Igen, végre elérkeztünk oda, hogy a via ferratazas nem csak egy álom, hanem meg is valósult! E gyönyörű tavaszi napon útra keltünk, hogy megismerjük a ferratazas igazi testközeli élményét. Számomra meglepő volt, hogy mennyire nincsenek kitáblázva a steigekhez vezető utak, így az odatalálást megkönnyítendő ejtek pár szót arról is, mi hogyan értünk oda. Az E60 Klettersteig Wiener Neustadt közelében, egy Flatz nevű falucska határában fekszik. Bécsújhelyet a 17-es főúton elhagyva Neunkirchenig kell haladnunk, majd a városban a 26-os főútra, Puchberg felé kell lekanyarodni. Nem sokkal később lesz egy leágazás jobbra, Flatz felé. Ha beérünk a faluba, végig egyenesen haladjunk, majd egy éles jobb kanyart követően rögtön balra fordul az út. A kanyarban van egy kis parkoló féleség is. Itt hagyjuk a kocsit, az egyik fán ugyanis tábla jelzi, hogy erre vannak a mászófalak.

Ne lepődjünk meg, az E60 kiírás sehol nem szerepel. A falu fölött magasodó ún. Flatzer Wand sziklatömbje rengeteg útvonalat rejteget, kezdve a lánccal biztosított, gyalogszerrel könnyedén megtehető túrautaktól (gut versicherter Steig) a konkrét mászószakaszokon át a Klettersteigig. Ezek mindegyike a parkoló mellett a mező felé induló kis földúton közelíthető meg. Ha beértünk az erdőbe, kövessük a jelzést, majd pár száz méter után forduljunk balra. Hamarosan elérünk egy keresztben húzódó, széles erdei utat, itt forduljunk balra. Kb. 20 percnyi gyaloglás után ismét beérünk az erdőbe, az út emelkedni és kanyarogni kezd. Menjünk csak tovább, de a nagy bal kanyarban kezdjük meresztgetni a szemünket, ugyanis ott bújik meg az annyira várt E60 Klettersteig. Az egyik fa törzsére erősített kis tábla mutatja, jó helyen járunk! A ferrata előtt van egy kis hely, itt nyugodtan előszedegethetjük a felszerelésünket és tanulgathatjuk, hogyan is lehet fürgén és szakszerűen felvenni egy beülőt, ill. hogyan lehet biztonságosan hozzáerősíteni a kantárt. A sisak is a fejünkre került, úgyhogy készen állunk az indulásra!

A ferrata alapvetően két részből áll: egy függőleges, majd később egy vízszintes mászásból. A függőleges szakaszt B-C nehézségűnek mondják, szerintem az indulás (elnézést, helyes nevén a beszállás) a legnehezebb: a sziklafal függőleges, és az egyetlen lépés kifelé lejt, amin az avarban piszkossá vált cipőtalp igen jól csúszik. A magasabbak előnyben vannak, ugyanis fönt van mindkét kéz számára jó fogás, így ez a kifelé lejtő perem egyensúlyozásra jól használható. Nincs mese, innen fel kell lépni az első "lépcsőfokig", utána már szép lépések vannak. Az alacsonyabbaknak komolyabb kihívás az első lépések megtétele (de nem lehetetlen!). Ha feljutottunk az alsó részen, akkor innentől kezdve már gyerekjáték a fal: nagyon jó lépések vannak, inkább az okoz némi izgalmat, hogy meglehetősen magasak a "fokok". Annyira belemerülünk a mászásba, hogy észre sem vesszük, fel is értünk a szikla tetejére. Milyen kár! Hiszen most kezdtünk csak belemelegedni! Még pár lépés és már véget is ér a drótkötél, jelezve, hogy elérkeztünk az első szakasz végére. Innen egy kis ösvény vezet az alig pár tíz méterre fekvő második, vízszintes szakaszhoz.

A dolog azért ennyire nem egyszerű, ugyanis rögtön az elején fel kell kicsit mászni a falra és onnan indulunk vízszintesen előre. Az elején a lépések jók, kapaszkodásra alkalmas gavicsok is vannak a falon. Ahogy haladunk előre, a fal egyre magasabb (mélyebb) lesz alattunk, és mire kiérünk a "szabadba", el is érünk a ferrata talán legnehezebb szakaszához: a drót egy nagyon jó mélyedésben van vezetve, de ha itt lépegetünk végig, akkor bizony a bokánk magasságában lesz a drótkötél. Ezért ki kell lépni az enyhén kifelé lejtő sziklafalra, megállni rajta és így normálisan lehet kapaszkodni a kötélbe. Ily módon kell kikerülnünk egy nagyobb sziklát és egy fát, majd utána az út visszatér az eredeti magasságba: ismét nagyon jó lépések kínálkoznak és az "ösvény" is kiszélesedik, már nem annyira "kitett" a szakasz. A C-s kerülés ismét B-s kapaszkodássá szelidül, az utolsó etapon felfelé kell másznunk. A falról nagyon szép kilátás nyílik a környékre, érdemes gyönyörködni benne kicsit. A mászás első falként nagyon izgalmas, megint kaptatunk felfelé, de sajnos hamarosan fel kell ismerjük: itt a klettersteig vége. Felértünk! Elfogyott a drótkötél, a közeli Neunkirchenhausig már sétálva jutunk. A 758 méter magasan fekvő menedékháztól szép kilátás nyílik az alsó-ausztriai tájra.

Visszafelé több úton is elindulhatunk, mi követtük a túristajelzést, majd a Fürststeigon indultunk vissza. Az út először meredeken tartott lefelé, majd elérkeztünk egy lánccal biztosított részhez (A). Különösebb felszerelés vagy tudás nélkül teljesíthető ez a rész, viszont jópofa a két nagy kő és közte a kitekintő lyuk, ami az utunkba esik. Ezt a "sziklakaput" nevezik az itteniek Schiebbögennek. Ezután már csak egy kis kitartás kell, és vissza is érünk a faluba.



Via ferrata

Összes ferrata