Ahétnapos Tátra-túrát a Csorba-tónál (Strbské Pleso) kezdtük. Miután mindenki felvette túracsukáját, összeszedte az utolsó utáni kisebb-nagyobb kacatját is, amiről még úgy vélte, hogy bele tudja préselni az amúgy is egyre terebélyesedő hátizsákjába, eljött az első próbatétel ideje: vajon fel tudjuk venni a zsákunkat? Szerencsére nincs komolyabb probléma, azonban társaim eltorzult arcát figyelve kezd bennem is nőni a kétely vállam teherbíróképességét illetően. De nem adhatjuk fel már rögtön az elején, úgyhogy én is felszerencsétlenkedem a zsákot a hátamra (hát igen, ezt is meg kell szokni: hogyan tudsz felvenni a válladra egy 15 kilós hátizsákot úgy, hogy közben minden épségben marad :) ).

Elindulunk. Magamban azon morfondírozom, vajon milyen lesz? Nem minden nap válik valóra az embernek több éve dédelgetett álma... izgatottság lesz úrrá rajtam. Közben megérkezünk a túristák körében oly népszerű Csorba-tó partjára. A fák között lavírozva előbújik a tó partján magasódó híres, háromszög alakú szálloda. A tó körül emberek sétálnak, élik a nyaralók idilli életét. Egy pillanatra mi is közéjük állunk, majd a piros jelzés látványa visszazökkent a túrával kapcsoaltos gondolataim közé.

A Magas-Tátrában egyáltalán nem nehéz megtalálni a túristautakat. A tátrai túristautak gondozása a TANAP (Tatransky Národny Park, Tátrai Nemzeti Park) feladata. Bárhol barangoljunk is a hegyvidéken, könnyen észrevesszük majd a messziről is jól kivehető sárga táblákat, melyek jópofa fafaragványokra kerülnek ki. A táblán minden esetben szerepel a túristaút színe, célállomása és az út megtételéhez szükséges idő. Saját tapasztalataim szerint ezt az időt legalább másfél-kétszeresen kell számolni ahhoz, hogy nagyjából reaális időt kapjunk.

Ahogy elindultunk a túristaúton, pillanatok alatt magunk mögött hagytuk a "civilizációt". A kocsik zaját, az emberek mormogását felváltja az erdő neszeinek kavalkádja, a léptek zaja és - a túristákból áradó nyugodt jókedv, amivel egyre csak szelik a kilométereket. Kellemes erdős úton baktattunk fölfelé, majd hamar szembesültünk a Tátra kemény törvényeivel: nincs enyhe emelkedő vagy könnyed lejtő. Ha emelkedsz, akkor igen durván meredeken, ha pedig süllyedsz, akkor kegyetlenül gyorsan.
Megvallom őszíntén, sokmindenre számítottam, de hogy a Tátrában is kiépített úton ballaghatunk, arra azért nem. Bárhol jár az ember a hegyen, szinte mindenhol kőből mesterien kirakott út várja - magasságtól függetlenül. Néhány alacsonyan fekvő út lehet földes, de hamar ráérünk a köves útra. Az embernek olyan érzése támad, mintha térkővel rakták volna ki a hegyoldalt. Sokhelyen ez mondjuk segít, mert kényelmes távolságokra vannak a kövek. Egyébként pedig nagyon jól néz ki!
Első napi bemelegítő kirándulásunk a Mengusovská-völgyben (Mengusovská doliná) halad: kalandosnak ígérkező erdei gyalogút után egyszer csak kiérünk az erdőből, és hirtelen elénk tárul az egész völgy... itt gyakorlatilag mindennel szembesülünk, ami a Magas-Tátrában csak előfordul: lent a völgyben sötétzöld fenyőerdő, feljebb az erdő aranyos törpefenyők formájában próbál minél magasabbra kapaszkodni a hegyoldalon, aztán már a fű sem bírja a terepet, és végül nem marad más, mint a magasba törő kopár sziklák, amik őrszemként uralják a völgyet. Fantasztikusan ragyog a nap, a völgyben előttünk magasodik az Ostrva (1984m) és a Popradsky hreben gerince. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de az ilyen és ehhez hasonló látvány engem arra serkent, hogy - legyek bármilyen fáradt - mégis érdemes továbbmenni, hiszen a következő kanyar mögött is legalább ilyen szép vidék vár rám. Ez ebben az esetben is így volt. Minden egyes kanyar újabb részét fedte fel a völgynek, amíg ereszkedni nem kezdtünk. Stílusos fahídon keltünk át a Hincov-patakon (Hincov potok), majd pár perc elteltével megláttuk a fák között csillogni egy tó vizét. Ekkor már tudtuk, nincs messze a mai cél. A fák között hamarosan elő is bújt a Horsky hotel Popradské pleso, az 1500 méter magasan fekvő menedékház, mely két napig volt a szállásunk. Mindannyian izgatottak voltunk, hiszen ez életünk első komoly hegyen-fentalvós-menedékházas túrája. Gyorsan le is tettük a csomagjainkat, és elindultunk a Poprádi-tó (Popradské pleso) körül kialakított kis sétálóúton. Ott sétálsz a tó körül, jobbra a fantasztikusan tiszta, napsütésben ragyogó víz, balra a helyenként hófolttal tarkított sziklás csúcsok, körülötted pedig csak a lágyan fújdogáló szellő csap némi zajt. Leírhatatlan. Úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek inkább a Poprádi-tó mellett készült képek...



Kedvcsináló

Szállásaink

1. nap

2. nap

3. nap

4. nap

5. nap

6. nap

7. nap