Góré túraoldala - Gebirgsverein Klettersteig
 
2022100.24.115.215#2022#05#24#15#11

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Gebirgsvereins Klettersteig
Nehézség: D (szerintünk erős C)
Táv (steig): m
Táv (össz): km
Szintkülönbség (steig): 200 m
Szintkülönbség (össz): m
Idő (steig): 1,5 óra
Idő (össz): 3,5 - 4 óra
A túra időpontja: 2013. augusztus 31.


Ezek az osztrákok mindig kitalálnak valamit! Ezúttal a 2013 májusában átadott, ebben a nehézségi fokozatban (D-ig bezárólag) a Hohe Wand talán legizgalmasabb útját próbáltuk ki. Aki szereti a technikailag csak a "kellemes" szintig nehéz, ellenben izgalmas és látványos utakat, annak nem szabad kihagynia ezt az utat!

A túra Oberhöfleinben kezdődik: Wiener Neustadtnál a 26-os főutat keressük Puchberg irányába, majd kb. 20 km-nyi autózás után érünk Unterhöfleinba. Mire ideérünk, forrni kezd a vérünk, hiszen az útról gyönyörű kilátás nyílik a Hohe Wand majdnem teljes, igencsak impresszív tömbjére. Azért aggódnunk nem kell, a mi falunk nem lesz ennyire durva! Unterhöfleinben forduljunk jobbra Oberhöflein felé, majd ha átértünk a kis falun, akkor az erős balkanyar után, a falu vége előtt lesz egy kis parkoló, itt tegyük le a kocsit. Szép időben a parkoló hamar megtelik, érdemes korán érkezni!

Bemelegítésként kb. 1 órát fogunk az erdőben sétálni: induljunk el az egyetlen, piros/kék jelzésen a fal felé, majd úgy 5 perc múlva egy kereszteződéshez érünk, ahol jobbra a piros jelzés a Hubertushaus felé indul, egyenest/balra pedig a sárga jelzés a Seiser Toni felé indul. Ez lesz a mi utunk! Az ösvény eleinte éppcsak egyszemélyes, de hamarosan kitágul és egész komoly kaptatóba fordul. Sokat mászunk felfelé, de ugyanakkor haladunk is a fallal párhuzamosan. A jelzések néha ki-kimaradnak, de ha az erdei utat követjük, nem lehet baj! 40 perc múlva egy erdészeti úthoz érünk, a Seiser Toni balra van 10 percre. Itt folytassuk utunkat jobbra, a sárga jelzésen (semmi támpont sincs), majd újabb 10 perc múlva elérjük a kék pötty jelzést. Itt a terep már kavicsos / köves, és keményen mászunk is felfelé, egészen a fölöttünk magasodó, sárgás-kopár sziklafal tövében kalandozó Wandlfußsteigig. Forduljunk jobbra és kövessük a kék jelzést, majd 10 percnyi "mászás" után egyszercsak karabinercsörgésekre lehetünk figyelmesek. Bizony, a fejünk felett már másznak! Pár lépés balra és el is érjük a kétszemélyes starthelyet, itt tudunk "átöltözni" is. FIGYELEM! Fentről gyakran potyognak kisebb kövek, a fal tövében már érdemes felvenni a sisakot!

A beszállás pont bemelegítésnek való: egy pár méteres, srégen felfelé mászással indul az út, de a drót is nagyon jó helyen van és a lépések is nagyok, így egy B-s felszökkenésről van szó tulajdonképpen. Az első "akadály" a jobbkanyar után jön, egy nagyobb sziklára kell fellépnünk, majd rövid sétával (A) elérjük az első és szerintem legizgalmasabb / legnehezebb részt: az első falat. A leírások C/D-snek sorolják ezt a falat, ez kb. stimmel is, de arra készüljünk, hogy karizomra szükség lesz! Jó időben rengetegen vannak a steigen, érdemes a szakasz előtt megvárni, amíg kiürül egy kicsit a fal, mert később nem igazán lesznek olyan helyek, ahol az ember szívesen várna percekig... az első méterek kemény függőleges mászást jelentenek, technikailag nem nehéz, mindenhol vannak lépések, bár az igaz, hogy minél magasabbra mászunk, annál kisebbek lesznek a peremek. Néhány akasztás után fordulunk s balra, ezúttal vízszintesen harántolunk tovább, de csak azért, hogy kiérjünk a szikla pereméhez: itt egy felfelé - balra visszakanyarodó átlépés várá ránk, szerintem ez a fal legnehezebb része. Ugyan van egy U-vas, de csak egylábas, és itt igen "szellős" is az út: alattunk a völgy és a nagy Semmi... :) Ha ezen túlvagyunk, akkor kényelmes séta vár ránk (A), majd egy kisebb kapaszkodás (B), ahonnan háborítatlan panoráma nyílik a Schneebergre, majd a modern steigek egyik látványossága következik: vár ránk egy függőhíd! A híd nem túl magasan megy, ellenben semmi fix nincs benne, ezért kicsit izgága! :) Akinek ez nem lenne kedvére, jobbra ki tudja kerülni a hidat. Ha viszont belemelegedtünk a hídba, akkor se keseredjünk el a híd végénél, ugyanis egy könnyed szökkenés után máris a függőleges létránál vagyunk: ez már egy kicsit stabilabb, érdekes viszont, hogy a felső harmada döntött. Innen kell majd átmásznunk a falra, ahol ismét csak a karunkra számíthatunk: lépések ugyan vannak, de helyenként igen aprók és az ember csak karból tudja megtartani magát arra a néhány másodpercre, amíg továbblép (erős C). 5-6 akasztás után azonban kibukkanunk egy tisztásra, ahol a vezetett drót véget is ér. Szusszanhatunk egyet, az útnak ugyanis még nincs vége: egy nagyon kellemes utolsó etap következik, ami feltezsi a pontot az i-re. A topok ezt a szakaszt mondják a legnehezebbnek (D), de szerintem aki eddig feljött, nincs mitől félnie, a létra feletti falat én nehezebbnek éreztem. Ha valakinek mégis elkég volna, balra ki tudja kerülni a sziklát. A mászás felfelé indul, a lépések jók, majd oldalirányban traverzelünk a szikla közepén (C). Itt már előfordul, hogy keresni kell a lépéseket, és ha nedves a fal, bizony csúszik is rendesen! Nincs mese, ki kell dőlni hátra és beleállni a falba! Azért aggodalomra semmi ok, nem olyan rossz, mint amilyennek lentről látszik! :) Ha elértünk a fordulóponthoz, akkor a steig kulcshelyéhez értünk: van egy pár méteres, enyhén negatív fal, amire itt a kanyarban kell felkapaszkodni. Nekünk a bevert U vassal nem okozott különösebb nehézséget, a lépések pedig feljebb már szinte kiépítettnek mondhatóak, és a negatív rész is hamar megszűnik, így épp csak egy kicsit vesz ki a karból. A befejező méterek már B-sek, igen tagolt, lépésekkel teli falon lépegetünk felfelé, míg egyszercsak el nem fogy a drót. Felértünk! A hegyoldalban van egy kisebb tisztás, itt megpihenhetünk, de a fák eléggé korlátozzák a kilátást.

Ha kifújtuk magunkat, akkor a táblát, ill. a piros jelzést követve 10 perc alatt jutunk a Hubertushaushoz (jobbra), ahol a napsütésben igen nagy az élet! Akinek van még ereje, kipróbálhatja a közeli Steirerspur Klettersteiget (C), ehhez a piros jelzésen menjünk tovább egyenest, majd pár perc múlva meglátjuk a drótot. Az első drót az út vége, így itt menjünk tovább még egy kicsit. Akinek egy napra egy mászás is elég, a Hütténél tartson jobbra és a piros jelzésen induljon neki. A XXXSteig felső része izgalmas, sziklás terep, még egy létra is van benne, míg az alsó fele egy kicsit meredek erdei ösvénnyé szelidül. A háztól kb. 40 perc alatt érünk vissza a parkolóhoz.





Via ferrata Összes ferrata