Góré túraoldala - Währingersteig
 
2022100.24.115.215#2022#05#24#15#19

Magyarország
 
Magashegyi túrák
 
Via ferrata
 
Vizi extrém sportok
 
 

Währingersteig
Régió: Hohe Wand, Alsó-Ausztria (Niederösterreich), Ausztria
Nehézség: B, az eleje C
Táv (steig): 200m
Táv (össz): 4,5 km
Szintkülönbség (steig): 60 m
Szintkülönbség (össz): 600 m
Idő (steig): 15 - 20 perc
Idő (össz): 2,5 - 3 óra
A túra időpontja: 2012. május 5.

A parkoló GPS koordinátái: 47°51'18.7"É, 16°05'58.2"K
A Währinger beszállás kb. GPS koordinátái: 47°51'28.0"É, 16°05'25.8"K
A Ganghofer beszállás kb. GPS koordinátái: 47°51'04.4"É, 16°04'47.2"K

Gyönyörűen süt a nap, már kora reggel kellemes meleg van, így ideális az idő egy kis gyakorló ferratazashoz. Nem kicsi lelkesedésünket azonban szép lassan letörik azok a felhők, amelyek hirtelen megjelentek Sopron magasságában: a hegyek teteje bizony eltűnik a párás-felhős ködben. Ahogy közeledünk Ausztriában a Hohe Wand felé, a pára felszáll, de a masszív felhőréteg megmarad. 12 fok, nyoma sincs az itthoni kellemes melegnek. Ajajj, ennek így fele sem tréfa, lehet hogy kicsit didergős lesz a hegyen? De aztán csoda történt: ahogy kapaszkodunk fel a hegyek közé Bécsújhelytől, egyszercsak világosodni kezd, és itt-ott foltokban már kék eget is látunk! A következő kanyarban már előbújik a nap, s mire átérünk a gerincen, csak a kristálytiszta kék ég és a melegítő napsütés marad! Azért ez már mindjárt más! :)

Mai uticélunk a Hohe Wand nyugati szélén fekvő Dreistetten. A takaros falucskában a Sportplatz kiírást keressük, érdemes figyelni, mert nem könnyű észrevenni a táblát. Az út végén egy parkolóhoz érünk, innen indul a mai túra. Tőlünk jobbra Starhemberg várromja áll egy hegycsúcson (starker Berg?), velünk szemben a steiget rejtő sziklafal magasodik, tőle balra a Hohe Wand tetején a vendégház és újabb sziklafalak magasodnak. A steighez tovább kell mennünk a műúton, követve az Einhornhöhle táblákat. Kb. 10 percnyi sétával elérjük az erdő szélét, itt kell balra fordulnunk egy kis ösvényre. Egyenesen előre, majd kicsit jobbra tartva pár percen belül elérjük a Währingersteig beszállási pontját. A sziklafal aljában egész kényelmes a terep a beöltözéshez. Kicsit sokan vagyunk, de egy ilyen szép tavaszi napon ezzel bizony számolni kell: a falról vegyesen hallani német, szlovák és magyar kiabálásokat... :) A fal jobb szélén indul a steig, az első szakasz tulajdonképpen egy függőleges sziklafal: a lépéseket bevert U-vasak segítik. Saját lépés nem igazán van, leginkább a drótba kapaszkodva és a vasakon lépdelve haladunk felfelé. A fal közepén az út jobbra tart, egészen a fal széléig haladunk így oldalazva. Az első C-s szakasz végén még pár lépés felfelé, s fent is vagyunk egy kis "platón". Ezzel túl is vagyunk a nehezén! A plató elég széles, van elég hely pihenni vagy kikerülni a többieket. A B-s szakasz közepén egy ládikóban pecsétet találunk, majd egy kis "nyíláson" át érünk a steig talán legizgalmasabb részéhez: miután kibújunk, egy szélesebb perem és egy lábhegynyi lépés segítségével kell átlépnünk egy 10 méteres létrára. Az átlépés nem vészes, de egy kicsit kitett, hiszen elég magasan vagyunk. A létráról felnézve semmit nem látni az előttünk álló szakaszból, lefelé nézve viszont látszik a beszállási pont. Ha körbenézünk, akkor a fák még kicsit takarják a kilátást, de a létra teteje felé közeledve ez az akadály is megszűnik. A létra végén egy nagyobb lépéssel érünk vissza a hegyre, itt már nincs sziklafal, hanem a hegy oldalában haladunk felfelé. A steig utolsó harmada is B-s terep, földes-köves szakaszok váltogatják egymást. Cikk-cakk alakban pár kanyarral érjük el a steig tetejét, majd balra indulva a bucka tetején egy pad és fantasztikus panoráma vár minket: a tavaszi zöldellő erdők borította Hohe Wand felett kék égen ragyogott a nap :) Mivel hamar végigértünk a steigen, így úgy döntöttünk, megyünk még egy kört, az élmény kedvéért. A pad mellett továbbindulva elérjük a kék jelzést, itt balra fordulva létrákon mászva jutunk el először az Einhornhöhle barlang bejáratához, majd pár perccel később a steig beszállásához. Most már kevesebben vannak, így 10 perc alatt felérünk a steig tetejére. Önmagában véve a Währingersteig kevés egy napra, de szerencsére van még errefelé lehetőség!

A pad mögött egy jelöletlen úton indulunk tovább, majd a kereszteződésben a kék jelzést követjük a Drobilsteig felé. A steig a nevét a csúcson található menedékházat 1912-ben építő Hans Drobilról kapta. Az út eleje meredek kaptató, része a hegyoldalt behálózó normál túristautaknak. Egyszercsak kiérünk az erdőből, és jobbra elő-előtűnik egy kisebb sziklafal is. Oldalára egy nagy kék jelzés van festve, ez mutatja, hogy jó helyen járunk! Az út egy könnyed, létrákkal segített mászás (B) két sziklatömb között, ferrata felszerelés nem szükséges hozzá. A mászás igen rövid, csupán néhány létra fért el a sziklák között. Mikor felérünk, azösvény becsatlakozik a piros jelzésű túristaútba, ami Dreistettenből jön fel. 5 percnyi gyaloglás után felérünk a csúcsra, a 825 méter magasan fekvő Herrgottsschnitzerhaushoz (bővebben itt). A vendégházban nagy az élet, a ferratazók és a biciklisek a teraszon pihennek. A napsütésben jól esik a hideg sör, és közben a kilátásban is gyönyörködhetünk: körbe ellátni egész messzire.

A kalandoknak azért ennyivel még nincs vége, a kereszt mellett elindulunk lefelé a Zischkasteigen, aminek a felső fele egy kicsit trükkösebb, sziklákkal tarkított mászás (B). A nehezebb mászós terep épp elfogy, mikor egy fenyő oldalában megpillantjuk a jobbra induló kis ösvényt. A fenyő alatti kőre halvány betűkkel valaki régen felírta: Ganghofersteig, alatta egy nyíl mutat az ösvény irányába. Nem is kell messzire menni, hamarosan meglátjuk az előttünk magasodó szikla oldalában a drótot. Itt már kevesebb hely van beöltözni, a szikla aljában rögtön indul is a drót. Az első szakasz B-s, kiváló lehetőség egy kicsit gyakorolni és kipróbálni magunkat: ugyan vannak mesterséges lépések és ott a drót is, de nagyon sok a természetes lépés és kapaszkodó is, így segítség nélkül is élmény mászni. Pár méter után egy vízszintes szakasz következik, majd ismét fölfelé indulunk el. Itt már meredekebb a fal, a lépéseket is többet kell keresni, de ha nem használjuk a mesterséges lépéseket, akkor igazán élvezetes ez a szakasz (B). A kapaszkodó tetején elfogy a drót, egy rövid szakasz (A) vezet az utolsó és egyben a legnehezebb (C) etaphoz. Előttünk egy függőleges fal magasodik, lépések nem igazán vannak, ellenben sűrűn vertek U-vasakat a falba. Ugyan a fal nem tűnik nehéznek, de mikor elindulunk, akkor érzékeljük csak: ez a fal azért több egy picivel, mint aminek első pillanatra látszott! A fal alja negatív, ezért igencsak szükség van karizomra! Akasztani csak az U-vasakba lehet, így közben a másik kezünkkel tartanunk kell magunkat. Pár lépés után a fal nem hajlik már vissza, egyenes lesz, sőt, kicsit rá is lehet dőlni, így csak haladnunk kell. A fal tetején ismét megjelenik a drót, be kell lépnünk két kő közé, fogást lehet találni a köveken. És ezzel véget is ért a steig, az utolsó métereken ugyan még van drót, de ez már csak egy könnyed (B) felmászás. Még pár szökkenés, és visszaértünk a kereszthez a vendégház mellett. Élvezetes, kedves kis mászás volt, így itt is mentünk még egy kört. :)

A napsütést egyre erősebb szél zavarja, így elindultunk lefelé, ugyanis késő délutánra már esőt jósoltak. Visszafelé ismét a zölddel jelölt Zischkasteigen indultunk el, csak most nem fordultunk rá a kitérőre, hanem egyenesen mentünk tovább az erdő felé. A terep kicsit meredek és csúszós, de hamar beérünk az erdőbe, és kb. 20 perc alatt le is értünk a Hohe Wand tövébe. A nap már nem süt, az eső is csöpörögni kezd, de szerencsére a nagyját megússzuk az erdőben. Kiérünk a kék jelzésre, átvágunk az erdőn, majd a kavicsos úton jobbra fordulunk és követjük a parkolóig. Az eső azért megmutatja, ki az úr és elázunk kicsit, mire a kocsihoz érünk, de aztán ismét eláll és már szép napsütésben indulunk hazafelé. Kellemes élményekkel, jó gyakorlással gazdagodtunk a mai nap, a két steig kellemes bemelegítő túra minden év elején. :)

Köszönet Juditosnak az akció képekért! :)





Via ferrata Összes ferrata