Góré túraoldala - Panorámaút Pilisszentkereszt, Pilis
 
201754.160.245.121#2017#12#11#03#02

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Panorámaút Pilisszentkeresztnél
Táv: 2,5 km
Függőleges szintkülönbség: 200 méter
Idő: 45 perc felfelé
A túra időpontja: 2005. február 1.

Szép napos reggelre ébredtünk, de Dobogókőn mindent friss hó borított. Tanakodtunk, mi legyen, merre menjünk, kifogytunk már az előre összegyűjtött tuti tippekből. Nézegettük a térképet, mi az, ami megcsinálható és nincsen nagyon messze. Így esett a választás a Pilis csúcs oldalában kanyargó túristaútra, ahonnan a térkép szerint szép a kilátás. Nem tudtuk mi vár majd ránk, de így utólag elmondhatom: ez egy tipikusan olyan túra volt, amit az ember jobb híján bevállal, aztán ezerszer hálát ad annak, aki felvetette az ötletet. Nem fogtok csalódni, ha elbandukoltok ide. No de lássuk a részleteket!

A túra tulajdonképpen a semmiből indul: a Pilisszentkereszt és Pilisszántó közötti műúton, Pilisszentkeresztről kiérve az emelkedő tetején, a Szántói-nyergen kell ráfordulnunk a zöld túristaútra. A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy a hó ugyan el volt tolva az útról, de természetesen az út két szélére. Nem baj, mi ügyes gyerekek vagyunk, és beparkoltunk valahogy a méteres hóba. Hogy fogunk innen kijönni... :) Aztán elő a gumihammát, és usgyi neki be az erdőbe! Éjjel esett a hó, úgyhogy mi voltunk az elsők, akik lépteket hagytak az alig néhány órás friss hóban. Megvan ám az életérzése ennek is: térdig süllyed a lábad a ropogós hóban, helyenként nehéz a menet vagy épp nem tudod kihúzni a lábad, de mégis, előtted nincs semmi, mögötted pedig látszanak a lépteid... érdemes egyszer bemerészkedni a friss hóba!
Aki elöl ment, szabadon törhette az utat, a többiek igyekeztek az előttük lévő(k) nyomaiba lépkedni. Ebből aztán adódtak mókás helyzetek, hiszen amikor valaki belelépett egy az övénél kétszer nagyobb lábnyomba... No igen, az első ember meg a széllel küzdött.
Azért csak haladtunk, úgyhogy a kezdeti lazsálós sík terep után el is kezdett emelkedni a hegyoldal, mert ugye a hegyoldalak már csak ilyen emelkedősek. :) Kitartóan küzdünk felfelé a hóban és a szélben, és már látszik az emelkedő vége. Ó, akkor már nincs is olyan messze, jól fog esni a tetőn a meleg tea! De mikor felértünk, a kanyarban csalódnunk kellett: nemcsak hogy kilátás nem volt semmi se, de az út is tovább araszolt, egyre csak feljebb. Sőt, még el is távolodtunk a hegy szélétől és bementünk az erdőbe, a fák közé. Megszelidült a környék: nem fújt a szél, a zöld fenyők jól mutattak a csupa fehér, hófedte hegyoldalban. Már majdnem melegem is volt :) És ekkor megláttam, hogy ott, valahol előttem mintha nem zöldellene már minden, igen, ott mintha már véget érne az erdő és lenne valami kilátás. Ahogy közeledett László kúpja, egyre biztosabb lettem abban, hogy hamarosan megérkezünk! Így is lett. Kiértünk az erdőből, és rátértünk a köves-sziklás hegyoldalra, ami már a valóban szép kilátást adó panoráma út kezdete volt. A sziklákról elláthattunk Dobogókőtől Budapestig, a másik irányban pedig Budaörstől egészen északi szomszédunkig, Szlovákiáig.

Mikor ott állsz, a hóval borított hegyoldalban, a magasabb sziklák kikandikálnak a hóból, némi álló / ülőhelyet adva a méteres, süppedős fehérségben, és szétnézel, akkor nem érdekel a hideg, hogy csíp a szél, csak az, ami előtted elterül... balra a Pilis magasodik, a távolban felsejlik Dobogókő (ott kell legyen a magasba törő tévétorony mellett), előtte közelebb Pilisszentkereszt, mellette a Hosszú-hegy vonulata:

Ha előre nézünk, akkor a távoli csúcsok mögött már sejthető a közeli főváros, Budapest. Ezt igazolja, hogy kicsit jobbra láthatjuk a jól ismert tévé-tornyot. Tovább tekintve nyugat - észak-nyugat felé előtűnik a párából Pilisvörösvár, Piliscsaba, Kesztölc és a távolban, észak felé már a Duna kanyarog:


Ezek után azt hiszem méltón mondhatjuk azt, hogy amennyire nem jelzett, nem felkapott és kevéssé ismert ez a hely, annál szebb! Itt állsz a Pilis legmagasabb csúcsának az oldalában, térdig érő hóban, jeges szélben, és előtted terül el az egész Pilis. A friss hó mesésre szinezi az amúgy homogén, kopasz fák alkotta erdők monotóniáját. Ehhez már csak az otthonról hozott forró tea tehet hozzá, ahogy enyhíti a didergést, ami szép lassan mindannyiunkun úrrá lesz. El is indulunk visszafelé, a kellemes meleg szobába, de már magunkkal víve ennek a gyönyörű helynek az emlékét. Higgyétek el, máshogy esett aznap a vacsi!


Felfelé Panoráma-út Pilis, Dobogókő felé Hosszú-hegy Azért csak tél van!

Dobogókő nagykör Nagy-Kevély Pilisszentkereszt Prédikálószék Vaskapu