Velky Rozsutec
Táv: 10 km
Szintkülönbség: 980 méter
Idő: Stefanová - sedlo Medzirozsutce 2:30 óra
sedlo Medzirozsutce - Velky Rozsutec 2:40 óra
Velky Rozsutec - sedlo Medzihole 1:30 óra
sedlo Medzihole - Stefanová 1:20 óra
Összesen: 8 óra
A túra időpontja: 2006. október 21.
Szintkülönbség: 980 méter
Idő: Stefanová - sedlo Medzirozsutce 2:30 óra
sedlo Medzirozsutce - Velky Rozsutec 2:40 óra
Velky Rozsutec - sedlo Medzihole 1:30 óra
sedlo Medzihole - Stefanová 1:20 óra
Összesen: 8 óra
A túra időpontja: 2006. október 21.
Az Alacsony-Fátra második legmagasabb csúcsának meghódítását októberben hajtottuk végre. Egész előző este és éjjel szakadt az eső, már épp kezdtünk aggódni kicsit, hogyan is lesz ebből túra. Másnap reggel viszont ragyogó napsütésre ébredtünk, és olyat láttam, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. 9-kor már úton voltunk, mert azért éreztük, hogy a majdnem ezer függőleges méter leküzdéséhez elegendő időt kell adnunk magunknak :) Szóval, a nap sütött, kellemes meleg is volt, viszont az egész éjjeles eső miatt minden párolgott. Elindultunk a Vrátna-völgyében (
Stefanovában a parkoló mellől indul az út: vagy a sárga tanösvényen megyünk az előző túrából már ismert szurdok felső részéig, a
Ahogy kiérünk a faluból, a terep is morcosabb lesz: hirtelen emelkedni kezdünk, és meg sem állunk a 150 méterrel magasabban fekvő "kereszteződésig", ahol csatlakozunk a sárga jelzéshez. A kaptató során néhány nagy törzsű fába tudunk kapaszkodni, majd a hegyoldalon gyalogolunk végig. Kanyar kanyart követ, már hallani véljük a szurdok mélyén a patak zúgását, de még nem látunk semmit. A zúgás egyre erősödik, és egyszercsak előbukkan a szurdok: mi már a szurdok tetejéhez érünk, így a látványos részek ezúttal kimaradnak, viszont a kaptatókat nem ússzuk meg. Újra felmászunk a domboldalakon és a láncokon, míg ki nem érünk a napfényben fürdő nyeregre, a
Mielőtt inunkba szaladna a bátorság, gyorsan útnak is indulunk. A nyergen ezúttal nem balra, hanem jobbra fordulunk, és a piros ösvényen indulunk neki. Biztosan jó felé megyünk, mert az út egyből meredeken emelkedni kezd. Kitartóak vagyunk, de mindenki kezd leizzadni. Kora délután van, a nap is melegen süt, ami jól is esik, mikor félreállunk kicsit és az egyik termetes kövön rápihenünk a még előttünk álló szakaszra. A terep változó: hol földes-kavicsos részen halad az út, hol sziklákat kell mászni. Most épp erdő van jobbra, balra pedig egy tisztességes kődarab... mindannyian elférünk rajta, úgyhogy ki is terülünk egy picit. A nap melegít, a szellő fújdogál, előttünk a csúcs (vagy amiről mi azt hisszük, hogy a csúcs :), mert később kiderült, hogy ez még nem az igazi cél), balra pedig már a következő völgy bújik meg. Tartalékainkat összegyűjtve újult erővel vágunk neki a fölénk tornyosuló hegynek: kis sziklamászás, és elénk tárul a csúcs, a végső cél. Itt már kalandosabbá válik a terep: a sziklákon előfordul, hogy négykézlább kell fel-le tornásznunk magunkat, aztán kicsit könnyebb a terep, majd azért egy-két lánc is kerül az utunkba. A lánc láttán mindenki megörül, újabb móka van kilátásban! Néhány húzódzkodás, még pár jól sikerült sziklamászó lépés és ... igen, fent vagyunk!
Igazán szép itt fent... nem is nagyon akaródzik elindulnunk lefelé. Időközben felhők gyülekeznek a távoli horizonton, amikből azért még kikandikál néhány magasabb hegycsúcs. Megkapó látvány. Pláne nincs kedvünk lemenni. De szép lassan elérkezik a szedelődzködés ideje is. Indulnunk kell. Vár még ránk újabb 980 méter. A csúcsról a másik oldalán ereszkedünk le, ám a lemenetel már rögtön az elején kalandossá válik: alig egy láb széles ösvényen indulunk el, szorosan markolva a sziklafalba erősített láncot. A szikla mögött gyülekezik a csapat: a kisöcsitől már megszokott láncos közlekedés a nagy Rozsutecen ezen az oldalon vár ránk, ezúttal lefele. Mindenki próbálkozott: ki a lánccal, ki anélkül, a köveken bandukolva-bukdácsolva lefelé. Lassan, de biztosan haladunk, szépen hagyva el a függőleges métereket :)
A