Április van, még nem teljesen az igazi steig időszak, de azért már nagyon türelmetlenek vagyunk! Nem is bírunk magunkkal, és annak ellenére, hogy borús az idő, mégis úgy döntünk: nekivágunk az alsó-ausztriai "hegyvilágnak" és szerencsét próbálunk! A tavalyi tapasztalatok után most egy olyan mászást választottunk, amely alapvetően C-s nehézségű, de két helyen van benne D-s szakasz is. Ilyen ferratakból rengeteg van a Hohe Wandon és környékén, így ezúttal is a Bécsújhely (Wiener Neustadt) közelében fekvő részt szemeltük ki. Ahogy átértünk Ausztriába, az idő egyre borúsabbá vált, majd az első dombok megjelenésével a felhők is lejjebb ereszkedtek. A következő gerincen már esett az eső, és mire a kapaszkodón felértünk, akkora páraköd ült az útra, hogy az út menti mezőket sem lehetett már látni... ajajj, nem lesz így mászás... Már épp szomorkodásra adtuk volna a fejünket, amikor kiértünk a felhőkből és a nap is próbálkozni kezdett! Talán mégsincs minden veszve... hamarosan megérkeztünk a Neunkirchentől és Bécsújhelytől délre, az 54 főút mellett fekvő Gleissenfeld falucskába. Ha átmentünk a vasúton, akkor az út végén balra, majd az első utcán, a Türkensturzgasse-n jobbra forduljunk, és amikor elérjük a patakot, akkor balra, a kis híd előtt tudunk parkolni. Velünk szemben, a patak túloldalán magasodik a 610 méter magas sziklatömb, a Türkensturz.

Ha átmegyünk a hídon, rögtön velünk szemben indul egy kis ösvény fel az erdőbe, az útmenti táblán meg is jelenik a Pittentaler Klettersteig tábla. Azért ne örüljünk nagyon, többet ilyen feliratot nem fogunk látni :) Az ösvényen induljunk el, majd 10 percnyi meredek emelkedő után egy kereszteződéshez érünk. Itt forduljunk balra, mindig csak fölfelé haladjunk. Rövidesen egy keskeny kis ösvény indul jobbra, egy kőrakás mellett. Ottjártunkkor tábla nem volt, de egy csövet vertek a földbe, amelyen egy osztrák egyesület logója díszelgett. Talán jelenthet valamit :) Az ösvény jó irányba visz, kezdünk közeledni a sziklához. Továbbra is felfelé megyünk, néha az eső is cseperegni kezd, de a fák között egyre közelebbinek tűnik a szürke sziklafal! És igen, egyszercsak kibukkanunk az erdőből és egy hatalmas sziklafal tövében állunk! A fal mellett egy kicsit még menni kell, de hamarosan meglátjuk a falra rögzített táblát. Megérkeztünk! Nagyon szeretnénk már indulni, de a biztonság kedvéért azért még egyszer körbenézünk: felettünk viszonylag világosak a felhők, a völgy is bíztatónak néz ki, de az igaz, hogy a szomszédos gerinc teteje teljesen felhőbe burkolódzott. Úgy döntünk, nem lesz komolyabb eső és nekivágunk!

Az első lépések egy néhány méter magas létrához vezetnek, itt még nincs biztosítás, de a lépések jók és biztonságosak. A létra tetején megjelenik a drót, és egy nagyobbacska fellépéssel fent is vagyunk a falon. Egy B-s nehézségű vájatban indulunk felfelé, a lépések jók, csak itt-ott kell kicsit keresni a következő lépést. Pár métert teszünk meg így felfelé, amikor elérjük a következő szakaszt: átakasztunk és rálépünk az első vízszintes részre. Ez az első D-s etap, az első lépés kicsit nagy, de utána kellemes lépések sora segíti a vízszintes haladást. Maga az út nem nehéz, a D-s értékelést valószínűleg a kitettsége miatt kapta a szakasz: a fal külső peremén haladunk, alattunk semmi nincs, csak az erdő a fal tövében. A kilátás viszont pompás: alattunk a patak, a falu, távolabb a völgy és a túloldalt a Hohe Wand első vonulatai - igaz, felhők takarják a csúcsokat. A vízszintes rész nem túl hosszú, nem is fárasztó. A végén felfelé mászás következik, a falon sok a jó lépés, illetve a fogás is. A többnyire B/C-s részen rengeteg a fogás, igazi élmény itt mászni. Néha felfelé megyünk, néha vízszintesen, helyenként a fal külső peremén, néha beljebb, kicsit "védettebb" vájatokban. Egyszercsak egy "szélesebb" platóhoz érünk és egy függőleges fal tövében találjuk magunkat. Elértük a második D-s részt. A fal nem túl magas, olyan 15-20 méter lehet, és nem is néz ki veszélyesnek, de mikor nekiindulunk, hamar rájövünk, miért D-s. Ugyan vannak lépések és jó pár helyen kapaszkodók is segítenek, de a legtöbb helyen karból kell tartanunk magunkat. A fal felső részében már igencsak éreztem a karom, azért jól esett felérni! A mai túrának az volt a célja, hogy ismerkedjünk a D-s szakaszokkal is, azt hiszem, ez sikerült! A felső lépésről visszanéztem, hát... a fal fentről is függőleges, alatta újabb tíz méterek és az erdő. Wow, inkább előre nézek! :) Igazából már csak pár méter van hátra, a steig utolsó része B-s mászás, igazából csak fel kell kapaszkodni a Türkensturz tetejére. Fent a csúcson az volt az érzésünk, hogy a steig egy nagyon izgalmas, kis tapasztalattal is teljesíthető, élvezetes ferrata, de nagyon kár, hogy ilyen hamar vége lett!

A kalandok azonban ezzel még nem értek véget, ugyanis a tetőn egy várrom áll. A romokat a lichtensteini fejedelem építtette az 1532-es török veszedelem emlékére. A törökök ekkor nem csak Magyarországot foglalták el, hanem bizony ebbe a völgybe is eljutottak. Seebenstein és Gleißenfeld parasztjai azonban sikeresen visszaverték a törököket, akik a közeli erdőkbe és dombokra menekültek. A legenda szerint az erdőkben bújkáló törökök egy csapata meglátott egy asszonyt, akit el akartak fogni. Az asszony azonban lépre csalta a törököket, ugyanis a szikla pereméig szaladt, majd amikor üldözői el akarták fogni, félreugrott és így a rátámadó törökök a mélybe zuhantak. Ezért lett a szikla neve "törökesés". Ennek az eseménynek az emlékére építették a várromot: van egy kis kerek torony egy nagy félholddal a tetején, illetve kicsit távolabb egy nagyobb épület falai és pár ablaka "maradt meg" (a romot eleve is romnak építették). Az ablakokból a mélyben húzódó völgy látható.

Visszafelé a rom túloldalán indulhatunk, majd az elágazásban balra fordulva egy meredek kis ösvényen kb. 20 perc alatt érünk vissza a faluba. Az ösvény alja ismerős lesz, erre jöttünk felfelé is. A hídról még egy pillantást vetünk a sziklára, és magunkban szerencsésnek érezzük magunkat, ugyanis egyre sötétebb felhők tornyosultak a fal felett...



Via ferrata

Összes ferrata