűrű erdőben jó 3/4 órát küzdünk fölfelé, mígnem a Kopasz-hegyek oldalában ereszkedni nem kezdünk. Lassan előbújnak Piliscsaba első házai,
még pár kanyar és egy romantikus fasor után elérjük a vasutállomást, melynek forgalmi irodájában kapjuk a füzetünkbe a túra záró pecsétjét.