Góré túraoldala - Vrata-völgy, Júliai-Alpok, Szlovénia
 
201754.160.245.121#2017#12#11#02#56

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Vrata-völgy (alsó rész)
Táv: 9 km
Szintkülönbség: 315 méter
Idő: 4,5 óra
A túra időpontja: 2008. július 27.

Ragyogó napsütés, vakítóan kék ég és zöldellő erdők fogadtak minket, mikor letértünk az autópályáról a Júliai-Alpok egyik legkedveltebb régiójának, a Kranjska Gora környéki övezetnek a szélén. Az országút már keskenyebb és kanyargósabb volt, a hegyi környezetnek megfelelően. Nem sokkal két óra után érkeztünk meg túránk kiindulási helyére, Mojstranaba. A takaros kis falu a Júliai-Alpok északi oldalának lábánál, Ausztria, Olaszország és Szlovénia közös határától nem messze, Bledtől kb. 30 kilométerre észak - északnyugatra fekszik. Mojstrana tele van vendégfogadókkal, a porták előtt mindenhol virág és faragott információs táblák igazítják útba a messziről jött vándorokat. Mojstrana üde színfoltja a kopár, sziklás csúcsokkal tarkított hegyvidéknek itt lent a völgyben (bővebb információ a településről itt).

Miután összeszedtük magunkat, felkerült a túrabakancs a lábunkra és az utolsó zacsit is sikerült begyömöszölnünk a túrazsákokba, nem maradt más hátra, mint a vállunkra venni a zsákot. A tavalyi Tátra-kalandhoz hasonlóan most is eléggé húsbavágó élmény volt mindez: nem kellett sok idő ahhoz, hogy a túrazsák kényelmetlenné váljon és nyomja az ember vállát. De egy szavam sem lehetett, hiszen önként vállaltam mindezt, sőt: én akartam! (A túrazsák azért nem olyan vészes, másnapra az ember megszokja és most már tudom, hogy nem a túrazsák volt a legnagyobb problémám az elkövetkező pár nap folyamán... :) Elindulunk, elhagyjuk Mojstranat és elindulunk a Vrata-völgy mélyén a Júliai-Alpok magasba törő csúcsai felé. Az út egy ideig a folyó partján visz, mindenfelé a hétvégi sziesztájukat töltő, pihenő emberek, a merészebbek fürdenek is a gyönyörű, zöldes vizű folyóban, ami hegyi vízhez méltón nem lehet melegebb néhány foknál. Természetesen nekem is bele kell mennem a vízbe, de én azért inkább csak a kezemet dugom a friss és kristálytiszta vízbe. Ahogy kanyargunk a folyó partján, vakít a nap a hegyekből lehozott és az évek során teljesen simára koptatott, fehér köves parton, miközben előre nézve már láthatunk egy-egy magasabb csúcsot, ami kikandikál a fenyők közül. Az út később eltávolodik a Vratatól és az erdőben halad tovább, amíg egyszer csak el nem érjük a Koca pri Pericniku egykori menedékházat. A ház azonban intő jel: itt kell elkanyarodnunk jobbra, a Vrata-völgy egyik nevezetessége felé. Következik egy kis hegymászás, az erdőben még vizes minden, de a távolban már felmorajlik a magasból aláeső víz hangja. Igen, egy vízeséshez közeledünk, és egy kb. 10 perces kitérő után el is érünk a Pericnik vízeséshez (szlovénül: Slap Pericnik). Ahogy kiérünk a sziklafal mögül, a kis fahídon megcsap minket a vízesésből felszálló vízpára, ami valójában mindent és mindenkit beborít a vízesés közvetlen közelében. A Pericnik-vízesés valójában két részből áll, a Felső-vízesésnél 16 métert esik a víz, az Alsónál - ahova most érkeztünk meg - nem kevesebb, mint 52 métert zuhannak a vízcseppek. A legtöbb kiránduló, mikor ideérkezik, egyszerűen csak megáll a kis híd közepén és bámul. Hihetetlen látvány, ahogy a végeláthatatlan magasból csak jön és jön a víz. Mire az ember felfogja, mit is lát, addigra teljesen elázik a párától. Kicsit közelebb megyünk, és itt már látszik az újabb kihívás: a vízesés elég nagy szögben esik, így a mögötte lévő sziklafal mellett be lehet sétálni a vízesés mögé! Persze, hogy be kell másznunk oda! Mégsem mindennapos, hogy egy vízesést hátulról, a víz mögül nézhet meg az ember! Mikor már a hátunkon is a hideg víz csorgott, elindultunk a vízesés felső részéhez. Itt bizony fel kell mászni az alsó vízesés tetejéig, úgyhogy meg is kaptuk a bemelegítést sziklamászásból. A felső résznél a víz egy kis tóban gyűlik össze, mielőtt megkezdené útját a nagy zuhanás felé. Itt is minden kristálytiszta, a víz nagyon szép zöldes színű. Elég magasan vagyunk a hegyoldalban, de a kilátást elzárják előlünk a fenyőfák. Annyi azért látszik, hogy nem semmi erők uralkodhattak itt annak idején, mert meredeken kivájt, függőleges sziklaoszlopok tarkítják a hegyoldalt. A távolban felsejlik Mojstrana és a falu, ahonnan pár órával korábban elindultunk...

Eme kis kitérő után folytatjuk utunkat a völgyben, hiszen odébb van még a mai célállomás. Haladhatunk az autóúton is, ami azért tartogat meglepetéseket a maga 25%-os emelkedőivel, illetve hamarosan a piros jelzés, ami egyébként az Alpokat átszelő út része is, lekanyarodik ismét a Vrata-folyó mellé. Ez a szakasz kalandos, ugyanis a kijelölt út többször is bemegy a folyómederbe, és nincs más lehetőség, mint a köveken - sziklákon, közvetlenül a vízparton továbbmenni. Helyenként van kiépített út is, majd visszatérünk a nyugalmasabb, vízparti erdős részekhez, míg végül teljesen elkanyarodunk a medertől. Átkelünk egy köves vízmosáson, majd beérünk az erdőbe. Itt nem teljesen egyértelmű, merre is tovább, a helyes útirány balra és felfelé van. (Aki esetleg a térképet próbálná meg segítségül hívni, mint mi is, túl sok támpontot nem fog találni. A piros jelzés itt még nem ér vissza a völgyön végigfutó autóúthoz!) Az út mentén érdekes sziklaképződményeket láthatunk, ezeket a hatalmas mélyedéseket valószínűleg a folyó vájta egykoron be a sziklafalba. A fák között már fel-feltűnik néhány hegycsúcs, próbáljuk kitalálni, vajon melyik melyik lehet. A távolság csalóka, mi úgy érezzük, hogy már rengeteget jöttünk, de mikor kiérünk a műútra már látjuk: még bizony jópár kilométer hátra van a menedékházig. Az út utolsó szakasza nem vészes, hiszen az autóúton haladunk, ide már csak kitartás kell. Aztán az utolsó kanyar után meglátjuk a parkolót, ami már a mai napi uticélunk jele: a fák között, eldugva ott áll előttünk 1015 méter magasban az Aljazev Dom. A házikó teraszán vidám túristák kortyolgatják söreiket és kacérkodnak különféle ételekkel. Hamarosan mi is csatlakozunk hozzájuk, és elmerülhetünk Szlovénia kulináris ínyencségeiben: vacsorára a helyi specialitást, Zlatorog sört és gulyást választunk. A menedékházak többnyire ugyanazokat a fogásokat kínálják: káposztalevest, káposztát kukoricagrízzel, kolbászt és még néhány helyi specialitást. Mire végzünk jól megérdemelt vacsoránkkal, besötétedik. Odakint kellemes hűvös és hihetetlen nyugalom van: nem szól semmi, nincs mesterséges zaj, csak a sötét fekete éjszakában derengő sziklás hegycsúcsok látszanak és a fák között elsuhanó szél hallatszik. Csend. Nyugalom. Lassúság. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem kellett minket sokáig bíztatni: feküdjünk le! (A fürdést azért mindenkinek ajánlom, mert később erre nem lesz lehetőség!)

Az Aljazev Domban töltött éjszakánk nem lett volna teljes egy kis kaland nélkül: éjjel arra ébredtünk, hogy valaki szimatolja a kajás zacsinkat. A többiek kerestek egy zseblámpát a sötétben, hogy lebuktassák a habzsolót, ám legnagyobb meglepetésemre a fénytől megriadt falatozó, egy kis mókus rohant át a hasamon...


Vrata-folyó 1 Vrata-folyó 2 Pericnik-vízesés, alsó rész A Pericnik-vízesés mögött Pericnik-vízesés Vízfalak mögött 52 méter zuhanás után A Felső-vízesés felé Felső-Pericnik Vrata-folyó 3 Vrata-völgy 1 Vrata-völgy 2 Ez vár majd ránk! Aljazev Dom Aljazev Dom - a nyugalom szigete Vrata-völgy éjjel

Kedvcsináló Szállásaink 1. nap 2. nap 3. nap 4. nap