Sosem gondoltam volna, hogy a Sopront a kelénpataki határátkelővel (Klingenbach) összekötő 84-es főút mellett milyen gyönyörű erdőben lehet kirándulni, sőt: a hely tele van érdekességekkel! Ha elhagytuk a várost Ausztria felé, akkor jobbra a második étterem (Arcus) parkolójában tegyük le a kocsit, ugyanis innen indulunk!

A parkoló sarkában egy kis kapu nyílik a kerítés túloldalán megbúvó erdei útra, ez a piros kereszt. Sajnos se tábla, se korrekt jelzés nincs errefelé, úgyhogy nem árt, ha egy kicsit tudunk térkép alapján tájékozódni, később is jól fog jönni! Az út egyből emelkedni kezd, majd pár száz méter után találkozik a Sopron - határ kerékpárúttal. Ezen folytatjuk tovább utunkat, a nap kellemesen süti a hátunkat, amire szükség is van, mivel a decemberi hideg igencsak csíp... nemsokára egy kereszteződésbe érünk, itt kell balra, egy jelöletlen földútra fordulnunk. Eleinte tartsunk jobbra, majd bal oldalon feltűnik egy tisztás, ami történelmünkben nem kis szimbólikus jelentőséggel bír. Az emléktábla szerint ezen a helyen vágta át Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter 1989. június 27-én a vasfüggönyt, a keleti és a nyugati világ határán emelt ún. műszaki határzárat. A vasfüggöny az osztrák határon mintegy 350km hosszan épült meg, többször lebontották és újraépítették, némiképp más formában, de a végleges lebontásról csak 1989. február 28-án döntött az MSZMP. (Érdekesség, hogy e döntés alapján 1989 nyarára már annyira lebontották a kerítést, hogy külön kellett keresni egy érintetlen szakaszt a szimbólikus tetthez.)

A térkép sajnos nem jelzi, de a tisztásról több út is kivezet: ha szemben állunk az emléktáblával, akkor a tisztás baloldali sarkában induljunk tovább. Eleinte nem lesz jelzés, de kb. fél km múlva megpillantjuk a régi, lekopott piros sáv jelet. Az erdei út kellemes, kicsit emelkedős, de többnyire szintben halad. Felkaptatunk néhány dombra, majd közéjük ereszkedünk, közben számos vadászles tűnik fel a fák között. Jó egy óra 20 perce gyalogoltunk már, mikor a Dudlesz-erdő sarkában, egy hatalmas mező sarkából elénk tárult Ausztria: a párából kiemelkedett a mintegy 2000m magas, sziklás Schneeberg, tőle jobbra, kicsit a ködbe veszve magasodott a határközeli ferrata paradicsom, a Hohe Wand! Ritka alkalom, hogy ennyire "jól" lehet e hegyeket látni! Velünk szemben ismét párafelhők úsztak az égen, de itt-ott kiemelkedtek a gerincek - csodás látvány volt, főleg, hogy hetek őta köd és pára ülte meg az országot...

A mező oldalában lefelé folytattuk utunkat, majd az elágazásban jobbra fordulva követtük a piros jelzést. Hamarosan balra letért a piros barlang (omega) jelzés, ami kb. negyed órás gyaloglással vitt el minket az Ottó- és Ferenc-barlanghoz (a végső leágazást akkor keressük, mikor felkapaszkodtunk az előttünk álló dombra és elértük bal kéz felé az erdőt). A szarmata homokkőben, a víz kimosó - eróziós hatásának köszönhetően keletkezett barlangok nem kicsik: a Ferenc egy 26 méter hosszú és 6,4 méter széles és 2,5 méter magas üreg, míg testvére, az Ottó egy 15 méter hosszú, 7 méter széles és 4,3 méter magas üreg. Mindenképp érdemes őket felkeresni!

Utunk innen már visszafelé vezet: a piros barlang jelzésen haladunk tovább, s elérve a piros jelzést balra fordulunk és "keményen" ereszkedni kezdünk. Megkerüljük a Kis-Sárkány-árkot, és amikor hirtelen 4 piros jelzést is látunk egyszerre a fákon, akkor értük el a piros kereszt utat. Sajnos jelzés itt sincs, csak sejtjük, hogy jó helyen járunk. Jobbra fordulunk, és először nem is látunk jelzést, később is csak piros sávot, de az út íve egyezik a térképpel... néha ereszkedünk, néha emelkedünk, keresztezünk számos erdei utat. Egy széles, a mienket ferdén keresztező poros úton szépen átsüt a nap a párán... a térképet nézegetve megállapítjuk, hogy ma már senki nem mondaná meg, hogy ebben a kivágásban volt egykor a vasfüggöny! Ma egész más képet mutat, mint 25 évvel ezelőtt... Nemsokára kiérünk egy mező szélére, jelzés továbbra sincs, de jobbra, a gerincen megpillantunk egy kilátót, innen tudjuk, hogy itt kell jobbra fordulnunk a piros kereszttel. Felkaptatunk a hegyoldalon, majd elérjük a murvás kerékpárutat.

Balra tartunk, s 2 perc után jobbra, a piros háromszög jelzés visz minket az Ó-Hubertusz kilátóhoz. A Dunántúli Turista Egylet századik születésnapján kigondolt, 15 méter magas kilátó alig egy év alatt, 2004 őszére készült el. Tetejéről körpanoráma nyílik a Fertő-tóra, a Soproni-hegységre (a jellegzetes TV-toronnyal), a határátkelőre, a távolban a Schneebergre és a Hohe Wandra.

Utunk lassan véget ér, a piros jelzésen visszafelé (balra) indulva pár perc alatt elérjük azt az utat, amin feljöttünk a parkolóból.



Kilátótúra

Határmenti túra