Góré túraoldala - Vizitúra az Öreg-Túron
 
201754.224.172.145#2017#08#16#23#40

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Vizitúra az Öreg-Túron
Régió: Öreg-Túr, Kelet-Magyarország

1. nap
Táv: 10 folyami km
Idő: Sonkád - Kölcse: 3-3,5 óra
A túra időpontja: 2009. július 25.

2. nap
Táv: 13 folyami km
Idő: Kölcse- Túristvándi: 3,5 - 4 óra
A túra időpontja: 2009. július 26.

Olyan helyeken szeretnél járni, ahova száraz lábbal soha nem jutnál el? Szereted a kihívásokat? Imádod a vizet? Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszoltál, akkor itt a helyed: hajóba be és irány a vizitúra! Magyarország egy távoli, eldugott szegletében, a Felső-Tisza gyönyörű vidékén kanyarog az Öreg-Túr. A folyó lassú sodrásával ideális terep egy kellemes hétvégi evezéshez, ugyanakkor a rengeteg kanyar meg is dolgoztatja a hajó kormányosát. Lássuk csak!

Rövid útmutatás és instrukció után megfogjuk a négyszemélyes hajót, hórukk és már haladunk is a víz felé. Az Öreg-Túrt támadjuk éppen, Sonkád alatt. A folyó itt meglehetősen nyugodtan cammog, úgyhogy nem kell félni attól, hogy a vízre bocsájtott hajót elsodorná. Épp ellenkezőleg, a hajó nyugodtan várja utasait. Egy evező, mégegy, első utas, hoppá, ez biza nem a szárazföld, nem lehet csak úgy lépkedni a hajóban! Hajolj rá a hajóra, amennyire csak tudsz, próbálj középen maradni, mi tartjuk, óvatosan, ezaz! Az első ember a helyén. Jöhet a következő! Szép lassan megtöltjük a hajót, mind a négyen elfoglaljuk a helyünket és... indulunk! Először mindenki csak ismerkedik a vízzel, a hajóval, milyen is az evezés? Mennyire erősen kell húzni a lapátot? Nem is olyan vészes... no akkor próbáljuk meg összehangolni a dolgokat! Aki elöl ül, ő a hajó szeme, mivel ő látja a legjobban, milyen vizi és víz alatti akadályok felé sodródunk. Másrészt ő az ütemadó lapátos is, mindenkinek hozzá kell igazodnia. Ő diktálja a tempót. Hűű, kezd a hajó száguldani, ahogy felvesszük az első ember ritmusát. Azért a kormányosról se feledkezzünk meg, hiszen az ő kezében van a hajó sorsa: ha valamit nem kerül ki, akkor hamar vizesek lehetünk...

Túl vagyunk az első kanyaron, nem is olyan vészes. A hajó gyönyörűen siklik a vízen, nekünk csak ütemesen tartanunk kell a tempót. Közben egy teljesen más világba kerülünk, ahogy a hajónk szeli az Öreg-Túr habjait. A folyón majdnem egyedül vagyunk (nem kell rohanni a másik nyakára), tökéletes a csend, fejünk fölé behajolnak a vízparti öreg fák. Sokszor le is kell húznunk a fejünket, hogy elférjünk. Az ember koncentrál, és szép lassan megszűnik a világ, csak mi vagyunk: a folyó, a hajó és az akadályok. No még pár kanyar, és megvan az első akadály: a víz alatt öreg fatörzsek lapulnak, de ez most elég magasan van, át fogunk menni rajta vagy megfeneklünk? Kicsit jobbra, húzd meg, fordítsd az orrát, itt van, rajta vagyunk, nagy koppanás, súrlódás, és... és siklunk tovább. Átmentünk! Huh, ez teljesen jó volt! Hol a következő? Aha, már látom is. Kicsit balra, jó lesz, ha átmentünk rögtön jobbra, élesen, különben kisodródunk a kanyarban. Figyelj, itt van, koppanás, súrlódás, mehet jobbra, erősen! Húzd meg! Húzzad! Jó lesz, tartsd az irányt. Újabb kanyarok és hosszabb, egyenes szakaszok, ahol egy kicsit lehet pihenni. Az első etap fő akadálya azonban még hátravan: egy izmosabb fatörzs ráborult a Túrra, és csak a gyökerénél lehet kikerülni: egy éles jobb kanyarral ráfordulsz a fatörzsre, majd behúzod balra, a fenekét kitolod a sekélyesbe, erősen ráevezel és áttolod a hajó orrát a fatörzs alatt. A fejeket nem árt lehúzni, mert a törzs nagyot üthet... no próbáljuk meg! Szépen fordulunk jobbra, jó lesz, még egy kicsit, OK, vissza balra, balra, erősen balra, sodródik a hajó hátulja a sekélyes felé és... hopp, fennakadtunk. Annyira kicsi a víz, hogy négyőnk súlya alatt a hajó már megfeneklik a pártíz centis vízben. Evezők ki, toljuk, nyomjuk, húzzuk, amíg a hajó végül nem kezd el siklani. Igazítsd az orrát, még balra, vigyázz a feneke visszacsúszik a sekélyesbe, jó lesz, még egy kicsit, most a jó, húzd meg! Húzzad! Elindulunk a helyes irányba, közeleg a törzs, fejeket lehúzni, told el a törzset magadtól, ez az, ha átértünk lightos jobbos, tartsd az irányt, átértem, én is, én is, készülj a fordulásra, átértem, fordulj, húzd meg, húzzad, ez az! Megcsináltuk! Átértünk az első komolyabb akadályon, ami azért többeket megviccelt, nem csak mi futottunk a sekélyesbe. A következő kanyar után már látszik a mai napi pihenő. A hajók szépen fel vannak futtatva a partra, hogy amíg mi falatozunk, a víz még véletlenül se tudja elsodorni őket. Kellemes meleg van, van aki megmártózik a Túrban, van aki csak eszeget. Lassan indulunk tova, hiszen vár még ránk néhány kilométer! Most egy kicsit lazább szakasz következik, sok az egyenes rész, illetve a kanyarok sem olyan durvák. Se előttünk, se utánunk, így abbahagyjuk az evezést és már csak a folyó saját sodrása visz minket előre. Teljes a csend. Nyugalom van. A madarak csicseregnek, a nap be-besüt a folyó fölé boruló fák levelei között. Olyan idilli minden. Néha a víz csubog egy kicsit, ahogy a kormányos igazít az irányzékon. Némi zsivalyt hallunk elölről, innen sejtjük, hogy egy újabb akadály következik. Jönnek is a kanyarok, rengeteg víz fölé nyúló ággal, amit vagy kikerülsz, vagy átsiklasz alatta. Persze hogy ez utóbbit választjuk, kell az izgalom! Közben azért megszaporodtak a víz alatti akadályok is, az elöl ülőnek folyamatosan figyelnie kell, a kormányosnak pedig nincs ideje nézelődni: hol jobbra, hol balra kell irányítania hajónkat. A csapat szépen összeszokott az indulás óta, így egyre simábban vesszük az akadályokat. Időnként fel-feltűnik egy-egy nyaraló a parton, sőt, néha rémesen hangos szivattyúk is dübörögnek, ahogy nyomják fel a vizet a magaspartra. Közeledünk Kölcse felé. Látszik a tábla az országút szélén. Lassan vége a mai etapnak. Kár érte, mert most kezdünk csak belejönni! A folyó egy nádasos-ingoványos szakaszhoz ér, tele a víz hatalmas lapulevelekkel és tavirózsákkal. Szinte nem is látszik, merre kell menni, akkora a dzsungel előttünk. Evezni is nehéz, mert a sok növényben állandóan elakad a lapát. Itt kanyarodjál, nevet a kormányos. De a víz tisztulni kezd és a kanyarban már látszik a tábor. Hirtelen rengeteg hajó lesz előttünk, mindenki a kikötésre vár. Kivárjuk a sorunkat, és szépen a lépcső mellé evezünk. Kiszállás, kipakolás, borítsd ki a vizet a hajóból, mehet a többi mellé sorba. Letesszük a hajót, és már pihenve nézzük a mögöttünk lévőket, ahogy ők is beparkolnak. Innen folytatjuk másnap.

A második nap már érdekesebb, de az előző napi gyakorlás miatt könnyebben is vesszük az akadályokat. A folyó könnyű kanyarokkal kezd, ez pont jó bemelegítésnek, aztán kicsit bedurvul: összeszűkül, felgyorsul és tele van a meder akadályokkal. Most már nem ilyedünk meg tőlük, sőt, élvezzük a folyamatos kanyargásokat, akadályokat. Már-már keressük is a kalandos részeket. Újabb lápos, dzsungeles rész, és halljuk a figyelmeztetést: lassabban, ugyanis vízeséshez érkezünk. Mindenki beáll a sorba, a kanyart ügyesen kihasználva keresztbe kell fordítani a hajót, kiszállni a vízbe, átemelni a hajót a mesterséges gát adta vízesésen, a másik oldalon pedig visszaszállni. Mindenki megvan? Akkor mehetünk! Húzd meg, állj középre, ez az. Újabb faágak, fatörzsek, kanyarok, és egy hatalmas sikoltás. Előttünk valaki beborult a vízbe. Mire mi odaérünk, már állnak és épp kászálódnak vissza a hajójukba. Egy kis előzés, egy kis kerülés és máris az üres, nyílt vizen találjuk magunkat. A nagy kanyargásban alig vesszük észre, hogy eleredt az eső. Vizitúra, nem? Azért bekanyarodunk a meder szélére, a sűrű fák alá. Itt nem is ér annyira az eső, másrészt nehezebb is haladni, figyelni kell. Egyszercsak elfogy a meder széle, vissza kell mennünk, mert olyan bozótos a folyó széle. Beérünk egy nádasba, ahol a Túr nem szélesebb egy méternél. Ellenben annál kanyargósabb! Folyamatos, egymásba kúszó S-kanyarokat írunk le a nádban, miközben a hajó hosszabb, mint a kanyar széltiben... izgalmas egy záróetap volt a teljes legénységnek, az biztos! Néha itt-ott fennakadtunk a nádasban, mikor a hajó kifarolt, de közösen valahogy mindig visszacibáltuk a hajót a helyes útra. Végül kiegyenesedett ez a sok kanyar is, és már csak pár evezőhúzásnyira voltunk a túristvándi vizimalomtól. A malom teljes egészében elzárja a folyómedret, így meg is érkeztünk a kétnapos vizitúra végére. A humorból ide is maradt, volt ugyanis olyan csapat, akik akkor estek bele a folyóba, mikor megpróbálták felvinni a hajójukat a partra...

Néhány gyakorlati tanács a vizitúrára: a hajóban nincs túl sok hely, így a felesleges kacatokat nyugodtan otthon hagyhatjuk. Egy fürdőruha vagy rövidnadrág teljesen alkalmas öltözék a hajóba. A víz nyáron nem hideg, és legfeljebb hasig ér, így borulás esetén sem kell túl nagy problémától tartani. A meder alja azonban iszapos, ezért mindenképp érdemes szandálban vagy mezítláb nekivágni a túrának. Aki papucsban jön és borul, szinte biztos, hogy búcsút mondhat a papucsának (elnyeli az iszap). Vízmentesen lezárható vödröt minden hajó kap, de ennek a befogadóképessége is véges... Túristvándiban nagyon finom kenyérlángost készítenek, ezért némi pénzmag jó ha van velünk, de egyébként papírokat senki nem fog kérni.

Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését a túra iránt, további információt itt talál.