Ezalkalommal talán Ausztria (és a világ?) legnehezebb vasalt útjához látogattunk, de mi azért az F erősségű részt kihagytuk és inkább a "hagyományos", D-s útvonalon "vészeltük" át az Arena sziklafalat... ez az igencsak kellemes és az F változat miatt talán kuriózumnak is számító út a Bürgeralm erdeiben megbúvó, és a távolról közel sem olyan izgalmasnak tűnő sziklafalon bújik meg, viszont annál több élményt nyújt! A ferratát legegyszerűbben Kapfenberg (S6) felől közelíthetjük meg, innen a 20-as főúton Mariazell felé induljunk, majd térjünk le Aflenz Kurort felé. Ahogy beérünk a faluba, egyből szembetűnik, hogy ez egy aranyos, nyugodt, valóban üdülő település. Az út édes kis házak között kanyarog, mindenhol virág - és természetesen körülöttönk a hegyek! Erről egyelőre csak a Sesselbahn Bürgeralm táblák árulkodnak. A felvonó csak hétvégente és ünnepnapokon jár, de a parkoló előtt balra indul egy köves út - ez lesz az elkövetkező igencsak "megrázó" 10 km kezdete... a Panoramaweg elvileg fizetős, a hegyoldal közepén egy sorompó figyelmeztet erre, melyhez lent a városban lehet érmét kapni... mindenesetre ma nyitva az út (lehet azért, mert nem jár a felvonó). Innen még egy jó negyed órányi autózás vár ránk a hegyoldalban kanyarogva (ki mennyire félti az autóját :)), miközben egyre több magas, havas sziklás orom bújik ki a fák közül. Végül, egy 180 fokos jobb kanyarral érünk a parkolóba. Ezzel az első "megpróbáltatásnak" vége, de az igaziak még csak most kezdődnek! :)

A parkolóból a sorompóval lezárt úton induljunk a Bürgeralm házai felé, majd tartsunk jobbra. Ha elhaladtunk az Alpengasthof mellett, akkor a kereszteződésben jobbra, majd néhány tíz méter után balra tartva, át a füvön meglátjuk a piros-fehér-piros jelzést. Ezen induljunk Aflenz felé, majd ahogy kezdődik a hegyoldal, már látni fogjuk a Klettersteig táblát. Itt forduljunk balra a kitaposott ösvényen, s egy perc alatt el is érjük a beszállást!

A steigről két helyen, ill. a végén is kiszállhatunk. Ha csak az első két "kijáratig" megyünk, akkor az út B/C-snél nem lesz nehezebb, ha viszont végig megyünk, akkor egy D-s szakasszal is számolnunk kell! És igen, a tapasztalat az, hogy Ausztriában, az egyes régiókban a nehézségek nem mindig ugyanazt jelentik, így ez a D-s szakasz nem egyezik egy hohe wand-i D-vel, de még csak a közeli johnsbachi D/E-es résszel sem stimmel... nehéz lesz! De ne szaladjunk ennyire előre, nem akarunk elriasztani senkit sem! A kezdés, az Einstiegsturm, egy igazi B-s fal, izgalmas vonalvezetéssel, ugyanis rögtön az elején kívülről kerülünk egy sziklafalat, majd vasakkal segítve, de rögtön le is mászunk a fal aljához. Pár lépést drót nélkül teszünk meg, következik a Lärchenturm B-s tömbje, ahol főleg vízszintesen mászunk (A/B). Nincs mindenhol vas, viszont a természetes lépések nagyon könnyen használhatóak. Újabb pár lépés drót nélkül, de aztán a steig belehúz: a Dachlquerung oldalában már B-s, de több helyen C-s falon oldalazunk, a lépések továbbra is nagyon jók, de itt már karból is sokszor kell tartanunk magunkat, ill. enyhén negatívvá is válik a fal. Aggodalomra azonban semmi ok, az út inkább izgalmas és élvezetes, mintsem technikailag nehéz. Egy rövidebb s könnyebb (B) oldalazás után egy kétdrótos híd (egyik dróton állsz, a másikba akasztasz / kapaszkodsz) vezet a szemben lévő falhoz, s miután itt elhagyjuk a második kijáratot is, egy kiszögellés megkerülése után jön az igazán kemény rész: az út hirtelen meredeken függőlegesbe vált, és ugyan vannak U-vasak segítségként, a fal keményen negatív, ezért minden lépésért meg kell küzdeni, miközben tartanunk is kell magunkat (D). Egy-egy vas kimarad, ilyenkor keresni kell a falon a lehetséges lépéseket (mindig van!). A függőleges szakasz rövid (kb. 10 méter), de utána hasonló nehézségű vízszintes rész követezik: a drót mindig kijjebb van, mint a hozzá tartozó lépés, így enyhén negatívként viselkedik a fal. És a hab a tortán: ugyanilyen körülmények között kell lefelé is araszolni, de tény, hogy bevert vasak segítik a lejutást. Figyeljünk arra, hogy ezt a D-s szakaszt alulról kerüli az F nehézségű Aréna Variante (ne arra menjünk...). Ha túl vagyunk az izgalmakon, akkor egy könnyebb, B-s peremkerüléssel jutunk a függőhídhoz, ami tulajdonképpen a felvonó alatt vezet át. A híd fa lépésekkel "merevített", de kicsit ingatag, ráadásul a közepén át is kell akasztani - mindenképp izgalmas ez a pár méter! A híd után az utolsó próbatétel vár ránk: a Schlussdiagonale oldalában C-s terepen kaptatunk fölfelé, a lépések nem nehezek, de sokat kell "lógni", a fal szinte végig enyhén negatív... egyszer oldalazva fel, aztán vízszintesen haladunk, majd ismét fel s oldalt, így kapaszkodunk egyre feljebb. Jön egy átmenetileg könnyebb etap (B), s végül a steig utolsó feladata: egy C/D-s, egyértelmű lépésekben kicsit fukar beszállás után húzzuk magunkat egyre feljebb az utolsó sziklatömbön, mígnem feljebb vasakkal segítve, már-már könnyed lépésekkel jutunk fel a fal tetejére, az ún. Panoramaplattformra, a Ranstein alá és egyben az út végére. A kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, 270 fokban: a képen balról jobbra a Hochlantsch (1720m), előtte a Rennfeld, középen a Floning (1584m), jobbra hátrébb az Eisenerzer Reichenstein (2165m) és a Messnerin 1835 méteres csúcsa:

Ez az út a D-s szakasz miatt kicsit nehéz, de akinek van megfelelő karizma, mindenképp mássza ki, mert az élmény önmagáért beszél (azért egy pihenőszár sok kellemetlenségtől óvhat meg...)!



Via ferrata

Összes ferrata