Régió: Vértes
Táv: 20 km
Szintkülönbség: 200 méter
Idő: Vérteskozma - Várgesztes: 1,5 óra
Várgesztes - Vitányvár: 2,5 óra
Vitányvár - Vérteskozma: 3 óra
A túra időpontja: 2009. május 2.
Vértes. E táj neve ismerősen csenghet több okból is: a pár száz méter magas dolomit vonulatokról,
a számtalan látnivalóról, a különleges növény- és állatvilágáról, településeiről és borairól is méltán híres vidékkel előbb-utóbb
minden magyar túrázó találkozik valamilyen formában. A hegyvidéket több irányból is meghódíthatjuk, mi ezúttal a Vértes
keleti felét fedeztük fel, déli-északi irányban.
Az idei első túrák egyike, ami bemelegítő, fotós kirándulásnak indult, de a nap során vártúra lett belőle, Vérteskozmáról
indult. A település megbújik a Vértes dombjai között, tökéletes csend és nyugalom fogad minket a faluban. A 18. század derekán
"elnémetesített" falu valamennyi portája idézi a réi időket: a parasztházak falai vakító fehérre vannak meszelve, takaros
a nádtető, a gondozott füves udvarban kút és sütögetőhelyek. A gyerekek önfeledten játszanak a házak között, az ittlakók nyugodtan
beszélgetnek a padokon. Amint kiszállunk a kocsiból, érezzük, hogy egy teljesen más világba csöppentünk.
A falu felső végében, a sárga négyzet jelen indulunk neki az erdőnek. A túristaút egészen Gesztesig könnyen, akár autóval
is járható vidéken visz. Felváltva haladunk dombok között és pusztákon, árnyékos erdőkben és napfényes füves mezőkön. A szellő
is meg-megélénkül néha, épp kellemes a hőmérséklet. Az erdő végeláthatatlan sorát végül egy piros traktor töri meg, első
jeleként annak, hogy lassan beérünk a Csákok által alapított Várgesztesre. A település ellenállt a török ostromoknak,
majd többször is elpusztult, mígnem a 18. században katolikus németeket telepítettek a községbe. A németajkúságot azóta is
hűen őrzi a település, melynek legfőbb látványossága a Várgesztesi vár. A 13. században a nagyurak saját birtokaik
védelmére kővárakat építettek, így született meg a gesztesi vár is, melyhez a kék, majd a kék L jelzésen juthatunk. Az évszázadok
során királyok, törökök és több uradalom is pályázott a várra, melyben 1932 óta a mai napig túristaház
működik (a gesztesi vár történetéről többet pl. itt találsz).
Az egykori várból ma leginkább a belső udvar áll, melynek tetejéről körbenézhetünk a Vértesen. A helyreállított várrészben alul
büfé, felül pedig túristaház várja a megpihenni vágyókat. A vár körbejárható, mindkét sarkánál sütögetőhely hívogatja az éhes
túrázókat. A vár alatt hatalmas füves mező várja a gyerekeket és a családokat. A vártól a kék jelzésen folytatjuk utunkat:
Várgesztes takaros utcáin sétálva a száz évvel ezelőtti élet sejlik fel előttünk. A porták előtt ezerszínben pompázó tarka
virágok, a kerítésbe beépített padok, gondozott árkok mutatják: az itt élők büszkék községükre. A falu túloldalán, a Gesztesi-patak
felduzzasztott tava mellett fordulunk be az erdőbe, a Zsigmond-kő irányába. Az erdőbe beérve nehezebbé válik a terep: komoly
emelkedő előtt állunk, és bizony néhol az erdei aljnövényzet is összeér, bújni kell. Minél több kanyart tudunk magunk mögött,
annál magasabban vagyunk, mígnem egyszercsak kijutunk a sűrű növényzetből és a Stájer-erdő kellemes, tágas erdei útjain sétálhatunk
tovább. A kék jelzés a Vértesen áthaladó gázvezetéknél festői völgyben halad tovább, aminek a szépségét azért csökkentik a
gázvezeték sárga jelzőtáblái. A Szarvas-kút csörgedező vize mellett egy jópofa, bár omladozó menedékházat találunk, amire
szerencsére a napsütés miatt most nincs szükség. Tovább
emelkedünk, több vadkerítés mellett is elhaladunk, mígnem a Zsidó-hegy oldalában egyszercsak meglátjuk a "vár" feliratot az
egyik fa törzsén. Már tudjuk, hogy jó helyen járunk. Az erdő sűrű, sokmindent nem látunk, csak az egyre emelkedő túristautat,
bár igaz, hogy balra fent mintha valami fehérlene az ég kékjében... és egyszercsak, a fák között elbújva megpillantjuk
Vitányvár romjait. A vár viharos történelemmel bír, valószínűleg ezt is nagyurak építették védelmi célból. Később
Vitányvár is része volt a vértesi végvárrendszernek, nem véletlen, hogy a törökök többször is megpróbálták bevenni. Később
az Esterházyak tulajdonába került a vár, mai sorsa pedig tisztázatlan. A várról bővebben itt
olvashattok. A vár romjai mindenképp megérik a küzdelmet, amíg az ember felér, de a romos-köves részek meglehetősen csúsznak.
Főleg a kisebbek élhetik ki mászás iránti éhségüket. A várfalakról zavartalan kilátás nyílik a Vértes környező erdeire és
észak-északnyugat felé Vértessomló - Tatabánya irányába. Az élelmesebbek egy kellemes hangulatú szalonnasütést is beterveztek
a várban, nyomai láthatóak az egyik várudvarban. A vártól lefelé következik egy izgalmas ereszkedés, a hegyoldal ugyanis
meredek kicsit. A nap kezd már alacsonyan járni, így visszafelé vesszük az irányt. Keveset visszafelé megyünk a kék jelzésen,
majd a vadkerítés mellet rátérünk a zöld jelzésre, melyet egészen a Vérteskozma mellett elhaladó műútig követünk. A kanyarok
között egyszercsak feltűnik az egyik fatörzsön a zöld négyzet jel, ezt érdemes nem eltéveszteni, mert ez az út vezet vissza
Vérteskozmára.