Góré túraoldala - Haidsteig
 
20243.236.171.68#2024#03#29#15#0

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Hans von Haid-Steig
Régió: Rax, Alsó-Ausztria (Niederösterreich), Ausztria
Nehézség: C/D
Táv (steig): 500 m
Táv (össz): 8,5 km
Szintkülönbség (steig): 450 m
Szintkülönbség (össz): 1900 m
Idő (steig): 2,5 - 3 óra
Idő (össz): 7 - 8 óra
A túra időpontja: 2012. június 24.

A parkoló GPS koordinátái: 47°40'57.8"É, 15°44'35.6"K
A beszállás kb. GPS koordinátái: 47°41'52.0"É, 15°44'03.0"K

Ezúttal Ausztria egyik legnépszerűbb és talán legkedveltebb Klettersteigjeinek egyikét, a Rax-hegység oldalában megbúvó Haid-Steiget szemeltük ki magunknak. Kellemes napsütéses reggel volt, az élmények már Sopronban elkezdődtek, ugyanis a Schneeberg hófödte csúcsai már a várost elkerülő útról is szép tisztán kivehetőek voltak. A már jól ismert kis utakon kanyarogtunk, kellemes zene szólt a rádióból. Ahogy közeledtünk, sikerült lencsvégre kapni az eddigi mászások helyszínéül szolgáló Hohe Wand-ot, mögötte a Schneeberget és végül már nem is volt olyan lapos a táj... beértünk a hegyek közé, egyszer csak kezdett előbújni a Schneeberg takarásából egy újabb sziklás, kicsit komor "kalappal" megáldott Rax is. Az utolsó kilométerek már egy olyan völgyben vezettek, ami akár egy meseország kapuja is lehetett volna: a települések a kirándulókra és túrázókra vártak, mindenhol túraboltok, éttermek, kellemes kis főterek, kecses vasúti hidak. Ebben az emelkedett hangualtban érkeztünk meg a Prein an der Rax nevü falucskába. A falun keresztülhajtva, egy bal kanyar után kell egy apró kis útra letérnünk jobb felé. A táblákon a "Klettergebiet Preinerwand / Griesleitenhof" feliratot kövessük. Hamarosan elmaradnak a házak, és a patak mellett egy kis parkolóhoz érünk. A szemfülesek a parkoló aljában körbenézve a mező és az erdő felett rögtön meg is láthatják a túra célját. Igen, az ott magasodó sziklatömb tetejére fogunk felmászni! A jó szeműek még a keresztet is kivehetik a szikla tetején...

Az út első fele egy kb. 1,5 órás mászás az erdőben a beszállásig, ami felvisz minket a 850 méteres induló magasságról a kb. 1350 méter magasan lévő beszálláshoz. Először egy kellemes erdei úton (sárga jelzés) kanyargózunk felfelé, de mikor kiegyenesedik az út és a messziben felsejlik a Rax, akkor legyünk résen, ugyanis csak egy kis tábla mutatja, hogy a Haid Steighez le kell térnünk, és a zöld jelzést kell követnünk. Az erdő mélyén kellemes a gyaloglás, a fenyőknek nem csak fantasztikus illata van, hanem felfogják egy kicsit a tűző napot is. A hegy nem hagy túl sok időt a bemelegítésre, viszonylag hamar elég meredek hegyooldalon találjuk magunkat. Miután másodszor is keresztezzük az erdészeti utat, a kis tisztáson balra fordulva a piros jelzésen haladjunk tovább. A jelzések nincsenek túlzásba víve, de még így is relativ nagyon jól táblázott az út! A terep lassan könnyedebbé válik, egy rövid vízszintes szakasz után egy kőtörmelékes omláshoz érünk. Megérkeztünk a sziklák birodalmába! Felettünk a Preiner Wand sziklatömbjei magasodnak, előttünk a Rax nyugati oldala, amelyet még több helyen most is hó borít. Alattunk, illetve a távolban pedig a környező kisebb dombok csipkézik a tájat. Gyönyörű környék! A törmelékes rövid szakaszt ismét erdősebb rész váltja, de pár percen belül elfogy az utolsó fa is, és csak a kopár sziklás táj marad. Megjelennek az első izgalmas "mászások" is, majd hamarosan egy csapat mászótársra leszünk figyelmesek. Megérkeztünk!

Rohanni nem kell, ugyanis a szép időben rengetegen kijöttek és a fal tiri-tarka a sok mászótól. Bizony, komoly torlódás elé nézünk! Így kényelmesen felszerelkezünk, és el is indulunk az első, bemelegítő szakaszon. A drót közel a beszálláshoz, a lépések is jók, ez a B-s rész valóban csak bemelegítésnek jó. Védett helyen mászunk, de a szakasz nem hosszabb néhány lépésnél. Tulajdonképpen egy peremre kapaszkodunk fel, ami mögött egy széles "katlan" húzódik: itt drót nélkül kell átvágnunk a fal tövéhez, ahol a steig első, komolyabb szakasza vár ránk. Az indulás egy létrával kezdődik: a lépések és a fogások jók, az új létrán még drótbiztosítás is van. A terep nem nehéz, de kicsit lassú a haladás az állandó akasztások miatt. No de aggodalomra semmi ok, a létra tetején azonnal belecsapunk, és egy csupasz sziklafalon haladunk (B/C). Először vízszintesen megyünk, a lépések nekem kicsit kicsinek, nehezebben megléphetőnek tűntek, de mindig akadt valami fogás a kéznek is. Igaz ugyan, hogy egy-két helyen igencsak markolni kellett azt a drótot, és csak ennek segítségével tudtuk magunkat felhúzni a következő lépéshez... Lépkedünk az elferdült kampókon, alattunk a sziklás - kőtörmelékes hegyoldal, a távolban a havas gerinc - felejthetetlen élmény! A drót lassan visszafordul, egy szökkenéssel egy szinttel magasabb párkányra kapaszkodunk, majd a vízszintes araszolás ismét függőleges mászásba vált át. Ez egy kicsit izgalmasabb szakasz, egy-egy nehezebb lépéssel, de ez épp csak az izgalmat fokozza. Továbbra is jók a lépések és a kapszkodási lehetőségek is, így hamar feljutunk és a fal tövében ismét vízszintesen haladunk. A terep itt egyértelműen könnyebbé válik, a drót is elfogy egy darabon, és ezzel túl is vagyunk az első szakaszon. Ha felérünk a peremre, akkor gyönyörködhetünk a kilátásban, ill. az előttünk álló második létrát is szemügyre vehetjük.

Egy kellemes, árnyékos "bemelegítés" után érünk a létrához, de ezúttal már nincs biztosítási lehetőség, csak a két kezünk. A fal közel van helyenként, de a létra nem vészesen meredek, így nem hiányzik a drót. Ha felértünk, pár lépéssel a steig talán legnehezebb szakaszához, egy katlannak az aljához érünk. A szép idő miatt a sok túrázó itt torlódik. A könyvek D-s nehézségűnek írják ezt a szakaszt, biztos emiatt a torlódás - gondoltuk. Mikor ránk kerül a sor, izgalommal vágunk neki a falnak, hiszen mégiscsak D-s! Az izgalom azonban hamarosan alábbhagy, ugyanis nagyon jók a lépések és az eddigieknél semmivel sem nehezebb a mászás. Egy oda-vissza kacsázás után egy kis létrához érünk, az ezen való "felszaladást" a létrát közrefogó sziklák nehezítik kicsit, ugyanis a nagyobb hátizsákok szinte minden lépésnél elakadnak... a létra teteje viszont izgalmas, ugyanis egy kicsit keresni kell a lépéseket. Egy lábujjhegy, egy kis könyöktámasz, egy kis kapaszkodás - húzódzkodás és már látszik is a perem, amit meg kell céloznunk. Na még egy kicsit feljebb, még egy pár centi, és fent is vagyunk a párkányon. Ennyi volt? Így utólag nem éreztük D-snek ezt a szakaszt, egy kicsit komolyabb C-nek jellemezném. Az viszont kétségtelen tény, hogy esős / nedves időben ez a szakasz rendkívül nehézzé is válhat, ugyanis most is csöpögött a víz és a vizes lépések extrém csúszósak (!) voltak. A peremről ismét drót nélkül, B-s úton haladunk tovább. Egy újabb párkányra érünk, itt egy Mária-szobor és a túra könyve vár minket.

A steig harmadik, utolsó szakasza egy drót nélküli, B-s mászással kezdődik, majd a kanyarban megjelenik a drót. Innentől kezdve maga a mászás nem nehéz, ha használjuk a drótot, viszont a terep kiválóan alkalmas a csak természetes segítségekkel történő mászás biztonságos gyakorlására. Még a drót nélkül sem nehéz, inkább kellemes az út, csupán pár helyen kell trükközni, mivel itt a drót túl közel megy a falhoz és a kantár nem enged elég messze... miután megkerültük a sziklatömböt, elindulunk felfelé. Előttünk semmi nem látszik, csak a fal és a kék ég, így igencsak meglepődtem, mikor a többiek kiakasztva, kényelmesen álldogáva vártak rám. Csak nem itt a steig vége? De bizony igen, felértünk! A steig végét egy kőrakás oldalában elhelyezett apró tábla jelzi. Nem kevés magasságkülönbséget küzdöttünk le, itt ugyanis már nyoma sincs a jóillatú fenyőerdőnek, csupán törpefenyők szegélyezik a túristautat.

Jobbra, pár percnyi sétával érjük el a célt, az 1783 méter magas Preiner Wand csúcsát és rajta a keresztet, amit induláskor a parkolóból is láttunk. Alattunk a Raxalpe vonulatai, a távolban, kicsit takarásban pedig a Schneeberg magasodik. Közelebb a Rax sziklás gerincében gyönyörködhetünk:

Visszafelé indulunk a kijárt ösvényen, hamarosan kék jelzésekkel is találkozunk, majd az út betorkollik a piros jelzésű ösvénybe. Tartsunk balra, a Neue Seehütte irányába, majd röviddel ezután ismét egy kereszteződéshez érünk. Itt hagyjuk el a piros utat, és a feketével jelzett Holzknechtsteigen induljunk el. Az út hamarosan leér a törmelékes - köves hegyoldalba, innentől kezdve a mászás kicsit nehézkesebbé válik. A nagyobb kövek állandóan meg-megcsúsznak, az apróbb köves részeken viszont nagyon kellemes puha csúszásokkal haladunk lefelé. Tulajdonképpen annak a falnak a tövében megyünk, amelyet korábban megmásztunk. Igen, ha jobban szemügyre vesszük, akkor a kiálló sziklaperemen láthatjuk is a keresztet és a Mária-szobrot. Jó magasnak tűnik innen a fal! :) Ha átkeltünk a vízmosáson is, akkor már nincs sok vissza ebből a törmelékes szakaszból, lassan megjelennek a fák is. A táj egyre ismerősebb, majd egyszercsak felismerjük a Haid-steig beszállását is! Visszaértünk! Időben ezzel túl vagyunk a táv felén, most már ismerős úton haladunk. Hamarosan beérünk az erdőbe, a nap sem tűz már annyira. Egyre komolyabban ereszkedünk, s miután kiértünk az erdei útra, más tényleg nincs sok vissza. No még pár kanyar, és már látszódnak a parkoló autók is. Annak ellenére, hogy este 6 felé jár, még mindig rengetegen vannak fent a hegyen. Visszanézünk, megkressük a keresztet. Hihetetlen, hogy ott voltunk, olyan magasan - és még csak azt sem mondhatjuk, hogy unalmas és fárasztó a felfelé menet! :)




Via ferrata Összes ferrata