Igazi mászóparadicsom a zillertali Mayrhofen település határában megbújó sziklafal, amely egyből három, különböző nehézségű útnak is otthont ad: a kezdők számára is biztonságos és izgalmas, C-s nehézségű Huterlaner, a legnehezebb, általunk nem megmászott Zimmereben és a bátrabb haladóknak való, erős D-s Pfeilspitzenwand utaknak. Mindhárom út ugyanonnan indul, a mára eléggé elhagyatottnak tűnő Gasthof Zillertal melleti parkolóból. Felszereléskölcsönző és egy részletes tábla segít az eligazodásban. A Pfeilspitzenwand úthoz a parkolótól jobbra induljunk el a tábla mellett, majd a házaknál tartsunk balra, az erdő felé, s egy 10 perces sétával érjük el a beszállást. FIGYELEM! Elég közel lehet beöltözni a falhoz, ezért az esetleges lehulló kövek miatt érdemes már itt, minél korábban felvenni a sisakot!

Ha felvettük a fekszerelést, érdemes egy pillantást vetni az előttünk álló (vagyis inkább fölénk tornyosuló) falra, ugyanis a kezdés meglehetősen kemény, nem sok idő marad sem bemelegítésre, sem nézelődésre: a katedrális bal oldalán indulunk meredeken fel, de a lépések jók és gyakoriak (C). Az út a sziklafal "bemélyedését" felülről kerüli, a rövid vízszintes rész után balra fordul és erősen emelkedni kezd. Ez a szakasz már negatív is, ezt leginkább abból érezzük, hogy egyre keményebben kell karból tartanunk magunkat (szerintünk erős D, de a lenti táblán csak D- volt, ill. a túrakönyvekben csak C/D). Sok idő nincs morfondírozni ezen a filozófiai kérdésen: a kitett falon most nem ez a leglényegesebb kérdés... A lépések szerencsére jók, gyakoriak, de karból eléggé igénybe vesz ez a rövidke felkapaszkodás is... Ha felértünk, oldalazunk kicsit, itt már kicsit könnyebb, szusszanhatunk is, majd egy kellemes, C-s kapaszkodással érjük el a ""vészkijáratot". Akinek eddigre elege lett a falból, tényleg térjen ki itt, mert ami ezután jön, az nagyon szép, nagyon izgalmas, de ettől is nehezebb (ezt persze mi ekkor még nem tudtuk... :)

Visszatekintve már látszik a Zillertal völgye, a magasság is kezd szédítő lenni! Balra oldalazunk és felmászunk a létrákon, ez jópofa és könnyű (A/B), jól esik a pihentető szakasz. Így van energiánk nézelődni is, ami kifejezetten érdemes: egyre többet látunk a völgyből! Áldás, hogy árnyékban mászhatunk, ugyanis az idei nyár Tirolt sem kíméli, odalent 35 (!) fok van... a létra fölött váltakoznak a könnyebb/nehezebb részek (B/C), de kis oldalazás után mindig felfelé kell menni: a függőleges szakaszok általában kemények: a lépések jók, nagyok, de a fal elég meredek, nagyon kell kapaszkodni és húzni magad, sokszor visszahajló falon (D-). Egyszercsak kis pihenőhöz, a Liebesgrotte-hoz érünk, ahol egy rendkívül kényelmes pad vár minket! Érdemes itt megpihenni, nem csak azért, mert kényelmes és szép (gyönyörű a kilátás a szemközti, havas csúcsokra), hanem mert szükségünk is lesz a felfrissülésre a folytatáshoz!

A pihenőtől indul egy hosszú, meredek, kőkemény függőleges fal (a tábla szerint C, de a hosszúsága miatt szerintünk inkább D-be hajlik), majd elhagyjuk a harangot, s egy kisebb áthajlás (C+) után már könnyebb terepen haladunk hol fel, hol oldalazva (A/B). Egyre közelebb érünk a hegy tetejéhez, itt-ott látszik a másik steig drótja is, majd következik a záró etap: egy nagyon hosszú, nagyon meredek, erős C-s mászás! A végjáték karból több helyen is komolyan igénybe vesz, sosem akar véget érni... Végül egy talpalattnyi pihenő után egy kampós, pár méteres felszökéssel (B) felérünk, s innen már csak oldalazunk (B) a kiszállásig. Az erdőben 5 perc sétával érjük el az alattunk álló Gasthaus Zimmerbent, ahol nem csak pazar kilátás, hanem hideg sör is vár minket...

Ha kipihentük magunkat, akkor a völgybe a túristaúton juthatunk le, kényelmes tempóban kb. 45 perces sétával.



Via ferrata

Összes ferrata