Góré túraoldala - Csesznek vasalt útjai: Ostromlók útja, Várpanoráma út és Tálos Zoltán emlékút
 
2022100.24.115.215#2022#05#24#14#32

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Cseszneki vasalt utak
Tálos Zoltán emlékút
Nehézség: E (szerintünk erős D)
Táv (steig): 70 m
Szintkülönbség (steig): 50 m
Idő (steig): 20 perc

Várpanoráma út
Nehézség: C/D
Táv (steig): 180 m
Szintkülönbség (steig): 60 m
Idő (steig): 45 perc

Ostromlók útja
Nehézség: C (többnyire B)
Táv (steig): 120 m
Szintkülönbség (steig): 60 m
Idő (steig): 35 perc
Idő (össz): 3 óra
A túra időpontja: 2013. november 1.
A parkoló GPS koordinátái: 47°21'14.4É, 17°52'35.8K
A beszállás kb. GPS koordinátái: 47°21'07.5É, 17°52'41.8K

Ma az a szerencse ért minket, hogy hosszú évek után először élvezhettük a Klettersteigek - vagy a nálunk inkább elterjedt nevén a vasalt utak - nyújtotta örömöket kis hazánkban, Magyarországon! Igen, már nem kell a szomszédos országokba mennünk, ha egy kis vasas élményre vágyunk, elég ha felkeressük a Bakonyban megbúvó Csesznek települést. Biztos nem fogunk célt téveszteni, mert bármelyik irányból is érkezzünk a 82-es főúton (Veszprém/Győr), már messziről látszik a falu fölötti dombon magasodó várrom. A faluban hajtsunk fel a várig, és az itt található parkolóban hagyjuk is el a kocsit. Az út menti parkoló áprilistól októberig fizetős, és szép időben hamar megtelik! (Ha már itt vagyunk és kimásztuk magunkat, érdemes felsétálni a várba, ld. itt.)

A parkolóból lefelé induljunk el, majd az első kanyarban balra, a piros kereszt jelzést kövessük. Túl sok tábla nincs, de a Kőmosó-szurdok azért itt-ott szerepel. Hamar erdős részen találjuk magunkat, majd a kis kereszteződésben balra fordulva ereszkedjünk kicsit. 100 méter múlva egy tisztásra érünk, itt vagy követjük a jelzést s balra - fölfelé indulunk a régi zsidó temető felé, majd onnan le, vagy jobbra tartva átvágunk a tisztáson és így érünk ugyanoda, a szurdok bejáratához. Maga a szurdok egy pár perc alatt végigsétálható képződmény, mindkét oldalán magas és meredek sziklafalakkal. A változatos, elragadó formák határolta, kissé sötét szurdok alján csörgedezik a kis patak - most éppen nem sok víz volt benne, így szabadon közlekedhettünk mindenfelé. A vasalt utak a szurdokban szétszórva kezdődnek: rögtön a "bejáratnál" látszik jobbra a Várpanoráma út beszállása, ha kicsit tovább megyünk a szurdokban, akkor balra az Ostromlók útja indul, végül pedig a szurdok végén, a kis pihenő asztal után balra fordulva, a sziklatömb aljában kezdődik a Tálos Zoltán emlékút. A pannonhalmi tanár úrról elnevezett út a három cseszneki ferrata közül a legnehezebb (E), a beszállása a szurdok egyik barlangja mellett található. Túl sok hely nincs, de azért épp elég a beöltözéshez. A steig első része egy magas sziklatömb, amin először kicsit felfelé, de oldalazva haladunk. A lépések itt szép nagyok, de a fal kifelé dől: karból igencsak tartanunk kell magunkat! Pár akasztás és hirtelen függőlegesbe fordul a drót, ez a steig legnehezebb része: mesterséges lépések nincsenek, csak a drótot rögzítő vasak, de a szikla kegyes volt hozzánk: mindenfelé lépésnek igazán alkalmas kiállások, bütykök. Azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb lépés kicsi, keresni kell őket, és a függőleges, enyhén kifelé dőlő mászás igencsak megdolgoztat karból. A legizgalmasabb részek ott vannak, ahol át kell akasztani: keresel két aprócska lépést, egykézből tartod magad, miközben lógsz kifelé s a másik kezeddel akasztasz. Két-három ilyen komolyabb kihívás után a fal azonban enyhülni kezd: a negatív fal egyre pozitívabbá válik, majd kibukkanunk egy peremen s végül fent vagyunk a szikla tetején. Ezzel le is tudtuk az út legnehezebb részét - s egyben életünk első E-s mászását is! Az út második fele már gyerekjáték a bevezetéshez képest: nagyon jó lépésekkel teli, tagolt, egyáltalán nem kitett sziklaoldalban (B) mászunk fölfelé, rövidesen balról becsatlakozik az Ostromlók útjának drótja. A ferratat egy jópofa, néhány méter magas sziklatömbre való felkapaszkodás és a gerincén való végigsétálás (B) zárja. Az út tetejéről remek kilátás nyílik a várdomb körüli mezőkre és a szemközti oldalban kiépített Várpanoráma útra. Lefelé kétféleképpen is mehetünk: a sziklák végében egy kis ösvény indul balra a fák között, vagy továbbmehetünk a sziklákon, egészen fel, mígnem egy elágazásnál balra - le indulva jutunk el a sziklamászó falig (gyönyörű sziklaképződmény), majd az emléktáblát elhagyva balra kanyarodva jutunk vissza pár perc alatt a temetőhöz. Innen balra fordulva érünk vissza a szurdokba.

Az E-s út leküzdése feletti örömünkben vágunk neki a mai nap második útjának, a Várpanoráma útnak. A beszállás a szurdok jobb oldalán, a túristaúthoz képest lejjebb kezdődik, de az út táblája már messziről látszik. A beszállás (C) egyből izgalmas: ugyan rengeteg a lépés, de kicsit magasan vannak, így több "jó" megoldás is elképzelhető. Használjuk a mesterséges segítségeket nyugodtan! :) Az első pár lépés után azonban az út megszelidül, és most már a természetes sziklalépéseken haladunk felfelé (B), s mire észbekapunk, már oldalirányban haladunk. A steig ezután sokáig vízszintesen halad, B-s és C-s részek váltogatják egymást: a földes/sziklás terepet felváltja kőfal, innen egy nagy terpesszel tudunk átlépni a kőszirtre, ami ugyan szép nagynak (szélesnek) tűnik első pillantásra, de valójában nem az. A drót közel megy a szirthez, így keresni kell a minél lentebbi lépéseket, és ez inkább izgalmassá teszi az utat! :) Ha bemelegedtünk, akkor egy erős jobbkanyar után meg is érkezünk az út első kulcshelyéhez: egy D-s forduló és felmászás vár ránk. Vas akad bőven, s a drót mindkét oldalán lehet mászni: a bal oldalon a vasak nélkül is jók a lépések, de egy kicsit ügyeskedni kell, a jobb oldalon könnyebben felmászhatunk, kinek melyik megoldás tetszik. Ez a szakasz csupán pár méter, kiváló bemelegítés a későbbiekhez. Ha felértünk, balra fordulunk és ismét oldalirányban haladunk (B/C). Helyenként gyökerek lógnak a nyakunkba, vagy éppen erős növényfonatok között járunk, de mindez csak feldobja az amúgy is igen izgalmas útvonalat. Azért ne nyugodjunk meg túlságosan, hiszen most következik az út második (igazi) kulcshelye (D), utólag belegondolva nem hittem volna, hogy ebben a domboldalban ilyen frappáns vonalvezetést lehet kialakítani. A fal hirtelen függűlegessé válik, a fordulóponthoz enyhe ereszkedéssel és két jó nagy terpesszel jutunk, majd innen kőkeményen megindulunk fölfelé. Természetes lépés kevés van, jól jönnek a vasak! Nincs más választásunk, karból kell húznunk! Egy pillanatra átfut az ember agyán, hogy minek is kell ez nekem :), de aztán már enyhül is a függőleges és pár akasztással fent is állunk egy "pihenőn", ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Bakonyszentkirályra, Csesznekre, a cseszneki várra és a szemközti falon a másik két ferratara. Időközben felszáradtak a felhők is és kisütött a nap, így ha nem melegedtünk volna ki a mászástól, most megtehetjük a naptól. A záró szakasz egy kellemes kivezetés (C), még egy kicsit felfelé és oldalra, mígnem egy "ugrással" fent is vagyunk a tetőn. A plató elég nagy, nyugodtan lehet pihenni, bámészkodni, mindenkinek van hely bőven. Az ereszkedés balra indul, egy rövid szakaszon még drót is segít, bár igazából nem feltétlenül van rá szükség (A/B). Pár lépéssel elérjük az erdőt, majd a kitaposott ösvényen az első ferrata beszállásához érünk.

Balra fordulunk, vissza a szurdokba s fél perc alatt elérjük a harmadik út beszállását is. Az Ostromlók útja a legkönnyebb útvonal s kezdőknek is ajánlott. A kezdés (B) épp meghozza az ember kedvét egy kis mászáshoz: hatalmas lépések, kényelmes akasztások, karból csak alig kell tartani, de közben azért elindulunk felfelé. Pillanatok alatt egész magasan járunk, majd oldalazunk kicsit és egy becsapós szirthez érünk: a széléről nézve egy könnyed, széles peremnek látszik, de a drót alattomosan van vezetve, így egy nagyon kicsit negatívvá válik az út, és a lépések ugyan jók, de karizomra is szükség van! :) No, ha eddig eljutottunk, akkor elmondhatjuk, hogy megvolt a bevezetés! A java ugyanis itt kezdődik: először felfelé mászunk, a drót bal oldalán (belül) nagyon jó lépések vannak és a mélység (?) sem zavar, majd ha felértünk és elindulunk oldalirányba, akkor azért figyeljünk oda kicsit jobban, itt van ugyanis az út kulcshelye (C): egy kifelé "dudorodó" sziklatömböt kell átölelve megkerülnünk. Az induló lépés jó, az érkező viszont bizonytalan, ezt próbálgatni kell, kinek mi fekszik. Jó, de akkor mi a megoldás? Kapaszkodni kell a drótba, merni kell rádőlni a tömbre, nagyot kell lépni és meglesz a keresett következő lépés. (A kezdők se ijedjenek meg, kis segítséggel meg fogják tudni oldani!) Ha túl vagyunk az első izgalmon, akkor most nyugodtan oldalazzunk tovább (B, majd C), eleinte a lépések is egyértelműek, szép nagyok, majd egyre kisebbek lesznek, de mindenhol vannak! Néha kicsit jobban kell kapaszkodni, máskor pedig jobban át kell gondolni, hogyan tovább, de a fal technikailag nem nehéz, ellenben izgalmas! Amikor látjuk a drótot függőlegesbe fordulni, akkor már közeleg (sajnos) az út vége: megjelennek a mesterséges lépések, így a forduló és a felfelé mászás indítása nem nehéz. Pár lépés, egy-két húzódzkodás és már fent is vagyunk azon a platón, ahova az első ferrata is felvitt. Becsatlakozunk a most jobbról érkező drótba, majd balra mászunk tovább, ahogy a Tálos emlékútnál.

A három útról valószínűleg mindannyian más és más élményekkel térünk haza, egy azonban biztos: Kovács Tamás és csapata egy fantasztikusan jó ferrata lehetőséget alakított ki a cseszneki várdomb oldalában. Kezdők, gyakorlottabbak és profik is megtalálják a tudásuknak megfelelő utat - és mindezt már Itthon! Köszönjük szépen áldozatos munkájukat és reméljük, még sok-sok ferrata épül kis hazánkban, a mi nem kis örömünkre!





Via ferrata Összes ferrata