Régió: Szlovák Paradicsom (Slovensky Raj), Szlovákia
Táv: 17 km
Szintkülönbség: 220 m
Idő: Smizany, Masa - Cingov, centrum: 1:00 óra
Cingov, centrum - Biely Potok: 0:50 óra
Biely Potok - Letanovsky mlyn: 1:20 óra
Letanovsky mlyn - Tomásovsky vyhlad: 1:10 óra
Tomásovsky vyhlad - Smizany, Masa: 2:00 óra
Összidő: 6:20 óra
A túra időpontja: 2015. július 17.
Slovensky Raj, vagyis a Szlovák Paradicsom. A Magas-Tátrától alig 50 kilométernyire délkeletre fekvő csodavilágba már
évek óta szerettünk volna elkirándulni, mígnem most összejött! A környék tele van 6-800m magas, erdős "dombcsúcsokkal", köztük a megszámlálhatatlan
szurdokvölggyel és vízeséssel. Mivel csak egy hosszú hétvégét sikerült a sztrapacska (bryndzové halusky) hazájában tölteni, így mi is a vidék
legnépszerűbb s talán leghíresebb útját, a Hernád-áttörést kerestük fel.
Mivel a teljes szurdokvölgy (a "bevezetéssel együtt") mintegy 15km hosszú és most csak egy kellemes kirándulásra vágytunk, így két részre osztottuk
az élményt. Első nap a völgy keleti felét jártuk be: utunk a kék jelzésen, Smizany (Szepessümeg) határában, Masa házai között indult. A
parkolóból elindulva rögtön egy aranyos kapu fogadott minket, amely tudatta, hogy máris beléptünk a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területére. Az
ösvény hamarosan elérte a Hernád-folyót, s a házakat elhagyva hol a folyó egyik, hol a másik oldalán kanyarog. A folyó eredetileg mai vonalától
északabbra, a Hernád-völgyben folyt, ám a negyedkor kezdetén a mai Szlovák Paradicsom területe emelkedni, míg a medence süllyedni kezdett, s ennek a
folyamatnak a részeként kialakult a mai Hernád-áttörés a hozzá csatlakozó Lesnica, Nagy-Fehér-víz (Velká Biela Voda) és Fehér-patak
(Biely potok)szurdokaival együtt.
A mai Hernád-áttörés nem volt mindig teljes hosszában járható. Ennek jele, hogy már a völgy elején is több hídon kelünk át egyik oldalról a
másikra. Sajnos (?) az erdő és az aljnövényzet meglehetősen sűrű, ezért igazán remek rálátás a folyóra csak a hidakról lehetséges, de a látvány így
is megkapó. Egy rét mellett le is mehetünk a mederbe, kis kőzátonyon hatalmas lapulevelekkel teli "sziget" képződött. A folyó kanyarog még párat, s
máris elértük Cingov központját a parkolóval. Továbbra is a kék jelzésen haladunk, kényelmes, széles, erdei földúton sétálunk, helyenként
kicsit emelkedve, majd visszaereszkedve. A víztől itt-ott el is távolodunk, már nem is látjuk, csak halljuk. Egy tisztáson tábla figyelmeztet a
szemközti különleges mészkő sziklaformációra, a Tamásfalvi-kilátónak otthont adó sziklatömbre, melynek jellegzetes formáját a Hernád eróziós
tevékenysége hozott létre (bővebben a visszafelé úton, ld. lent). Innen már nem sok választ minket el a Fehér-pataktól: arról ismerjük fel, hogy
sokkal kisebb, szűkebb és mélyebb meder mellé érünk. A kék és a zöld jelzés itt együtt vezet át egy hídon, majd jobbra fölfelé egy sziklás, láncokkal
segített szakaszon "mászunk" fel, s elérjük a Biely potok, rázcestie elágazást. Itt a kiírás csalóka: eddig a kéken jöttünk, de most egy rövid
szakaszon a zöld jelzést kell követnünk Pod Tomasovskym Vyhladom felé, majd ebben az elágazásban ismét a kékre fordulunk, ezúttal a Letanovsky mlyn
felé. Szerencsére a nemzeti park legnagyobb része teljesen érintetlen, de helyenként korábbi erdőírtások miatt mesterségesen telepített fenyvesekkel
találkozhatunk, így itt is. Út menti információs tábla tájékoztat minket erről (a fenyők szabályos elrendezésben, "glédában" állnak). Az ösvény sokat
kanyarog, de már egyre közelebb kerülünk a folyóhoz, s megjelennek kétoldalt a hatalmas sziklafalak is. Átkelünk egy hídon, majd láncokkal segített
sziklafalakon mászunk át, mígnem eltűnik az ösvény! Lefelé már nem tudunk hol továbbmenni, itt kezdődik az igazi kaland! 1974-re tették mindenki számára
járhatóvá a szurdokot, itt éppen úgy, hogy mászóvasakat (kb. fél méter széles, egy méter hosszú rácslapokat) rögzítettek a sziklafalba, melyeken
könnyedén lépkedhetünk a sziklafalon, miközben láncokba kapaszkodhatunk. Mindez inkább könnyedén kalandos, mintsem nehéz, de a kifelé törő sziklák
helyenként megfogják a hátizsákom... Több rövidebb ilyen vasas szakasz követi egymást, mígnem a szurdok völggyé szélesedik és a kőhídon átkelve, a
kereszteződésben a büfé táblát követve elérjük a Létánfalvi malmot (Letanovsky mlyn). A környék rendkívül békés, nyugodt, de szerencsére a
büfé működik! :)
Egy sör és pár szendvics után visszafelé indulunk, majd a sárga jelzést követjük (elágazás ott, ahol idefelé a büfé táblát először megláttuk). Pár
száz méterig együtt haladunk a pirossal, ismét megjelennek az igen erőszakos, szemtelen és szúró csípéssel büntető bogarak! Rövidesen a sárga jobbra
elágazik, emelkedni kezdünk és egyre csak kapaszkodunk a szurdok sziklafalának a teteje felé. Néha érdemes a hátunk mögé is nézni, ugyanis fentről
már látszanak a Magas-Tátra csúcsai! Erdős és mezős részek váltogatják egymást, csatlakozik hozzánk egy erdei földút is, ami egy óriási rétre vezet
minket, ahonnan a teljes Hernád-medencét belátjuk: nyugaton a Tátra vonulatától keleten egészen messzire:
Ekkor már nem vagyunk messze: egy pihenőhely mellett jobbra fordulunk, s egy kis ereszkedés után elérjük a zöld jelzést. Itt balra, felfelé fordulunk,
átkelünk egy jópofa "sziklakapunk" s 5 perces mászással érünk ki a Tamásfalvi-kilátóhoz (Tamásovsky vyhlad), ami tulajdonképpen egy 200m hosszú,
32m magas mészkőtömb. Ez a tökéletesen sima és függőleges fal az egyetlen hely a Paradicsomban, ahol a sziklamászás megengedett. A platóról beláthatjuk
a Paradicsom jórészét (a képen balról jobbra): kezdve a Matka Boziaval (épp csak a "háta" látszik a messziben), előttünk a Kolísky törik a Hernád és
a Fehér-patak völgyébe. Mögötte, jobbra hátul a Jablon magasodik, még hátrébb a Glac vonulata látszik egy kicsit. A Kolískytól jobbra a Certova sihot
a másik nagy vonulat, melynek ferde háta rejti a Certova diera barlangot, mely számos denevérfaj otthona. Egészen jobbra, tiszta időben a Magas Tátra
csúcsait is láthatjuk!
A kilátóról a sárga jelzésen ereszkedünk tovább, elhagyjuk az Ihla és Kazatelnica sziklaformákat, melyeket mára teljesen benőtt az erdő így a
szurdokból nem is látszanak. Tovább ereszkedve hamarosan elérjük Durkovecet, ahol valaha jópofa kemping lehetett, majd lesétálunk Cingovba. A parkoló
ismerős lehet, reggel is erre jártunk! A sárga jelzést követve, előbb a műúton, majd ismét az erdőben haladunk, mígnem egy vaslétrán ereszkedünk vissza
a szurdok bejáratához. Itt találkozunk a kék jelzéssel, balra fordulunk s pár száz méter múlva vissza is értünk a pakorlóba.