Az Alacsony-Fátra (Malá Fatra) vidékén tett bemelegítő túránk inkább látványos és lekesítő, mint megterhelő, de azért jó néhány száz méter szintkülönbséget kell magunk mögé gyűrnünk. De ebben a túrában épp az a szép, hogy úgy kapaszkodunk fel ilyen magasra, hogy közben észre sem vesszük!
A túra kezdőpontja a Hotel Diery, a parkolóban találunk helyet az autónknak. Ha mégsem, akkor az út mentén valahol biztosan el tudjuk hagyni járművünket. Ha felvettük a túracsukánkat, elcsomagoltuk az utolsó üveg innivalónkat és az "ez-még-azértis-belefér" csokit is, akkor nincs más hátra, mint nekivágni a hotel mellett a kék jelzésnek. Eleinte kerülgetjük egy kicsit a patakot, ami üde színfolt a zöldellő erdőben. A csendesen csörgedező patak vize annyira kristálytiszta, hogy volt közöttünk olyan bátor, aki megkóstolta! Nagyon kellemes, hűvös víz :) Ha mindenki kellőképpen oltotta már a szomját, akkor rövidesen kezdi igazi arcát mutatni a táj: a csendes kis patak 1-2 méter magas sziklákról - itt még csak - csörgedezik alá. Aztán egyszer csak elérkezünk a Dolné Diery,a szurdok alsó szakaszának a bejáratához. Itt hirtelen igen magas sziklafalak szegélyezik a mindössze 1-2 méter szélesre összeszűkülő bejáratot, amelyen már kiépített túristaút vezet keresztül. A vasépítmény alatt dübörög a patak! Itt a víz elég mély, alkalmas arra, hogy a vállalkozókedvűbbek megmártózzanak a csupán pár fokos vízben! (Láttam több olyan Bátort is, aki bizony egy szál fürdőgatyában merészkedett a patakba...én már a nézésbe is beleborzongtam :)) Követve a kék jelzést, kanyarodjunk jobbra és ne felejtsünk el visszanézni - nem kis sziklatömb tör az ég felé! De mielőtt beleszédülnénk, másszuk meg az első igazi vízesést az út mentén! Aki nem fél annyira a hideg víztől, akár be is merészkedhet egészen a vízesésig egy fotó erejéig. Garantált az adrenalin, higgyetek nekem, én kipróbáltam! Kicsit vizes leszel, de térdig állni a hideg vízben, miközben a kezedet veri a víz... kell hozzá egy kis őrültség, dehát az ilyen pillanatok teszik felejthetetlenné a kirándulásokat. A vízesés után ismét nyugisabb lesz a környék, és hamarosan kiérünk a szurdokból a ragyogó napsütésre. A kirándulókat itt egy kis dimbes-dombos, füves rét várja, amelynek a közepén régi faviskóban büfé csalogatja a megéhezett vándorokat.

Ha kifújtuk magunkat, akkor irány a Horné Diery, vagyis a szurdok felső szakasza. Ez a rész vadregényesebb, de nehezebb is, mint az alsó szakasz. Itt már komoly vízesések között haladunk, melyek magassága a több 10 métert is simán eléri. Nekünk semmi más dolgunk nincs, mint a víz dübörgése mellett felkapaszkodni a ragyogóan kiépített lépcsőkön. Ha a lábunk alá nézünk, a létra lépcsőfokai között láthatjuk, milyen erő van a vízben, ha sokezer évig koptathatja a sziklákat... nekem az a rész tetszett a legjobban, amikor a lépcső annyira közel volt a vízhez, hogy a víz egy része a lábam alatt (a lábamon :)) folyott le... aki szereti a vizet, annak felejthetetlen mászásban lesz része ebben a szurdokban!

FIGYELEM! A kiépített vaslétrák nagyon csúsznak, ha vizesek lesznek! Ezért mindig tartsunk kellő távolságot egymás között és mindig kapaszkodjunk!

Folyamatosan el vagy foglalva valamivel: hopp, egy újabb vízesés, egy újabb csúszós létra, alattam a hatalmas luk - és közben észrevétlenül gyűrjük le a függőleges métereket. Végül a sokadik vízesés után kicsit alábbhagy a meredek túristaút, a patak ismét megszelidül, mi pedig gyönyörű erdei tájakon sétálhatunk tovább. Ha valaki ősszel megy, akkor itt igazi színkavalkádban lesz része: a sárgától elkezdve a vöröses barna mindenféle árnyalatán át az egy-két még zöld levélig mindent produkál a természet.


Utunk innen meredekebben halad tovább: a szurdok nem adja olyan könnyen magát, még van egy kis emelkedő hátra! De a fáradozásainkért rögtön kárpótol is minket a hegy: a következő vízesésen már nemcsak lépcsőn, hanem láncok segítségével kell felkapaszkodni! Bizony, elő kell kapnunk minden tudásunkat, és a láncokba kapaszkodva kell felküzdenünk magunkat az embernyi magasságú szikladarabokra. (Azért a dolog annyira nem veszélyes, nem kell hegymászó tapasztalat a túrához.) De kell is a láncok okozta izgalom, hogy legyűrhessük az utolsó néhány métert, és felérjünk a sedlo Medzirozsutce nyergére. Innen már látszik a túra célpontja: a Maly Rozsutec. A sziklák között érdemes megpihenni egy kicsit: egyrészt nagyon szép a kilátás, másrészt a kellemesen meleg sziklákon nagyon jóízűt lehet csemegézni az otthonról hozott szendvicsekből... s közben az ember azon agyal, hogy tényleg fel akar-e oda, oda szembe menni... mielőtt valaki meggondolná magát, a hegy korántsem olyan durva, mint amilyennek mutatja magát. A nyeregről fél óra alatt fent lehet lenni a csúcson!

Ha kellő bátorságot gyűjtöttünk, akkor célozzuk meg a táblát a nyereg tetején, majd balra rohamozzuk meg a hegyet. Az út kis kerülővel közelít a csúcshoz, majd meredekebb, köves kaptatóba megy át a hegy lábánál. Kis mászás után elérjük a túra csúcspontját: a Maly Rozsutec ott tornyosul fölénk, tőlünk alig fél méterre, és előttünk csak a majdnem függőleges sziklafal... hogy fogjuk ezt megmászni?? Ááá, ez képtelenség. Ott... igen, ott... mintha egy láncnak a vége lógna arra... és ekkor indul a túra igazi kalandja, ami mindenkiben megemeli az adrenalin szintet! Itt nem marad más hátra, mint az előre: meg kell ragadni a láncot, és a lánc és a többiek segítségével igenis le lehet küzdeni a csúcs valóban majdnem függőleges oldalát. Akinek könnyen megy a láncmászás és nem tériszonyos, érdemes közben oldalra és lefelé is pillantania, mert a kilátás fenséges. Hoppá, az előttem lévő megállt. Mi lehet a gond? Az oldal tetején vagy egy magasabb szakasz, a fiúk ott elöl épp most küzdenek vele...iiigen, mindjárt, még egy kicsit, ooops lecsúszott a lába, kapaszkodik a kezével, jól van, meglesz, na még egyszer...húúúúúúúzzzzzzd meg, még egy kicsit... iiigen, megvan, fölért az első ember! Ő már tud segíteni a többieknek, ismét megindul a kis csapat és pár percen belül mindenki megvan. Húúúú, ez fantasztikus volt! Még egy-két kanyar a hegyoldalban, törpefenyőkkel, és fent is vagyunk a csúcson: Maly Rozsutec, 1343 méter a tengerszint felett! Még ki sem ment belőled a mászás izgalma, és egy újabb csoda vár Rád: a kilátás. Egyik irányban látod, honnan jöttünk...onnan????? Te jó Ég, milyen lent van! Hátrébb a nagyobbik Rozsutec magasodik mifölénk, a másik oldalon pedig Észak-Szlovákia hegyvidéke húzódik... szavak helyett álljanak itt a képek, s mindenki maga döntse el, megéri-e felkapaszkodni ide, a Maly Rozsutec tetejére.
Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor már nincs más hátra, "csak" a visszaút. Azért ez sem lesz olyan egyszerű: a csúcsról a másik oldalán ereszkedünk alá, de ez a fele is legalább olyan meredek a hegynek, mint a másik. Na jó, kicsit lankásabb, csak 50 fokos a lejtő. Az elején érdemes lassabban haladni az apró köves hegyoldalban, mert a kis köveken könnyen megcsúszhat az ember. Itt nincsenek kötelek csak egy-két helyen, úgyhogy teljesen magunkra vagyunk utalva. A terep kitűnően alkalmas az izgalmak újbóli fokozására. Ahogy ereszkedünk lefelé, úgy válik a terep is egyre szelídebbé. Végül visszaérünk a fenyőerdőbe, és innen már a szokásos túristaútvonalon juthatunk vissza. Lejjebb a hegyoldalban faházakat láthatunk az út mentén. Volt szerencsém egyszer itt egy szlovák "kerti partin" résztvenni, igencsak hangulatos. A tűzön isteni vacsora készül, a patakból jéghideg víz folyik, fantasztikus a sör, vidámak és jókedvűek az emberek - minden megvan egy hangulatos és felejthetetlen estéhez. A zöld jelzést kitartóan követve juthatunk vissza a túra kiindulópontjához, a Hotel Dieryhez.

Ha valakit esetleg az eddigiek nem győztek volna meg arról, hogy ide feltétlen el kell jönni, akkor íme, még néhány kép:



Szállásaink

Maly Rozsutec

Velky Rozsutec

Sutovsky-vízesés

Vratna-völgy