Kiskorom óta vonzódom a hegyvidékhez. Magyarországon az ilyen jellegű tájból viszonylag kevés van, de azért szerencsére akad egy-két gyöngyszem :) Itt van például a Pilis. Tesómék pár éve rávettek arra, hogy töltsünk itt el néhány szép téli napot. Azóta imádom ezt a tájat! Ez is egy olyan környék, ahol már nem egyszer voltam, és biztos is, hogy még felkeresem párszor!

A Prédikálószék a Pilis egyik legmagasabb csúcsa a maga 639 méteres magasságával. A csúcs több irányból is megközelíthető: vagy a Duna-partról indulunk Dömös községből a piros jelzésen, vagy Pilisszentlászló-ról vágunk neki szintén a piros ösvénynek. A dömösi út meglehetősen meredek, de szép tájakon vezet. Persze nekünk egyik út sem felelt meg, mi Dobogókő felől rohamoztuk meg a csúcsot!

Az utóbbi két alkalommal télen jártunk a Pilisben. Először csodás napos időnk volt, de friss hó borított mindent. Na ez az az élmény, amit nem lehet leírni. Ezt látni, érezni, átélni kell! Ha nincs tőlünk messze a Pilis, akkor mindenképp látogassunk el ide hóesés után. Dobogókő kárpótol az útért, ezt garantálom. Másodszorra nem volt hó, ellenben fagyott Dobogókőn. Mire a völgybe értünk, már pár fok plussz volt :) és kisütött a nap is. Ha valaki extra nehézségre vágyik, akkor neki kifejezetten ajánlom ezt a túrát térdig érő hóban :) De az erdő nyugalma vonzó lehet hó nélkül is.

Dobogókő. Oltári kis település, gyakorlatilag egyetlen hosszú utca az egész, tele üdülőkkel és vendégházakkal. Látszik, hogy a kirándulókért él ez a közösség. Nem tudom hogyan csinálták, de ha éjjel esett, akkor Dobogókő reggelre el van takarítva... azért ez nagy szó! Ha beértünk a központba, akkor egy fizetős parkolóban hagyhatjuk autónkat. A parkolótól nem messze, a fák között áll az Eötvös Lóránd Túristamúzeum, egy stílusos faházikó. Mögötte a 699 méter magasan lévő Dobogókő, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a Dunakanyarra: közvetlenül alattunk a Pilis erdős hegyei, jobbra a nagy gerinc vége a Prédikálószék, ide tartunk! Messzinek tűnik, pedig annyira nincs is vészesen távol! Aztán távolabb Dömös, a Duna és a szembe oldal az már bizony a Börzsöny. Volt szerencsénk látni ezt a helyet reggel a felszálló párában és délután a napsütésben is. Mindkétszer gyönyörű volt.
Ha kigyönyörködtük magunkat a tájban, akkor a kilátótól a sípálya felé haladjunk tovább. Hosszú betonút vezet át az erdőn a sífelvonó felé, itt találjuk Magyarország egyik legnépszerűbb sípályáját, amivel később még részletesen megismerkedünk majd :) A felvonók után nem sokkal jobbra tudunk rátérni a közös kék és piros háromszög jelzésre. Utunk itt bemegy az erdőbe, és ott is kanyarog egészen a völgyig. Eleinte kellemes sétáról van szó, majd később, mikor elhagyjuk a kék jelzést és csak a piroson megyünk tovább, akkor kezd el durvulni a terep: egész meredeken kell ereszkednünk, nem is keveset. Télen és vizes időszakban érdemes odafigyelni, mert a meredek hegyoldal igencsak tud csúszni! Ha elértük a műutat, akkor majdnem szemben kell továbbhaladnunk, amerre a Király-kútnál lévő házikó a távolban felsejlik. A vityilló mellett asztal és pad is van, ha kedvünk támadna falatozni egyet. Ha viszont tovább indulunk, akkor egy igen izgalmas szakasz vár ránk: át kell vágnunk a Király-patak medrén. Nekem még nem sikerült úgy itt járnom, hogy a patakban víz lett volna, de mindenesetre a medre elég mély, úgy pár méter. A meder fala pedig meredek. Az út mellett vannak jópofa fák és ágak, amikbe lehet kapaszkodni, amíg le nem érünk. De a túlsó oldalon fel is kell ám mászni! És ott nincs semmi kapaszkodó! A feladat azért megoldható, de csempész egy kis mókát az erdei sétába...
Ha már ilyen szépen lemásztunk Dobogókőről, akkor most akár vissza is mászhatunk a szemközti hegy oldalán, fel egészen a gerincig, ami amúgy Pest megyének és Komárom-Esztergom megyének a határa is egyben. Kitartó mászás és jó háromnegyed óra után elérkezünk egy drótkerítéshez, ahonnan kezd egész ígéretes panoráma felsejleni. Itt forduljunk jobbra, és kövessük továbbra is a piros háromszög jelzést. A gerincen bandukolva néha kövesebb a terep, néha többet látunk a Dunából, néha kevesebbet, de mindig emelkedünk valamelyest. Végül felbukkan egy hatalmas fa kereszt, ami már uticélunkat jelzi. Igen, megérkeztünk: Prédikálószék. 639 méter! Fent vagyunk! Innen aztán az egész Duna-kanyar belátható: Dömös, a nagymarosi Duna-gát, Visegrád, a vár, a Duna és a távolban a Börzsöny vonulatai. Lenyűgöző. Hóval és hó nélkül egyaránt. Ilyenkor örül az ember igazán annak, hogy nem adta fel és felmászott, nem?


Visszafelé úgy döntöttünk, hogy körbe megyünk, nem pedig egyszerűen vissza. Jó döntésnek bizonyult. Húsz percnyi gyaloglás után érünk el a Vadálló-kövekhez, amik az égbe törő, két-három embernyi magas sziklatömbök. Őrködve álldogállnak az út két oldalán, a hegyoldalban, miközben jó kis mászó terepet is adnak a túrázók lába alá. Kisebb-nagyobb, lankásabb-meredekebb - mindenképpen üde színfolt az erdős környékben. És a kilátás is gyönyörű róluk! Még néhány sziklatömb és visszatérünk az erdőbe. Ahol az út lankásabbá válik, ott keresztezzük azt a földutat, amelyiken enyhe balkanyart kell vennünk, hogy visszaforduljunk Dobogókő felé. (Ha tovább haladunk a piros jelzésen, akkor Dömösre érünk.) Kövessük a füves földutat, majd ha elértünk a műútig, akkor keressük a piros jelzést vagy haladhatunk a műúton is egészen a Király-kúti nyeregig. Itt forduljunk jobbra, és gyalogoljunk a dobogókői sípálya aljáig. Igen, mindjárt megérkezünk. Már csak 170 méter szintkülönbség választ el minket a településtől. Mi úgy gondoltuk, nem megyünk körbe kerülni, hanem megpróbálunk felmenni a sípályán egy-az-egybe. Igen, ott, ahol a legtöbb ember lefelé jön. Nem baj, mi felfelé mentünk :) Combos egy emelkedő volt, az biztos, viszont rövid. Felérve a pálya tetejére, mindenkinek jól esett leülni egy kicsit. Innen a reggelről már ismerős műúton jutunk vissza a parkolóba, ahonnan zárásképp még vethetünk egy pillantást a tájra a kilátóból...



Dobogókő nagykör

Nagy-Kevély

Pilisszentkereszt

Prédikálószék

Vaskapu