Ezt a körtúrát levezetésnek néztük ki, úgy gondoltuk, hogy egy könnyed, délutáni kirándulás lesz belőle. Azért nem teljesen így alakult, mert összejött a túra időben, magasságban és terepben is.

A kiindulópont a Vrátna-völgyben (Vrátna dolina) fekvő Stary Dvor, ahol az út bal oldalán tágas parkolót találunk (innen ismerhetjük fel a helyet, no meg arról, hogy a jobb oldalon egy régi felvonó darabjai voltak még szanaszét akkor, mikor mi ott jártunk). Először nem is tűnik vészesnek a dolog: a zöld jelzés a hegyoldalban, füves legelőkön indul el, aztán később mégis bedurvul az út. Visszatekintve a Velky Rozsutec sziklái törnek a magasba. Rövid gyaloglás után elérkezünk egy kilátóhelyhez, ahonnan remek panoráma nyílik az egész Vrátna-völgyre: a Velky Rozsutecre, magára a völgyre és a völgyet lezáró Kriván csúcsra (ami egyben az egész Alacsony-Fátra legmagasabb csúcsa is a maga 1708 méteres magasságával) és a hozzá tartozó gerincekre. Nem számítottunk rá, hogy ilyen kilátásban lesz részünk, mert az ösvény elég hamar eltűnt az erdőben. Ahogy haladunk felfelé, a terep is kezd megváltozni: egyre nagyobb kövek nehezítik az előrejutást, és helyenként megjelennek több tíz méter magas, egyedülálló sziklatömbök is. Ígéretes környék :) Nemsokára felértünk a Sokolie hreben-re, ahol balra fordulva a sárga jelzésen folytatjuk utunkat. (A vállalkozó kedvűeknek ajánlom, hogy tegyenek egy kitérőt jobbra, a kék túristaút felé. Érdekes sziklás hágókon vezet az út, miközben helyenként láthatunk is egy keveset a fák között a környező tájból. Ez a szakasz inkább a kalandos előrejutást biztosítja, aki vevő az ilyesmire, semmiképp se hagyja ki ezt a kitérőt!).

Ha a Sokolie-n haaldunk tovább, akkor a sárga út a gerincen halad végig. A köves terep és az emelkedők szinesítik a túrát, de nem különösebben vészes az előrejutás. Kitartó gyaloglás után elérkezünk a legmagasabban fekvő részhez, az 1170 méter magas Sokoliehoz. A táblánál termetes kövek jelzik a legmagasabb pontot, a másik irányban pedig a teljes völgyet látni lehet: balról kezdve a Maly Rozsutecet, a Velky Rozsutecet, a Vrátna-völgyet és végül a jobb oldalon a Krivánt és társait.


A nap ragyogóan süt, a kilátás fantasztikus, kedvünk támadt egy kis táborozáshoz: eldőltünk a hegyoldalban, süttettük magunkat a napon, közben eszegettük-iszogattuk a megmaradt elemózsiánkat. Kellemes meleg szellő fújta az arcunkat, mi pedig élveztük a tájat és a nyugalmat, ami az egész környékből áradt. Az ember elfelejti minden gondját-baját, amíg itt van kint, ebben a hihetetlen világban.

Ahogy a nap halad a pályáján, mi is ráeszmélünk, hogy ideje indulni. Utunk innen már inkább lefelé vezet, de továbbra is őrködve vigyáznak ránk a hatalmas strázsakövek. Ahogy lejjebb érünk, elmaradnak vigyázó kőtársaink, és az út is szerpentines lesz, mikor visszaérünk az erdőbe. A fák között már látszik a tisztás: sedlo Príslop. Innen a kék úton érünk vissza a völgybe, ahonnan indultunk. Időközben majdnem ránksötétedett, így az utolsó percekben már a szemközti hegyek legmagasabb csúcsait rózsaszín-arany fényben fürdető naplementében gyönyörködhettünk. Kell ennél szebb zárkép?



Szállásaink

Maly Rozsutec

Velky Rozsutec

Sutovsky-vízesés

Vratna-völgy