Góré túraoldala - Enrico Contin Klettersteig
 
2022100.24.115.215#2022#05#24#13#15

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Enrico Contin Klettersteig
Régió: Nassfeld, Karintia (Kärnten), Ausztria
Nehézség: A/B
Táv (steig): 6,2 km
Táv (össz): 800 m
Szintkülönbség (steig): 250m
Szintkülönbség (össz): 950m
Idő (steig): 40 perc
Idő (össz): 3,5 - 4 óra
A túra időpontja: 2011. augusztus 11.

A felvonó felső állomásának GPS koordinátái: 46°33'39.9É, 13°15'11.3K
A beszállás kb. GPS koordinátái: 46°33'16.4É, 13°14'30.3K
A számtalan szurdokos steig után a mai nap egy olyan ferratat választottunk, ami nem patak mellett halad, hanem fent a hegyekben. Ez a steig a Nassfeld-régióban fekszik, és az itt található több út közül a könnyebbek közé tartozik. Mivel a környék igen kedvelt sí- és kiránduló paradicsom, így természetesen az osztrákok építettek ide felvonót. A steig többféleképp is megközelíthető, mi a felvonót választottuk :) A felvonós utazás 3 szakaszból áll, mindegyiken kabinok visznek fel. A hegyoldal meglehetősen "hosszú", beletelik majd 25 percbe, mire felérünk a csúcsra. A hegytetőn csodálatos félkör-panoráma fogad minket, csak dél felé, Olaszország irányába takarja el egy sziklagerinc a kilátást, de ez nem zavar minket, hiszen annak a tetejére fogunk felkapaszkodni!

A steighez elindulunk a lefelé vezető úton, majd kb. 10-15 percnyi séta után már figyelnünk kell, ugyanis az egyik kanyarban balra kell fordulnunk: rá a füves részre, csupán egy keskeny ösvény jelzi, nem mi vagyunk az elsők errefelé. Közvetlenül előttünk a 2050m magas Winkelturm (Torre Winkel) tömbje magasodik. Érdemes a jelzésekre figyelni, ugyanis vezet egy ferrata a Winkelturmra is, de ez kicsit nehezebb (D), mint a mai célunk. A jelzéseknek megfelelően balról kerüljük a csúcsot, majd hirtelen egy jó kis lemászáshoz érkezünk. Ugyan segítségnek van drót, de a lemászás korántsem problémás, így nem is kell hozzá a felszerelés. Az A/B-s lépéseken hamar leérünk a Winkelturm mögötti vízmosásba, tulajdonképpen ekkor kezdődik csak el az igazi megközelítés: az Enrico-Contin Klettersteig ebben a vízmosásban húzódik, a Winkelturm és a Rosskofel közötti vágatban. Ekkor kezdünk ráébredni, hogy a távolságok nagyon csalókák: a felvonóból kiszállva olyan közelinek tűntek a sziklafalak, de már jöttünk fél órát, és még sehol sem vagyunk! A vízmosás nem könnyű terep: nagyon sok a nagy kő, folyamatosan fel/le kell lépkedni rájuk, és a jelzések sincsenek túlzásba víve... az ösvény először átvezet a vájat bal oldalára, majd elindul felfelé. Nem szabad ezt a megközelítést alábecsülni, mert a 80 perces út erőnk nagy részét próbára teszi (nekem fáradtságosabb volt feljutni a beszálláshoz, mint végigmászni a steiget). De végre megjöttünk, itt állunk a drótnál!

Az Enrico-Contin ferrata a Rosskofel és a Winkelturm közötti vékony hasadékban indul, majd a gerincen találkozik a Winkelturm felől érkező ösvénnyel, és innen megy tovább a 2240 méter magas Rosskofelre. A beszállás nem nehéz, jók a lépések és a fogások is, pár húzódzkodással bele is vágunk a néhány perces mászásba, amivel fel is érünk a közös nyeregre. A drót itt elfogy, szabadon megyünk tovább balra, a Rosskofel felé. Az ösvény keskeny, de mindenhol egyértelmű és könnyen járható. Ekkor egy újabb dróttal biztosított szakasz következik: a lépések jók, bár helyenként keskenyek a párkányok és nagyobbakat is kell lépni, ami mindenképp izgalmasabbá teszi ezt a nem túl megerőltető utat. Aztán ismét elfogy a drót, kicsit szabadon megyünk, majd újabb drótot pillantunk meg. Így haladunk a hegy oldalában, miközben a hátunk mögött szép lassan kibontakozik az osztrák alpesi panoráma, ahogy kiemelkedünk a Winkelturm mellől: alattunk kis tavak, legelők, a háttérben pedig a kopár, sziklás csúcsok, nagyon-nagyon messze pedig egy-egy hófoltot is látni vélünk. A nap már szinte éget, így igencsak jól esik a kis szellő, ami a drót végénél fogad minket. Az osztrák-olasz határt itt is állandóan keresztezzük, most jó eséllyel olasz földre tévedhettünk, ugyanis a drót végénél egy jelzés sincsen... jobb híján tovább megyünk felfelé, majd egyszercsak egy kitaposott ösvényt keresztezünk. Az ösvény bal kéz felé egy csúcsra visz, ez a Rosskofel vagy olasz nevén a Monte Cavallo di Pontebba, jobb kéz felé pedig - reményeink szerint - vissza a felvonóhoz. Maga a ferrata egy kicsit csalódás volt (igaz, hogy az A/B-s úttól sok izgalmat nem várhat az ember), de mi abban bíztunk, hogy kicsit hosszabb lesz a mászás, ami kárpótol a könnyedségért. Hát, ez nem így lett, viszont a csúcsról elénk táruló körpanoráma minden fáradtságért kárpótolt minket. Előttünk Karintia csúcsai magasodnak (ezt látjuk a képen), a hátunk mögött pedig Olaszország húzódik:
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindulunk visszafelé. Az út lefelé is csalóka, mert olyan közelinek tűnik a felvonó felső állomása, de erőltetett meneteléssel is 1,5 óra volt, amíg visszaértünk (érdemes figyelni az utolsó lefelé induló felvonóra, mert gyalog kicsit kellemetlen lenne egészen a völgyig sétálni...). A jelzésekkel itt sem gavalléroskodtak, de egyszer-egyszer azért megjelenik egy pár piros betű a sziklákon, így sejthető, hogy jó irányba haladunk. A kezdeti gyenge lejtés után az ereszkedés üteme komolyabbá válik, majd megjelent egy tábla is. Aha, akkor visszaértünk Auzstriába :) Az elágazásnál jobbra fordulunk, be a sziklafal oldalába. Itt a terep ismét nehézkessé válik, először köves-zuzalékon haladunk, ami sokszor megcsúszik, majd később a zuzalékot nagyobb kövek váltják fel. Az utat félig csak sejtjük, de az állomás innen már látszik, így a "toronyiránt" módszer is hasznos. Az út melletti kisebb-nagyobb falakon többfelé is másznak, igazi paradicsom ez a hegyek szerelmeseinek! Lassan visszaérünk az alsó tóhoz, innen már szépen kiépített út vezet vissza a felvonóhoz (kb. 20 perc).

A Nassfeld egy további nevezetessége, hogy a felvonó második és harmadik állomása között építették meg Karintia leghosszabb, 2 km hosszú bobpályáját, így természetesen nekünk is bobbal kellett elhagynunk a csúcsot!




Via ferrata Összes ferrata