AStuibenfall Klettersteig több szempontból is ideális választás: egyrészt a tiroli Ötztal csodálatos völgyének épp a kellős közepén bújik meg, másrészt a mostanság nem ritka nyári alpesi hőségben (délután 30 fok fölé (!) emelkedett a hőmérésklet) is kellemes lesz a forró sziklafal után egy kis fürdés az utolsó függőhídon...

A ferratát nem lehet elvéteni, az A12-es autópályáról a völgyet átszelő 186-os főútra térjünk le és kanyarogjunk el egészen Umhausenig, ahol a lelkesen kitáblázott Ötzidorf jelzéseit kövessük. A parkolóban a nap során nehézkes lehet szabad helyet találni, ugyanis az ősember falu mellett egy népszerű fürdőtó van, ami ilyen hőségben zsúfolásig tele volt. A strand jobb oldalán induljunk el, majd Ötzi lakhelye mellett folytassuk utunkat. Az erdős környezet megcsal, ugyanis a kellemesen hűs érzet nem tart sokáig: az erdei út hamarosan emelkedni kezd és már szakad is rólunk a víz... kb. fél órányi gyaloglás után elénk tárul a ferrata beszállása, és a távolban már látszik Tirol legmagasabb, 150 méteres vízesése, a Stuibenfall. Gyönyörű látvány, innen nézve még hihetetlen is, hogy hamarosan ott fogunk kapaszkodni az oldalában! Pedig így lesz! :)

Rögtön a kezdés megalapozza a mókát: át kell kelnünk a patakon, ám a függőhíd valójában egyetlen drótkötél, ami igencsak mozog alattunk, de legalább kapaszkodni lehet. Kellemes hűs levegő áramlik a víz felől, ha nem mozogna ennyire, nem is akarnék továbbmenni... :) A túlparton az erdőben haladunk, egyáltalán nem nehéz a terep, eleinte drót sincs. Nemsokára elérünk egy masszív sziklatömböt, itt visszatér a drót és bemelegíthetünk egy kellemes mászással: felfelé, oldalazva, felfelé, oldalazva haladunk, a terep inkább izgalmas, mintsem nehéz és mindig van hely pihenni. Közben azért erősen emelkedünk, sokszor meredeken fölfelé haladunk, dehát a vízesés magasságát nekünk is le kell küzdenünk! Ismét egy drót nélküli rész következik, majd indul a második etap: felnézve csak egy óriási sziklafalat látunk, de mindenhol rengeteg mesterséges lépés van (az elején még kicsit gyakorinak is tűnik, igazán gyerekbarát). Szépen oldalazunk egyre feljebb, majd az első tömb tetejénél azért belehúzunk: elindulunk függőlegesen felfelé, jók a lépések és a kapaszkodók is, de ne becsüljük le a falat, igencsak kell karból dolgozni! Az oldalazó traverz viszont mindenhol B-s, így van idő egyet szusszanni és nézelődni, hiszen közeledünk a vízesés felé és a fák fölött előtűnnek a környező havas csúcsok is! Az út technikailag nem vészes, inkább csak egy kicsit kitett. A fal közepén egy kellemes, enyhén negatív felszökés (C) vár ránk, de az élmény épp ettől lesz teljes! Találunk egy padot is az utolsó, függőleges kimászás előtt, ami már szó szerint a vízesés mellett visz. Fölöttünk egy kilátó, izgatott kirándulók kiabálnak és fotóznak minket. De még mindig nincs vége: zárásként átsétálhatunk a vízesés fölött egy kis hídon (kikerülhető), ahol a fürdés élménye is garantált, ugyanis a víz pont a híd alatt tör elő és bukik alá, így a vízpára telibe talál - de azt kell mondjam, harminc fokban ez kell a testnek! :) A túloldalon megkerüljük a sziklafalat, felkapaszkodunk és el is értük a steig végét. Itt találkozunk a túristaúttal, visszasétálhatunk a kilátóhoz, ahonnan végignézhetjük, hogyan is másztunk ide fel...

A vízesést gyalogosan is megmászhatjuk, de ottjártunkkor épp felújították ezt az utat, így nekünk sajnos ki kellett hagyni a kilátó állomásokat. Lefelé a másik irányba kerülve, jó egyórás sétával értünk vissza a faluba. Igazán kellemes, látványos és élvezetes bemelegítő túrát választottunk az idén!



Via ferrata

Összes ferrata